MÉLTÓSÁGOS LIBER BÁRÓ
NALÁTZI
NALÁTZI JÓ’SEF
ÚRNAK,
NEMES ZARÁND VÁRMEGYE
FŐ-ISPÁNNYÁNAK,
ÉS
A’ NAGY-ENYEDI REFORMATUM
NEMES COLLEGIUM’
INSPECTOR FŐ-CURÁTORÁNAK:
KÜLÖNÖSÖN MÉLTÓZTATOTT
NAGY PATRONUS URAMNAK,
Ő NAGYSÁGÁNAK
ALÁZATOS ÉS MÉLTÓ
TISZTELETTEL AJÁNLOM. AJÁNLÓ VERSEK.
Mú’sám, nem visel-is bár koszorút fején,
’S nem nőttCalliopé’lelkesitő tején,
Mú’sám, Mu’sa nevet bár alig érdemel,
Im’ egygy Oszlopot itt emel.
A’ jó szívű Magyar Báró NALÁTZInak,
Köz hasznot mívelő nagy betsű Férjfinak,
Maecenassa’Nevét benne mivel leli,
Méltán jobb keze szenteli.
Leg-háládatosabb gerjedezés között,
Mellyet tsergedezőCastilisöntözött,
Pannon’ széles egén a’ mi tsak illeti,
Lantos Verse ki-hírdeti.
Egyszer ’s mind ez egész nemzeti Vers-tsomót,
Nagy Fők’ fontjaiban lótot alig nyomót,
Oltárára tsekély áldozatul viszi;
Meg-nem vettetik, úgy hiszi.
Engedjed-meg azért, Vers szerető kegyes
Báróm! drága Neved’ bélyegével jegyes,
Légyen kis Darabom’ homloka még elől,
Sőt légy gyenge kivűl, belől.
Vers-szerzők’ neveket betsbe ki-tartaná,
Érdem’ templomiban részeket osztaná,
Illyen ritka Madárt, ’s ritka Magyar-Tagot
Látunk oh be kevés magot!
BezzegRómatudott termeni szépeket,
Vers-írót betsülő hajdani képeket.
(Mú’sám! artzra borúlj, a’ mikoronn ezek’
Nagyságokra figyelmezek)
Augustust ragyogó példa gyanánt hagyott,
Maecenasba de szűlt egy remeket, nagyot;
Varus’, Pollio’, sötLaelius’érdemek
Három Római gyöngy-szemek.
Nem kisebb ide mégScipiósemmivel;
SzemléldEnniusért bő-keze mit mivel,
Adván a’
Calaberhegy-közí kerteket
1A’ NagyScipioésEnniusPoëta közzött igen szoross baráttsági egygyezés vólt Ennius Calabria nevü tartománybol való lévén, ott ajándékozta meg Scipio ötet szép mezei örökséggel a’ magáénak szomszédjában. Ovid. Art. Am. L.3.Ennius emeruit Calabris in montibus hortos Contiguos poni Scipio magne, tibi.
Ingyen, nem kitsiny érteket.
Söt meg-hültt pora sem veszti tekintetét,
Pompás el-temetés váltja-fel életét,
Mind kétScipioval rendibe tétetik,
Mert boltjokba temettetik.
2Az a’Scipioés Ennius között való szeretet olly szoros vólt, hogy halálok után-is nem akartak el-válni, hanem Ennius a’ két Scipio kriptájába temettetett. Liv. L. 38.Romae extra portam Copenam in Scipionum monumento tres statuae sunt, quarum duae P. & L. Scipionum dicuntur esse, tertia Poëtae 2. Ennii.
PéldátOctaviustükörül állitott,
SzívetVirgilius’sFlaccuselőtt nyitott,
Kikkel sorba közel mint le-botsátkozott,
Kézen fogva barátkozott!
Nem szégyenli Világ’ akkori tengeje,
Föld szinét borító birodalom’ feje,
Hogy vagynak koszorús rendü Poétai
Karbol néki barátai.
Versengett amaz egygy Vers-míves Esz felett (Homerus)
Hét város, ha külön nyerheti tisztelet’
Tárgyának.Tsak Enyim,mindenik ezt veti,
Magzatjának ölelgeti.
Ennek verseit oh! mennyire tiszteli
Sándor, ’s egygy különös láda nemét leli:
Vétet drága-köves, ’s gyöngyös edényt elé,
3Vót ez a’ drága edény azok között a’ prédák között mellyeket nyert vólt N. Sándor a’ Dárius meg-verésével kinek ez, drága kenet tartó szekrénnye vólt, aranyból, drága kövekből és gyöngyökből készült igen betses munka. Mikor kérdésbe vólna Dárius és baráti között, mi haszonra fordíttatnék ez a’ drágaság? sokak sokat mondván, Sándor ezt felelte: A’ Homerus könyvei tétessenek belé, hogy az emberi lélek ily’ drága munkája hasonló nagy drága munkába tartassék.
Zárván kintse gyanánt belé.
SötThébétmikoron dulta vitéz hada,
Tiltó szókat elébbPindarusért ada,
Házát vagy javait senki se bántaná,
Fegyver, préda ne rontaná.
Hol láthatna Magyar Nemzetem illyeket,
Forrón gerjedező szívű Személyeket?
Hány van bő-kezű ’s olly, a’ ki ma Nemzeti
Vers szerzőkre szemét veti?
GyermekPégasusnak rugni ha nem tuda
Még ittCastáliust, nem lehet ám tsuda:
Két szárnyát ugyan-is nints, ki nevelje-ki,
Hogy felhőkig emelje-ki.
Meg-zöldülttHelicon;nints koszorút fonó
Maecenas, az erőt laurus után vonó;
Itt a’ boldog idő; nintsenek eszközök,
’S vagynak hátra vető közök.
Példád ritka tehát Versbe gyönyörködő
Bárom! mert karodonn a’ mi nevelkedő
Mú’sánkot viseled: Benned egész erő
A’ köz jóba feküdt merő.
A’ Vallás, segítőt; jó Fiát az Haza,
Nagy GazdátCybelébenned elé-hoza;
Verset szárnyad alattCalliopémivel,
SzárnyatPégasus-is nevel.
Folytak most közelebb a’Bukovinai
Újj Egyházra ki-nyiltt bő kezed árjai,
4Tzélozok a’ B. Úrnak azon nevezetes jó-téteménnyére, melyet 1801-ben, kegyesen ajándéko- (a sor nem folytatódik továbbszerk.)
Hol fénnyem, koszorúm, ’s ösztönöm, érdemem
Eggyből nézi-ki két szemem.
Én, nagyScipio!hátEnniusod vagyok,
Súgárt, bár mi kevés, fénnyed után hagyok,
Jó-szíved melegét érzi hevültt tüzem,
Rúgód sürgeti jobb kezem?
Képem’ fenn szem előtt függve szobád falán
Tartod, mint valamelly
Pantheon’oldalán
5Panteon egy olly templomnak neve, hol a’ pogányok minden ő költeményes Isteneiknek képeiket tartották és tisztelték.
Én-is képedet, (ez többet-is érdemel)
Szívemben – ide rejtem-el.
Mellynek légyen ez-is már kívűl egygy jele,
Hogy Vers-béli Tsomóm’ napra ki-tétele
Mennyen szárnyaidonn ülve Világra-ki
Nem más, Nagy Neved adja-ki.
Verset vers szerető szívnek ajánlani,
LantotPhoebuselőtt verve meg-állani
Illendőleg esik.Vestaszeret tüzet,
Neptunushalat és vizet;
Márskardot ’s lovakat;Cypriatükröket,
Jó kedvel fogad-el;Ceres-is ökröket,
A’ SastJupiter-is,Pánjuhat és tejet
Pallása’ sisakos fejet.
Így a’ mit Te szeretsz, azzal-is áldozom
Néked, ’s népem előtt tiszteletűl hozom,
Hív óltalmad alá rejtve fogadjad-el.
Porban esni ne hadjad-el.
Nem méltók, igaz az, hogy ha tekíntelek;
Mert inkáb tsemegék, nem pedig ételek
Apró gondolatom mor’sa sovány falat
Pá’sintos kalibám alatt.
Nints itt semmi tetés fellegekig ható,
Nints próbára remek-hímet ajánlható,
Nem hág vékony erőm’ értekePeliont,
Nem játzodhatom
Amphiont.
6
Pelionegy a’ leg nagyobb hegyek közzül.Amphionpedig a’ leg-ékesebb Musikus a’ régieknél.
Nagy Herók’ tetemes tetteket el-hagyom,
Meg-tompulna nehéz terhek alatt agyom;
Caesár,Scipió, vagyNagynevűSándorok
Nagy pennákra-való sorok.
Vér-ontó hadakat rendibe nem szedek,
Voltér’szárnyainakHenriket engedek,
Máro, Trója’porát hadd vigye sok bajonn
Által Róma-felé hajón:
Félnék menniRigó’vér-mezeire-ki,
Mert illy roszsz furujástHunyadiverne-ki;
Félnék, egyKenesit, ’s gyors kezüBátorit
Pennám éjjbe talám borít.
Én tsak mászok alatt gyászba fel-öltözött
Mirtus-fák ’s alatson perje füvek között:
Idának tapodom friss vizü völgyeit
Járom tziprusos erdeit.
Mú’sám mélybe bukottIcaruson tanúl,
Nem jó fenn az Egen járni tudatlanúl;
Tsak földönnEratót tziprus alatt lesem,
Nem félek, hogy alább esem.
Illy köz Rend’ adományt Néked ajánlanom
Szükség, ’s bízva segéd nyerni meg-állanom
Méltóságod-előtt: Így nevem általad
Kél szárnyára, tovább halad.
Nagyságodba kitsiny Vers-míves öltözöm,
Száraz Pindusomonn laurusom’ öntözöm,
’Síros fellegeid’ harmatozásiból
Kristály színü folyásiból:
Elmém éle rövid hágni magoss eget,
Sok helytPégasusom szárnya meg-is szegett;
Védelmed’ tenyerén tartani, légy jelen,
Pótold, minthogy elégtelen.
Munkám nem sok arany, több salak, érezem;
Változtasd nemesebb értzre vasam’ ’s rezem:
Fénnyét népem előtt hozza-ki Nagy Nemed,
Kedveltesse-meg Érdemed.
Fontoddal sok üress gondolatom’ neveld,
Gyarlóságom’ erőss vállaidonn emeld,
Lángoddal tüzesítsd tsendesedett erem’;
Így tettzésedet el-nyerem.
Sok Vers-mester elött bár ha ne tessem-is,
TordánCalliopét bár ki-ne fessem-is,
Tetszem még-is (elég ennyi) NALÁTZInak
És jó szívű barátinak.
A’ nap kisded edény-vízbe botsátkozik,
’S ott láttattva velünk képe barátkozik:
Így bennem Magadat nézd, nem-is engemet,
Zárd képedbe Személyemet.
A’ késő maradék mondja: hogyegy Nemes
Lélek tisztele-meg(’s ezzel-is érdemes)
Eggy Vers irogatót, érdeme nélkül-is,
BárPallástfeje nem szül-is.
A’ késő maradék mondja meg-újjított
Nyelven:Gyöngyösinek jobbja fel-állított
Tartós oszlopot itt nagy betső Férjfinak,
A’ jó szívű NALÁTZInak.