M D CC XC IV-ben. Radnai Sava-
nyú-Víznél lett múlatásomban,
az a’kor ottan egygyütt mulató
Bihar-Vármegyei Nemes Uraknak
atyafiságos tisztelésekre.
OH
Bor-kút!Erdéllyi Neptunus’ Leánya!
1A’ Radnai Savanyú-víznek közönséges neve,Bor-kút.Még az ott lakó Oláhság-is azzal a’ névvel nevezi. Neptunus volt a’ költemények szerint a’ tengereknek és minden folyóvizeknek Istene.
Kibe lelket ihlett a’ Radnai bánya.
Te, patyolat bőrűNáisok’hajléka,
Bő-kezű természet’ betses ajándéka!
Ki-előtt egy híres mezőtske’ sikságán,
Innen a’ pisztrángos Aranyas’ két Ágán,
Az egésség, lévén öltözve bíborban,
Múlatoz selyemből szőtt fejér sátorban.
A’ te híred’ sebes galambi szárnyain,
Kik laknak a’Bihar’széles határain.
Ki-szökő forrásod’ dombjára repülnek,
Orvos patikádnak tornáttzába gyűlnek:
ÖregSzlávi,’s vélle páros Hites Társa,
Mind kettenPhilemon’’sBaucis’igaz mássa;
KétBöjthi;egy Ispány, ’s más Tanátsos Névvel,
Egy pár tsillag’ tiszta szín’ tekíntetével.
Szabó,a’Szent-Jobbioltárnak szolgája.
LányivalMadátsijárulván hozzája.
Kik körül súgározHatvaninak fénnye,
Pallas’, Vénus’ ’s hármas Nénék’ szüleménnye.
Kellemetes kisded Társaság! a’ mellyben
Barátság, nyájasság múlatnak egy helyben.
Nagy szívűség nemes indulattal páros,
Emberiség’ édes karjaival záros.
Vidám ortzát mútat egy tisztes tekintett,
Hová józan tréfa virágokat hintett.
Itt vagytok-é, híresBiharnak Magzati!
A’ nagy és bátor szív’ nemes ágazati!
Kiket egyKőrösnek sebes habja fereszt,
Meg-pihentt üresség most olly’ kúthoz ereszt.
Mellynek lassú hangon forró folyamatja
A’ tsendesség’ kristály poharát itatja.
Jól van! Mert e’ kútfő közép-szer mértékkel
Sebes vért tsendesít, ’s tüzében mérsékel.
Kiket hevít titkos tűzzel melegedő
Föld lombikján forralt Váradi feredő:
Most tsipős tseppjei egy hideg forrásnak
Elegyítik tüzit hév gondolkodásnak.
Jól van! Mert e’ kút-fő agyvelőt hivesit,
Nemes bátorságra hasznoson szívesít.
Oh kedves Atyafi-társaság, egy test ’s vér!
A’ mellynek múlattság’ sellyegétBor-kútmér.
Hol a’ nyájas idő-töltésnek általa
Fényes a’ barátság’ terített asztala.
Úgy kell! Szolgálj szíves látogatás költsön,
Bihar’sRadnaelegy öröm-pohárt töltsön.
Minket vonVáradra meleg orvasló víz;
VáradotRadnára hideg-kúti bor íz.
Mi hidegek, szükség, hevüljünk tőlletek;
Ti hevek mérséklő hivest itt végyetek.
Tsak hogy elegyedvén köz kézben a’ selleg,
Ne férjen atyafi szívben a’ lágy meleg.
Így élünk bor-kútnál arany három hetet,
A’ jó kedv itthon van, a’ gond számkivetett.
Friedrik’ Szánszusziját szívünk ne kivánja,
2A’ Nagy Friedrik’ múlató helyére vagyon a’ tzélozás, mellynek az a’ Neve; és magyarul ezt teszi:Gond nélkül.
Itt a’ nyúgodalom’ tsendes alkotvánnya.
Itt a’ természetiSzánszuszi, gond nélkűl,
Hol a’ vidám elme pásint-kanapén ül.
Éljenek hát, Mú’sám! a’ Bihar’ fiai,
Légyenek erőssek kezekben nyilai.
A’ Váradi tüzesBachustsókkal, frissel,
Ölelkezzék gyakran RadnaiThetissel.
EGY GRÓFI MÉLTÓSÁGHOZ.
Ugyan akkor Radnán múlatásom-
ban ki-is ottan nehány rend ver-
seivel ösztönöz vala a’ vers-írásra.
HÁT Grófi Méltóság! versed’ tárgya lettem?
Búzog hozzám szíved, ’s pennát fogsz mellettem?
Látván rendeidet szíves tűzzel tele,
Örömem repeső szárnyaira kele.
Mikor nyájasságod magát velem közli,
Orvasló vizemet hasznosbban eszközli.
Úgy-é, egyPindusi homályban kutzorgó
Vers-szerzőnek sípja gondod alatt forgó?
MagassCedruslévénLibánuson állaszsz,
De illy kisHelicon’laurussához szállaszsz
Az a’ lélek, hajdon melly Rómát izgatta,
Tuccát, Cinnát, Várust, Mecaenástmozgatta,
Kik, mint a’ tündöklő nap a’ Planétáknak,
Fényt adtak árnyékban ülő Poetáknak;
Kiknek széles égen ki-terjedt szárnyai
Vóltak a’ Vers-irók’ repülő tollai:
Ez a’ lélek, lelked’ rajzolatját írja,
A’ Magyar Pindusnak szerelmére bírja.
Sőt a’ külömbségnek kárpítját fel-vonja,
A’ borostyánt egygyütt-játzodozván fonja.
Vajha Pannon’ kövér földén minden felső
Rend lehetneTucca’sVárus’nyomán első,
Melly a’ Vers-szerzőket oltalommal fedné,
Fejekre párt fogás’ borostyánját szedné!
Nem vólna hozzájok jó-kedv’ áll-ortzája
Tsupán a’ ditséret’ terméketlen fája.
3Carmina laudantur, sed munera magna petuntur. Ovid.
Nem heverne magyar-pad alatt szomorú
Halovány színben a’ borostyán-koszorú:
Akkor haHomérus, ámbár üress lenne,
A’ kilentz Mú’sákkal udvarolni menne,
Nem mondanák nyersen ’s órr fel-kondorítva:
Mit hoztál – el-mehetsz, ott az ajtó nyitva:
4Ipse licet venias Musis comitatus Homere, si nihil adtuleris, ibis, Homere. foras. Ovid.
AkkorMárószedvén Heliconja’ zöldjét,
Meg-fosztatván el-nem vesztené major földjét.
5Tzélozok arra, mint fosztatott vólt-meg Virgilius majorkodó földjeitől, és mint adatta néki viszsza Augustus, Mecaenásnak közben-járása által. Virg. Eclog. I.
AkkorNásojátszván alagya-pengetést,
Nem szenvedne vándor lábu szám-ki-vetést.
AkkorRábner,Szabo’ házához bé-térvén,
Nem láthatná, közel a’ mühelyhez férvén,
Hogy inasok, ajtó megett, mint akarnak,
Poéták’ számára rása-ruhát varrnak;
6Lásd a’ Rabner Satir. leveleiben le-írva.
Hanem a’ melly bársony-végből az Abbások’
Köntösit készitik a’ mester-munkások,
Ugyan-abból, lévén fő-szabók’ munkája,
Betsesen készülne Vers-írók’ ruhája.
Oh üres képzelgés! édes álom-látás!
Szalma-reményt követ tsak füstben botsátás.
Nemes a’ kívánság, melly búzog belőlled
Jó Gróffom! ’s elég-is e’ kívánság tőlled.
Tündér-tűz: fényesen tündöklik, ’s majd tsal-meg;
A’ szíves ohajtás’ szikrájában hal-meg.
Azomban Nagyságos Gróff! Mú’sám köszöni,
Hogy rendeid lankadtt hurjának ösztöni.
És hogy mikor iszom orvos Bor-kút’ vizét,
Kóstolom mindennap jó-voltodnak izét.
Radnán mulattomban két kút-főt szemlélek,
Mindenik nagy betsre méltó, úgy itélek,
Egygyik ki-forr kővé váltt domb’ tetejéből,
A’ másik érzékeny szívednek eréből:
Mind kettő illy’ törvényt tart a’ ki-folyásban
Hogy egygyik-is el-ne fogyjon a’ forrásban.
De fogyjon-el ámbár ama’ dombon lévő,
Még sem fogyhat-el az, ki igaz Jól-tévő.
Ugyan akkor a’ Radnai Bor-kútról,
és azzal szemben lévőMagurane-
vű magas Hegyről.
ÉGRE magasztallak, pompás nevezettel urallak,
Oh te magossMagura,sok hegyek’ izmos Ura!
Jár hol az ország-út,Szamosudvarodon közel ott fút
Sarkadat érdeklő gyors folyamattal-elő.
Létedet ott vetted, hol szembe ki-nyílik előtted
Bor-kútat nevezőRadna-vidéki mező.
Hol fel-emeltt dombról, kő-szikla szabásu halomról
Egy kies orvosi Bor’ kútja rotyogva ki-forr.
Ezt vize’ dombjának maga folyva nevelte magának
Hoszszú soron le-szaladtt sokszori század alatt.
A’ tetején lassan fel-emelve, nyomult-le lapossan
Egy tsinos és kis tér, hol fokadott-fel az ér.
Erre ki-gyül reggel tetején sétálva sereggel
Számos Ivó, ’s poharát véve merítti borát.
Bort-merit-é? Nem bort; de borokkal-is ülhet ez egy sort:
Bor noha néli neve, víz-is azomba leve.
Víz ugyan ez névvel; bornál de betsesbb erejével:
Orvosi drága szerem, oh titok! ebbe terem.
PárjaBetesdának; Patikája nehány nyavalyának,
Honnan az isteni kéz’ könnyű segéde ki-néz.
Bort elegyít vízzel, de vizét savanyítja bor-ízzel:
Költsön italt keverő két nemes orvos erő.
Hald-meg ez-egy szóval: kever egybe vasat tsuda-sóval
7Sol mirabile.
Órr-tekerő, szagos-is, íze saletromos-is.
Vídit, agyat tisztít ’ beleket, folytatja ha tisztít;
Meg-dugulást nyit-is ez; hajt, meg-erősít-is ez;
Órvasol e’ sántát, sántábol-is ád
Atalántát:8Igen sebes futó vólt a’ Poéták szerint ez az Atalánta.
A’ rekedett arany-ér itt szabad útra le-tér.
Kedve szerint itt él, ki vizet mértékletesen nyél,
Meszsze felejti saját gondja’ sok águ baját.
Két kupa, sőt három; ki van ennyire szabva határom:
Halkal igyál, ne zabály, nézz az elégre, meg-álj.
Jöjj közelebb: látod, körűled hányféle barátod,
Bár mi neven nevezik, im’ ide gyűlekezik.
Pap, Nemes, és fénnyel ragyogok’ elegyedve szegénnyel,
Mindenik ingyen iszik, borral-is innya viszik.
Egy gyomor, egy készség az italra, tsak egy az egésség,
Egy az egyenlő kar; él ki-ki, mit ’s hogy akar.
Domb’ tetején sétál, vagy nap’ keletére ha helyt áll,
Szembe nevetsz, Magura! zöld ligeteknek Ura!
Foly köz öröm tőlled, mertPimplatekint-ki belőlled:
Parnassus’ hegye’ nagy hírű barátja te vagy.
Termeted ép, ’s ékes: nyakad és derekad menedékes:
Hágni ha rád eredek, hát nem erőss meredek.
Tested igen széles kerűlet; tetejed nem az éles
Kősziklát követőSinaipuszta tető.
Sűrű liget vészen-környűl boritékkal egészszen:
ErdőtPán’kebele homlokodon nevele.
Felleget érsz fővel fel-bokrétázva fenyővel,
Nints agyadon kopaszod, nints hajadért panaszod.
Zöld leveles fákkal, Salamont meg-előzve ruhákkal,
Tégedet a’ nagy Ház’ Gondviselője ruház.
Néhol az írtások füveit mettzik-le kaszások:
Nyájj-is amott seregel, ’síros öledbe legel.
Két fel-emeltt Vállad’ közeinn, izzadva te nállad
Van, ki-vadászni ki-száll; van, ki meződbe kaszáll.
Faunusok itt kérték szállást, ’s ligetedbe le-tértek,
Arcadiát nevetiPánmaga, hátra veti.
Rejteket itt lelnek vadak-is, ’s ballagva legelnek,
Mellyeket erre tegez-vonvaDiánaszegez.
Oh kiket egy páros közelebbi kötélbe határos
Radna’ vidéke szorít, friss levegőbe borít!
Hegy-szomszédjával, ki-szökőBor-kút Magurával!
Képzelem – e’ nevezet újHeliconravezet.
Mulat ez egygyé lett kebelekbe szerelmetes élet:
Vers-műhely ez; hol az ész játszani kedvire kész.
Hogyha meg-esmérnék Mú’sák lakozásra ki-kérnék
E’ kiesebb helyeket, illy havas-ajj remeket
A’ Magurát mérnéBacotia; Radnafel-érné
Mind, valamit hazudott, ’s költeni penna tudott.
Castaliust főzné Bor-kút, ’s ki-szökéssel előzné,
Tempéttzimerező lenne körülle mező:
Pégasusegy más még itt rúgna követ, valamint rég,
Honnan az innya-való, nem mese, lenne való.