OH CSEREPES MÁRIS! Hol az a’ tentás kalamáris,
Mellyből az írogatott vers füleidbe hatott
Szárad ez-el már-is, hajdon vala sok leve bár-is,
Mert az idő napot, észt, ifjui kedvet emészt.
Huldogal a’ Kláris fájáról; elébbeniKháris’
Szép ró’sája le-hull, májusi képe ki-múl.
Hervad-el egyPáris,mikoronn a’ Trójai vár-is
Épületébe romol, kő-fala földig omol.
El-telik a’ nyár-is sebesenn: a’ fetske madár-is
Fészkét hagyja, hol űl kedvire meszsze repül.
Romlik atzél zár-is; hamar el-kopik az hegyes ár-is:
Tompul az elme; ha fest, hajdoni penzele rest.
Majd poroz a’ sár-is. Ha vagyon teli rakva kosár-is,
Lám! meg-ürül, ’s a’ kas lészen időre lyukas.
Hajnali súgár-is siet alkonyodottra, ha kár-is:
Reggel után kele dél; ’s estve borítja fedél.
El-fogy arany tár-is. Pusztúlt Kanaháni határ-is:
A’ mi maGó’seni tér, el-süti holnapi dér.
Meg-fogy az oltár-is. Meg-száll oltsóra nagy árr-is:
Tiszta batiz, ha petsét szennyezi, veszti betsét.
Dávidi ’sóltár-is sír sokszor: túnya szamár-is
Bátor Oroszlányt mér rúgni, ’s erőre fel-ér.
Hív szerető Pár-is, minden kedvekre ha jár-is,
Majd unalomra talál, ’s végre meg-osztja halál.
Így ha telék bár-is, tőllünk az idők’ java, MÁRIS!
Virtus az, a’ mi meg-áll, ’s győzedelemre ki-száll.