Te, tornyos Sionnak hajdoni Lakossa!
Isten! a’ szentséges Helynek Birtokossa!
Kinek Neved erőss torony a’ kegyesnek: (Péld. 18: 10.)
Jövel, tedd e’ Tornyot Neveddel jegyesnek.
Súgárral fényesítsd tsekély készületét,
Jóvoltoddal fedd-bé gyarló épületét.
Nem kevélykedik ez, illy’ alatson porban
Ellened a’ Bábel’ tornyával egy sorban:
Olly’ toronnyal, mellyet meny-kővel üttettél,
Kevélség meg-rontó boszszúval büntettél.
Ez néked meg-hajtván tisztelettel fejét,
Talpadnak ajánlja ’sámolyul tetejét.
Messed Mindenható Neved’ homlokára,
Vessed sarkaidat fel-emeltt nyakára.
Alatson alkotvány, ’s nem méltó Urára,
De tekints-le földnek e’ mor’sa porára.
Méltóztasd, hogy légyen, oh Ég’ Alkotója!
Felhővel tündöklő lábad’ nyúgotója.
Mondjad:Sálemgyanánt tetszik ez hely nékem,
Itt leszsz nyúgalmamra rendeltt kisded székem.
Magosságos Isten! mind az égig érve
Lám minden magasság alats hozzád mérve.
Egeknél magossabb méltóságod’ széke,
Szoross néked a’ menny’ ’s föld’ tágas környéke:
Hogy e’ miveletlen alkotvány mennyivel,
Inkább nem nagyobb egy por-szemnél semmivel.
De ha jelen-léted’ védelmét meg-nyeri,
Úgy tetszik, fejével a’ felhőket veri.
Salem’tornyaival fénnyét nem tseréli,
Libánus’tornyánál magát szebbnek véli. (Ének. 7: 4.)
Ékes leszsz ő maga magának eléggé,
Magasztalja köz-rend formáját felséggé.
Eléfánt-tetemből készültt torony’ kénnyét (Ének. 7: 4.)
Nem írígyli ’s büszke piramisok’ fénnyét.
Szállj-le, kegyes Atyánk! ide hát erőddel,
Láttasd itt felséged’ nagyságát felhőddel.
E’ régi alkotvány diszes’bb általad lett;
Fejét fel-emelvén több társai felett.
1Itt e’ városon, és ennek vidékében.
Általad-is légyen maga rendén első,
Több társai között tekintettel felső.
Te miveld, itt házat békesség foglaljon,
Ezüst-szín tollakkal környülle szárnyaljon.
A’ tsendesség ebben örök szállást kérjen,
Mellyet állandó Jók’ serege kisérjen.
E’ templomot, ’s ezt a’ kő-falt tetejével
Árnyékozd védelmed’ tartós fedelével.
Egy felől hívséged derekann ölelje,
Más felől jóságod karjain viselje.
Melly menykövek’ útját ettől el-fordíttsa,
A’ szélveszek’ dühös mérgét meg-hódittsa.
Ne hogy ennek küsdő hartza hánnya széllyel,
Vagy amannak lángja meg-sujtsa veszéllyel.
Siloám’tornyának tiltsd meszsze romlását, (Luk. 13: 4)
Hogy soha ne lássa szem itt annak mássát.
Sőt jobb-kezed ebben minden kötést fogjon,
Szerelmed’ zászlója ablakán lobogjon.
Hogy talpát Sioni kő-szálon fektesse,
A’ szelek’ keringő ostromát nevesse.
És mikor itt hallik a’ szent-hely’ harangja,
Hírt ád sarkon forgó öntött értzek’ hangja,
Nyissad-meg a’ Népnek füleit hallásra,
Hogy siessen az Úr’ Házában egymásra:
Sok századok’ folytán a’ szent sereg’ nyájja
Ez hajléknak szabad küszöbeit szálja:
A’ késő unokák itt kegyes lábokon
Járjanak gyülésben össeik’ nyomokon.
TURRIGERAM inhabitans quondam, loca sacra, Sionem,
O Deus! o Nomen turris ahena piis.
Huc ades, hanc vigili turrim bonitate tuère,
Hisque parùm nitidis moenibus adde jubar.
Non haec contemptrix Superûm; non aemula turris,
Quae meruit poenas, fulmine tacta, Babel.
Haec tibi submisso sinuata cacumine collum
Subjicit, ut tumidum calce potente premas.
Hoc Tibi non dignum Domino dignére scabellum:
Nubeque candentes hic, age, fige, pedes.
Haec ego ceu Solymae, dic, summa cacumina calco,
Haec mihi pro placidâ tecta quiete placent.
Summe Deus! funt ima Tuis celsissima quaeque
Sedibus, estque Tibi celsior axe thronus;
Parva haec arte rudi tantò magis edita moles
Pulveris ima Tuo sub pede mica jacet.
Si tamen hanc curâ dignaberis auspice turrim,
Vertice tùm nubes se feriisse putat:
Turribus haud cedet Solymae, turrisque Libani
Aemula, sidereum tollet ad astra jugum.
Fit sibi pulcra satis, turris non invida eburnae,
Pyramidumque sibi non petitura decus.
Desuper hanc igitur, Pater alme, illabere turrim,
Hic majestatis da documenta Tuae.
Haec inter socias duce Te caput extulit omnes,
Inter & huic socias Te duce cedat honos.
Fac igitur niveis pax hanc circumvolet alis,
Perpetuisque quies concomitata bonis.
Has aedes, jugaque haec, & moenia protege; custos
Hinc Tua sit bonitas, cingat & inde fides.
Hanc tua praevertat levibus clementia pennis,
Si fors horrisona fulmina ab arce jacis.
Perjuga certantes prohibe, removeque procellas,
Né quassata truci verbere forte ruat.
Hinc casum turris Siloae procul esse jubeto,
Muniat hanc Domini dextera, servet amor.
Quò, velut alta Sion, saxis innixa perennet,
Rideat & rapidi flabra proterva noti.
Dumque ciente canunt heic aera sonantia pulsu,
Dum campana fuo mobilis axe sonat;
Fac, Tuus arrectis grex hauriat auribus, atque
Advolet, út sacra sistat in aede pedem.
Visitet hos pia turba lares, serique nepotes
Huc pede devoto pone sequantur avos.