MIDŐN a’ Természet tenyészéshez készűl,
A’ tél’ bé-zárt méhe meg-nyilván Tavaszt szűl:
A’ borostyán-bimbo’ pólája szakadoz,
A’ kökörtsén gyenge nyilással hasadoz,
Akkor SÁNDOR Napod, Barátom! fel-derűl,
A’ Nap’ útja közép abrontsára kerül.
KöszöntKloristéged’ tavaszi ’sengékkel,
A’ sárgát, ’s királly-színt elegyítvén kékkel.
Pásztori botjához támaszkodvánPán-is,
Tsak most ellő nyájját el-nézvén, járván-is,
Leg-kövérebb gyenge báránykáját vészi,
’S számodra tisztelet’ oltárára tészi.
Az idő-is hozzád meg-hódoltt frigyesed,
Veled kezet fogott hív szövetségesed.
Rég mosolyog szemben vidám ábrázattal,
Egy Háltziont példáz tsendes folyamattal.
A’ zűrzavaroknak másszor szert engedett,
Most mindenAeolus’barlangjában fedett:
Fel-voná ki-derűltt kiesség’ sátorát,
Fel-öltözé arany időknek bíborát,
Míg kedves Napodnak küszöbén bé-lépe,
’S így köszön: Virradj-fel, oh Napodnak szépe!
Oh nagy tsuda! ’s régen már nem szemléltt újság!
Az Halak ’s kos jegy köztt született ritkaság!
Hogy e’ tájban tsendes innepét meg-ülje
Az idő, ’s zavartól magát meg-betsülje.
De nem elég ennyi tisztelet még Rődre,
Egy kis Vendég halmot rakott örömödre.
Ki most negyed napja bé-köszöntésével
Füledbe hangozék új atyai névvel.
Ez a’ kisded
*kisdetem.
Kántor midőn torkát nyitja,
Egy édes sírással napodat vidítja.
Egy belől már hozzád vonszó titkos erő
Lételének első pontján sem heverő.
Egy fiui, de még szóval ki-nem fejtett
Tisztelet az, mellyet sírásában rejtett.
A’ Világot, ’s Téged’ Attyát egygyütt köszönt,
Napod’ súgáriba gyönyörűséget önt.
HaFilep’szívében örömmel fel-költött
Hármas öröm, kedvel tellyes pohárt tőltött:
Így néked-is mint egyPhoebusiudvarrol
Alá-fénylő hármas öröm-nap udvarol:
Az egygyiket Neved’ fénnye súgározta,
Most született fiad a’ másikat hozta.
Harmadikat tsak nem minden példák felett
Tsendes idő folytán érkező ki-kelet.
Ezeket, hogy légyen szíved inkább teli
Sándorkád’ két karja egygyüvé öleli.
Ki most nevét midőn másod sorban éri,
Fürge lábaival gyors pályáját méri.
’S félben mettzett szókat darabolván nyelve,
Kedvességgel vagyon ajaka mézelve.
Engedd-meg, Barátom! hogy Neved’ innepén
Öleljelek én-is melyjednek közepén,
Örülöm, hogy terjed Házad’ Olaj-fája,
Nem hibáz a’ nemes szőlő-tő’ munkája.
Fiad lett? A’ jó szív szaporodik Tőlled,
E’ nemes Mag tovább terjed-ki belőlled.
Ki-kelettel együtt egy ELEK ki-KELE: (Anagr.)
Áldott légyen ez új Magzat’ jövetele!
ELEKnek nevezted? E’ leszsz hát Alakod,
Eleked’ ’s Alakod’ köz betükből rakod.
Alexissét bátorMároénekelje,
De Mú’sámnak lantja Elekét itt lelje.
SzívesAeneásom! MárAscaniusod
Mellett kebeledben jött most
Sylviusod.
1Aeneasnak első fia vóltAscanius,vagy Iulus mikor még Trojában lakott: azután Itáliában menvén, ott születettSylviusLaviniátol.
Szemléljed még meg-értt örömödet bennek,
Mint Választottiban Hazának ’s Istennek.
Szaporítsd tovább-is Isten! e’ Jáfetet, (1Mós.9. 27, 28.)
Adj jobb keze felől hoszszan nyúltt életet.
Lakozzál e’Semnek fejér sátorában,
A’ meg-áldottaknak ültesd-bé sorában.