TE, kezdete földben alá-szállott résznek,
Jövendőlj szerentsés véget az Egésznek.
Mint a’ magzat annya’ méhében kezdette
Lételét egy setét rejték’ közepette;
Majdon a’ függőben e’sdeklő reményre
Tökélletes remek születik nap-fényre:
Így Te-is egy díszes alkotványnak magva,
Melly ki vagy az első kezdetnek faragva,
Szállj-le öröm-hangon meg-tsendültt órában
Természeti anyád’ setét mélly gyomrában.
Fogantassál egy olly’ tartós alkotványnak
Mellyet a’ mostoha idők el-nem hánynak.
Nevekedj, emeld-fel fejedet a’ méllyből,
Hozz nap-fényre ékes munkát a’ tsekélyből.
Egy Tökélletesre siető végezet
Örömmel köszöntse a’ fundáló kezet.
Ha sok századoknak sorján által-kelvén,
Hoszszas nyúgodalmad’ ideje bé-telvén,
A’ késő nemzetnek kő-hányó munkássa
Testedet valaha föld-színre ki-ássa;
Akkor a’ melletted által menő Utas’
Szemeinek régi bizonyságot mútass.
Prédikálj a’ jelen-valónak el-multtat,
Az új formát váltott világnak avulttat.
Hirdesd Salamonnal, hogy a’ mi vólt régen,
Ismét tsak a’ lészen, mind földön, mind égen:
Hajdon-is vólt, a’ mi későn elé-kerül;
A’ nap alatt semmi újság fel-nem derűl.
Oh! ti tsak egy igéd’ értz-fundamentomán
A’ földet fundáltad a’ semminek nyomán.
Te vesd-meg e’ követ a’ munka’ kezdetén
Mindenhatóságod’ erőss szegeletén.
Szenteld-meg az egész munkát e’ ’sengében,
Hogy egy követ másra tehessen rendében.
Mert ha mindenható kéz nem épít házat,
Rajzolatban hal-meg a’ festett ábrázat.