BARÁTSÁGOS KÖSZÖNET.
TEKINT. NEMES RETTEGI
VISKI SÁNDOR
ÚRHOZ.
Írtam Rődön, midőn 1797-dik Esztendőben,
Februáriusnak 14-dik Napján, TiszteletesMi-
hállyi MihályUramnak, a’ Nemes Dé’si Ref.
Eklésia’ egygyik Lelki Pásztorának, Leányom-
mal való vig Menyegzőjét bövséges gazdál-
kodással fel-tartotta vólna maga Rődi Nemes
Udvarában.
VISKI gyujtRődönlakadalmi fáklyát,
Oldja két kézzel, ’s örömest-ki ’sákját,
Nyitja pintzéjét, ’s eleség’ hazáját,
Bőv kamaráját.
Kérded-é, honnan derűl e’ menyegző,
Most mikor
Bálint’deres álla jegyző?
1Épen Bálint’ napjára esett a’ Menyegző.
Hol van a’ víg Nász’ jegyezett aránnya,
VISKI’ Leánya?
Hát? hiszem, munkás szeretet ha szűlhet,
Itt-is egy VISKIt ki-ki meg-betsülhet;
Ő Meny-aszszonyt szűlt, lakadalmat-is tart,
Hymeni víg kart.
A’ Meny-aszszonynak Neve, KÁROLÍNA:
VISKIröl bár-is kit akárki hína,
Nem hibáznék-meg soha gondolatja,
Mert ez-is Attya.
Úgy vagyon. Mert két Nevek itt jelennek,
Egy barátságnak kebelébe mennek:
VISKI mind egy lett Neve’ más felével,
GYÖNGYÖSI Névvel.
Víg menyegzőjét üliTorda Rődön;
Úgy, de jó VISKIm te saját erődön:
Úgy örülsz, mint én; de Te vagy felettem,
Gazda helyettem.
Tiszta KLÁRÁd-is közösönn örűlve,
A’ mi Bőv, ’s kedves, veled egygyesülve,
Forgolodván gyorsAtalántalábbal,
Osztja nyalábbal.
Rend kívül lett ez. Ne tsudáljaTorda,
RődrehogyHymenPapi Nászt ki-horda
VISKI’ Ház-népét (ez esik gyakorta)
Tsak haza hordta.
Szívből engedtem, ha Te szívre kérted;
Lám! de melly bőv ’s nagy falatokra mérted
LiberésCereskamarájok’ árját,
Asztali tárját.
A’ kit én nemzék, ’s magad ölbe vettél,
Újra most nemzéd, öröm-attya lettél:
Tőlled el-plántáltt olaj-oltoványod
E’ Te Leányod.
Nagy barátság ez: remek egygy atyától:
A’ világ mint jár, sok ez egygy baráttól;
Ennyi folyhat tsakPythiási mívből,
’S
Dámoni szívből.
2Damon és Pythias két barátoknak egymáshoz mutatott hivségek és segedelmek igen híres és nevezetes a’ régi históriában.
Nagy titok ’s méllység az igaz Barátság;
Illy erővel bir tsak az egygy imádság:
Meg-tehet mindent, valamint akarja,
Isteni karja.
VISKI’ szívében feneketlen a’ Mélyj,
Forr-ki jól-tévő keze köztt bor és téj;
VISKI szívnél, melly ki-meríthetetlen,
Nints lehetetlen.
Szíved új kintsét, köszönöm, hogy adtad,
Érttem így pintzéd’ ’s kamarád’ fogyattad:
Oh! de mit szóllék? – Hiba – Sőt emelted,
Többre nevelted.
A’ Barátságnak nem apad-ki kútja,
Gazdag és sok benn az ereknek útja;
A’ vizet mervén, vizek újra gyűlnek,
Viszsza-kerülnek.
Oh Barátidnak koronája! VISKI!
Új helyet széles kebeledbe nyiss-ki,
Ott, hol énnékem kebelet nyitottál,
Rejteket adtál:
Ott szeress immár velem egy MIHÁLLYIt;
Ketten egy szívet ki-nyitunk; Te szálj itt:
Tiszta kis
Schönbrúnt, noha nem királlyit,
3Tzélozok arra a’ szép fel-szökő kútra, melly vagyon a’ Királlyi mulató udvarban Schönbrunban.
VISKI! találj itt.
Oh Barátságnak szeme’ drága fénnye!
Élj! Tiéidnek ki-lehess reménnye:
Végy ezer jókat Kanaháni Részből,
Mennyei kézből.
SÁNDORod’ lelkét az egek szeressék,
Élet és áldás ELEKed’ kövessék,
Úgy szerelmednek Veled egy határát,
PÁVAI KLÁRÁt.