Gyöngyössi János művei
Elektronikus kritikai kiadás

Minek utána Julius Caesar Romában kegyetlenül és véletlen meg-öletett volna, akkor tájban Romában rettenetes jelenségek és tsudák lettek: iszonyú égi háborúk, menydörgések, menykö-hullások, jég-esők, a’ vizeknek özön módra való ki-ütései. Ezek miatt a’ Capitolium, a’ templomok, a’ város nagy romlást szenvedtek: a’ Nép meg-rémült, és azt hitte, hogy a’ Caesar meg-ölettéséért haragutt-meg Jupiter Isten, és azért bünteti ezekkel Romát. Ezek után írta a’ Poéta ezt a’ munkát, és ezekre tzéloz verseiben.

Pyrrha volt Deucalion felesége. Ezeknek idejekben volt Görög országban, Thessaliában, ama’ híres özön-víz a’ Poétáknál. Ebben az időben sok képtelen tsuda változások és egyben-zavarodások lévén, a’ mint a’ Poéták le-írják; ide tzéloz verseiben Horatius, hogy Romának akkori állapotja olly siralmas tekintetet mútat, melly miatt félő, hogy ismét mindenek fel-fordulván, és egyben-zavarodván, az a’ Pyrrha ideje ’s özön-vize újjabban elő-fordúl. Mert akkor a’ halak fákon függtek; a’ dám-vadak a’ vizekben úsztak – Thetis volt a’ tengernek Isten-néje; és így Thétis és annak öle tsak a’ tengert magát jelenti – Elé-hozza például Proteust-is. Igen híres ez arról, hogy néki ereje vólt és mestersége magát sok-féle formákra, vizre, tűzre, fára, állatokra, sőt mindenekre által-változtatni, a’ mikre akarta; e’ végre minden tsalfa fogásokat és mesterségeket tudott, a’ Poéták meséjek szerént. Ő vólt a’ tengerben-lakó tengeri tsuda-állatoknak pásztora, ki azokat a’ tengerben legeltette; de tudott olly tsalfa fogással és mesterséggel-is élni, hogy azokat természetek ellen a’ szárazra-is, a’ hegyekre, ki-vitte, és ottan legeltette, vagy pedig így-is lehet érteni, hogy a’ nagy özön a’ hegyeket is el-lepvén, ott-is jártathatta az ő vízi seregét, a’ hol az előtt száraz volt. Illyen zürzavaros viszsza-fordúltt példákban festi a’ Poéta Romának a’kori állapotját.

Ugyan akkor a’ többi-között a’ Románál folyó Tiberis vize-is rend-kívül való nagy özönnel ki-áradott vala, melly rettenetes károkat tett a’ Városon, annak épületein, templomain, ’s a’ t. – A’ Tiberisnek jobb felöl eső partja Hetruria tartományát érte, a’ mint osztán a’ tengerbe-is foly, bal partja pedig Románál volt. Már ebben a’ nagy özönben annyira ment a’ víznek árja, hogy a’ jobb partjától, melly Hetruria felől vólt, el-távozván, minden árjával és habjaival a’ bal partnak tojult, és ott Romára nagy áradással ki-rontott. Ezeket írja-le a’ Poéta – A’ Vesta temploma hegyen vólt, azért nevezem hegyinek. A’ Palatinus hegyen vólt épitve.

Ez az Ilia úgy iratik a’ régiektől, hogy ő vólt Mársnak felesége, és így Romulus néki fia: mivel pedig Julius Caesar és az ő familiája épen Romulustól hozatik-le, erre nézve Caesar-is úgy vétetik, mint Iliának késő unokája. De ugyan ez az Ilia úgy-is tartatik a’ Poétáktól, mint ki-volt a’ Tiberis vizének-is felesége. Így hát már a’ Poéta a’ meg-öletett J. Caesárt úgy nézi, mint Iliának maradékát, ki úgy hozatik-bé, mint a’ ki kesereg és gyászol fiának halálán, sőt panaszol e’ nagy kegyetlenségért az ő férjének, a’ Tiberisnek. Ezt látván a’ Tiberis-is, mint feleségének igen kedvező szerelmes férj, maga kérkedéssel ajánlja magát feleségének Iliának, hogy erőss boszszút áll Román az ő fiának meg-ölettetéséért; mellyet ezzel az ő rend-kivűl való ki-áradásával már láttatik-is meg tselekedni. Ebben pedig Jupiter úgy hozatik-bé, mint a’ ki azt nem hagyja helyben, ’s nem veszi jó neven, hogy ollyan kitsiny Istenke, mint a’ Tiberis, fogott a’ boszszú-álláshoz; mert azt Jupiter magának tartotta, és Augustusra bízta vólna.

Tzéloz arra a’ belső haza-fiui hartzra, melly a’ Romai Birodalmat akkor tájban sokáig vesztegette, ifjait igen meg-fogyatta.

A’ Partusokkal vólt akkor tájban sokáig kemény hadakozások a’ Romaiaknak, kiket a’ Poéta Persáknak nevez; mivel e’ két birodalmak egyben vóltak már elegyedve: Már az előtt régebben a’ Parthusok igen erőssen meg-verték és el-törlötték volt a’ Romai sereget nap-keleten, túl az Euphrates vizén: Attól fogva igen féltek a’ Romaiak attól a’ hatalomtól, ne hogy a’ haza-fiui háború között erőt végyenek a’ Romai birodalmon; mig osztán őket végre Augustus jól meg zabolázta.

Ez a’ szűz sereg, a’ Vesta templomában szolgáló szűz leányoknak serege, kik ott a’ szűntelen égő tüzet örizték, hogy el-ne aludjék. Ez a’ tűz volt a’ Romai Birodalomnak záloga, és tzimere. Julius Caesar voltPontifex Max.az-az, Romában minden Istenek’ templomainak, és Papjainak Fő-Papja. Itt azért úgy hozatik-bé Vesta, mint a’ ki igen meg-haragudott Romára a’ Fő-Papnak meg-ölettetéséért, úgyhogy füleit-is bé-zárlotta a’ néki esedező Vestalis szüzek-előtt, kik Papjai voltak Vesta Istenének, hogy őket meg-ne hallgassa.

A’ Poéta Romának illyen veszedelemre hanyatló állapotjában, ollyan Isteneket keres és hoz-bé, kik segítség és oltalom gyanánt légyenek. Azokat említi pedig, a’ kinek Romához, és Julius Caesarhoz valami különös relatiojok, vagy egyben-köttetések vólt. Illyeneket rendre négyet hoz-elé: Apollót: Venust, Mársot, és végre Augustus Tsászárt. Leg-elől-is Apollót tészi, mert úgy hitték a’ költeményes írók, hogy Apolló volt hajdon Trója Városának fundalója. Aeneas pedig Trójai volt, és az Apolló tanáttsa és jövendő-mondása szerént ment Itáliában. Aeneas fia volt Iulus, és ettől tartották a’ Julius Caesar ágát le-jöni.

A’ költeményes Írók szerént, Aeneas vólt Venusnak fia, Aeneas fia Iulus. Innen az Albaniai Királlyok; ezekből ismét Romulus származott. Volt hát Venusnak egyben-kötése Romával és J. Caesarral; ezért folyamodik itt annak oltalmához a’ Poéta.

Mars még közelebbi bé-folyással lehetett a’ Roma dolgaiban: mert a’ költeményes históriák szerént ennek fia vólt Romulus, a’ Romai Birodalomnak első fundálója. Azért hozza-bé ezt-is a’ Poéta, és ennek-is az Oltalmat ajánlja.

Caesar és Pompejus között tartott igen hoszszas belső haza-fiui háborút érti a’ Poéta.

A’ Maurus Nemzetből való gyalog katonákat emlegeti a’ Poéta, hogy azok ellenségre menvén, igen mérges és rettentést mutató ábrázatuak vóltak.

Ugy képzelteti itten Augustus Tsászárt a’ Poéta, mint a’ kiben által-változva Mercurius vagy-is Hermes Istent kelljen szemlélni, a’ ki az égből jött le most a’ Romai néphez; de ismét valamikor oda viszsza fog menni. Ifju és szárnyas formában festették ezt a’ Mercuriust a’ Pogányok, kik e’felett hitték azt-is, hogy az Istenek le jövén az égből sokszor emberi formában jelentek-meg e’ földön. Így a’ Poéta hizelkedésből még életében Augustust az Istenek rendiben tészi; mert a’ Pogányok nagy embernek nem-is tarthattak valakit másként, hanem-ha az Istenek közzé számlálták, leg-feljebb halála után. De Augustus meg-érte még életében, hogy néki a’ Romai nép Isteni tiszteletet adott, mikor számára oltárokat épitett, és őtet Isteni névvel-is illette. Roma hét hegyeken épült.

Svetonius ezt írja, hogy Augustus semmit illendőbbnek nem tartott, minthogy a’ Caesar’ megölettetéséért boszszút álljon.

Mint egy szárnyas Mercurius, a’ szellő segétségével mondatik az égbe fel-vitetni.

Mikor a’ Parthusok az előtt már régen a’ Crassus’ vezérlése alatt lévő Romai nagy sereget igen keményen és Romának nagy gyalázatjára meg-verték volt az Euphrates vizén túl, arra tzéloz a’ Poéta, hogy azt még Augustus boszszúállásával tromfolja-viszsza.

Ezt a’ kettőt foglalja itt egyben a’ Poéta Augustusban: egy Atyát és Fejedelmet. A’ Fejedelem nagy erővel bír; de az Atyai név azt szeliden mérsékli, hogy az igen nagy erő, tsendes szeléd légyen. Ezeket fejeztem ki e’ mondással:Tsendes erővel.Tudjuk azt-is hogy az Augustus idejében vólt a’ Romai Birodalomnak az a’ közönséges tsendessége, a’ millyen az előtt tsak kétszer vólt talám valaha. E’ fordítás alá bővön kivántam jegyzéseket írni, hogy azokból világosabb légyen a’ fordítás’ értelme azok előtt, kik a’ Poétának eredeti verseit nem érthetik; és hogy tessék-meg, mennyiben közelíthettem az eredeti verseknek értelméhez, tzéljához, söt betüihez-is, a’ hol követni lehetett.