MIKÉNT a’ Nap, ollyan tűz a’TelekiÉsz;
Pattanjon belőlle bár egy szikrátska rész,
Tettszik benne tisztán ragyogó fényesség,
Elevenség, könnyű fenn-járás, sebesség.
Erejét a’ felsőbb égből kőltsönözi,
TsakTitánnal van, nemVulcánussal közi.
Nem vét hamvat ’s füstöt, kormos salaktól szűz,
Menyből alá-szállott láng ez, nem konyha-tűz:
Egy-pár gondolat-is, hogy éle felséges,
Rend kivűl mútatja, ’s nem tsak közönséges.
Ugyan-akkor, az ő Nagysága, nyóltz
esztendős korában vólt, Kis-Asz-
szonykája a’ melly Epitáfiumot írt
vala meg-holtt kisded öttsének,
eredeti irásban közöltetvén ve-
lem, annak hátára ezeket írtam:
HA egy nyóltz esztendős kis Mú’sátska gyenge
Hárfájának hangja illy ékesen zenge:
Ha már-isCastaliskútbol ennyit ivutt,
Pindus’virágiból illy sok mézet szivutt;
Idővel követi remek a’ szoktatást,
Illy gazdag ’sengéből várunk bőv aratást.
E’ gyengeThaliaSapphotfog még szülni,
Játszó gyermekből fog vers-mester készűlni.