Két Napok! oh arany idő’ maradvánnyi!
Hajnal’ ortzájának egy pár ragyogvánnyi!
Mellyeket a’ nap-szám-iró hogy el-vétett,
Egy menyben készűltt lántz-szem egymás mellé tett.
Szatsvainak Egygyik vidám fel-költével
Örvendez, köszöntvén diszesSándorNévvel:
A’ másik egy tsinosLucina’vetette
PolábanSzathmári Juliánnáttette;
Ki-hozván a’ setét világból nap-fényre,
Állitván a’ pályát szaladó fövényre.
Még mikor az Idö, mint annya’ méhéből,
Ki-jött az örökké-valóság kebléből;
Még mikoron a’ nap’ ’s plánéták’ óráit,
Az idő-forgásnak mérték-réguláit,
A’ mindenható Kéz fel-tekerte vala,
Fel tetszvén a’ semmin kezdetnek hajnala:
Még akkor, Ti kedves Napok! ott valátok,
Késő jövendőnek sorjában állátok.
A’ teremtő Ige még mikor kiálta,
A’ tsillagok’ útját mérvén meg-számlálta;
A’ Századok’ rendit, napokat, heteket,
Mint meg-annyi nyakban fűzött gyöngy-szemeket,
Bőlts mérséklés szerént tzirkalomra vette,
Egymás után folyó lántz-szemekben szedte;
Még akkor Ti, kedves Napok! helyet lelvén,
Rendet foglaltatok egymást meg-ölelvén
A’ mindentudó Szem böltsen el-intézett
Arányzásnak pontján, mint egy pénzt, ugy nézett.
De
Romulus, Numa, Caesar’s
Dénesmérvén.
1Ollyan emberek vóltak ezek, kik a’ régi Romaiaknak módjok szerint, az idő szám-vetésben, és az esztendőknek ’s napoknak el-rendelésében, ’s a’ Kalendáriomnak-is tsinálásában vagy igazitásában munkálkodtanak.Romulustsak tiz hónapokból tsinálta elébb az esztendőt, mellyek közzül első vóltMartius. AzutánNumakét hónapokkal tóldotta, melyJanuáriusésFebruárius. Julius Caesaraz addig vólt esztendőt még tiz napokkal tóldotta.Dénesis, Keresztyén Apátur a’ 6 dik Százban ujCyclusszerint való igazitást tett a’ Kalendáriomban kezdvén a’ számlálást a’Kristusnakszületésétől.
Napok’ számát, ’s e’ pár Napot nem esmérvén,
Egy örök rendelés a’ mit hellyén ejtett,
Az emberi rövid ész hibáson fejtett.
A’ napok Urának a’ mit kötni tetszett,
Egy véges idö-szám-vető ketté mettzett:
Egygyiket függesztvén tavasz’ homlokára,
A’ mást elébb vetvén Böjt-elö havára.
2
Juliánanapja esikFebruariusnak 16-dik napján. Tő szomszédok hát e’ két hónapok,FebruariusésMártius, és közöttök mint-egy tsak egy kő-fal vagyon.
Szerentsére! Igy-is nem meszsze valátok
Kedves Napok! Tsak egy irigy köz-falt látok.
Könnyü két Szomszédnak falon ajtót vágni,
Egy küszöb’ le-hajtott nyakán által-hágni.
Könnyü egy köz-kertnek tilalmát el-szedni,
’S két szomszéd Udvarnak egybe-ereszkedni.
Mint épenPyramust’sThysbétegy fal’ köze
Meg-osztván, vólt közttök tilalom eszköze:
De a’ sohajtások falon hasadékot
Találván, meg-gyöztek kemény akadékot:
Igy néktek, egymásért kezdetben teremtett
Páros Napok! egy kis rekesz boszszut nem tett.
Kiket tsak egy lépés köz külön rekesztett,
Rést engedvén, egy-más’ ölében eresztett.
Ha tsillagok, ámbár távol forduljanak,
Titkos egygyességgel egymáshoz vonszanak:
Fü, fa, ’s értz nem párját mikor közel leli,
Szíves hajlandóság által érdekeli:
Hát tsuda dolog-é, hogy két Napok között
Közelröl a’ vonszó erő költsönözött?
Hol az egyik szemben által-nyújtja kezét,
A’ más költsönt adván, fogadja emezét;
Hol az egygyik Szemből által-folytt igézet
Meg-hatván amazét, az-is viszsza-nézett;
Hol mind a’ két Szívnek sohajtó nyögése,
Mint két temjénezők’ drága füstölgése;
A’ mikor fel-felé sürün kerekedik,
Hiv szellők’ szárnyain egyben elegyedik
Nints tartalék! Meg-nem szünt a’ vonszó erő,
A’ menyben rég’ fel-vontt óra nem heverő.
Imhol tsendül. – Áldott pertzentés érkezel.
Oh kellemetes Nap! Napodhoz férkezel
Ámbár a’ küszködés habokra habot tolyt,
E’ két el-szakaztott Nap még-is öszve-folyt.
Épen mintha, Mú’sám! látnád tsudálkozván,
Miként folyamatra már el-olvadozván
A’ szűzArethusa; Alfeus-is vélle
Egygyesülő viznek formáját tseréle,
Ketten egybe-folyván, már nem külömbeznek,
Tisztán elegyedett tseppek ölelkeznek.
3A’ Poéták mesézik, hogyArethusanevő Nimfa kút-fővé változván, egyAlfeusnevü folyó-víz hozzája való szeretetéből utána szaladott, és a’ maga vizeit azArethusa’vizével egyben-elegyitvén, ugy foly-bé a’ Siciliai tengerbe.
Midőn az ezeret hét-száz hátul űzné,
Nyóltzadik-Száz’ lántzát kilentzvenig fűzné,
A’Kettössel jegyzett Hónap-is derülne,
Tizennyóltzadik nap Titán’ bakján ülne:
4Ez a’ nap vólt, u. m. Májusnak 18-dik napja 1790-ben, ezen jeles Pár lakadalmának napja.Májusaz úgy nevezettKettős Jegyalatt esik.
Ekkor fel-szakadván, a’ mi bé-petsételtt
Titok vólt, ereszti szárnyán az hir-tételt:
Hogy a’ melly Nap, főldi angyalul küldetett
Pap Juliánnának első pólát vetett,
Ugyan az, egy szoross kötél vonván, járul
Örök szövettséggelSándorNaphoz párul.
Szerentsés Egygyesség! Ritka szép Jelenség!
Mellyben új találmány-próbát jádzott az Ég.
Hol a’KettösJegynek hiven ölelkezett
Karjai közt fogottKettösNap-is kezet.
Boldog Pár! Kedvekért Tsillagok útoznak,
Idöt mérő pontok öszve-találkoznak.
Miként láthatatlan kéz mikor fel-nyitott
Egy játék-hely ’s nézők köztt függő kárpitot,
Ki-látszik a’ rejtek alatt készültt játék;
Tapsol a’ nép; illyen szépet ritkán láték.
Igy a’ szem, már fel-vontt fir-hangnak rejtekén
Belöl bámul az Ég’ illy egy pár Remekén;
Mert a’ Mindenható a’ mit titkon jádzik,
Meg-nyilván, a’ leg-szebb Bőltsességnek látszik,
Egy Jegy van, hol Tavasz sátorát fel-vonta,
Tsoport tsillagokból koszorúját fonta,
Virágos bársonyban öltözvén ül székén,
Zőld szönyeggel fedett Udvara’ környékén;
Mikor a’ Teremtő a’ napot, mint szegen,
Fel-függeszté ama’ kék tágas üregen,
Eresztvén kezéböl ki-szabott útjának,
Itt vólt első pontja kerek abrontsának.
5Ez a’ Jegy, az égi 12 jegyek közzül, mellyeket a’ nap esztendőt által meg-kerülni iratik, épen az első, u. m. az ugy nevezettKosJegy, és akkor kezdődik a’ tavasz. Ha igaz az hogy az Isten e’ Világot tavaszszal teremtette, a’ minthogy az igaznak-is látszik, épen ebben az első jegyben helyheztette az Isten a’ napot, mikor teremtette; a’ mint közönségesen szoktunk szóllani a’ szerint, a’ mint a’ szemünknek látszik, sötÁdám és Éva-is ez alatt a’ jegy alatt teremtettek.
Ti teremtő ujjak’ ragyogó mivei!
A’ mindenható Kéz’ gyürüje’ kövei!
Mondjátok-meg (mert ti meg-avúltt óságok’
Törésein vagytok ezer bizonyságok)
Nem itt vólt-é régi sok esztendök’ száza’
Kezdetén az első párnak ágyas-háza?
Nem itt vólt, hol a’ nap első jegyét futja,
Az Ártatlanságnak téjjel mosott útja?
6Tzélozok hasonlatosság szerint amaz épen keresztűl láttzó fejérségre, mellyVia Lacteanak, téjes útnak neveztetik, arról hogyJunóIsten-aszszony szoptatvánHerculest, oda tsorgatta vólna-le bővséges tejét.
Nem itt volt-é, e’ szép tsillagzatnál épen
Az első meny-aszszony’ ágya vetve szépen?
Melly maga tzédrus-fa munka, és lábai
A’ Szeplötelenség’ ezüst oszlopai.
Ugy vagyon! E’ pontnál midön lételt vettek
Ádám ’s Éva, szentség’ ágyán egygyek lettek.
E’ pár Nap-is ágyas-házát itt fészkelte,
Arany gyapjas Kosnak szarváig emelte
ElölSándorTitán’ közép útján szállván,
’S alatta huszonnégy órák ketté-válván,
Éjjet egy mértékre ki-szab a’ nappallal,
A’ tavaszt jobb kézzel tartja, ’s a’ télt ballal.
7A’ régi Romaiaknak Kalendáriomokban Mártiusnak 18-dik napjára esik az a’ nap, mellyen a’ Nap az első Jegyben u. m. a’Kosnevü tsillagzatban érkezik. Nálunk ez ma épenSándor’napja.
Ölében ült ennek mindjárt saját párja
E’ Nap amaz Elsőt karja közzé zárja:
Olly nap, mellyen RomaMinerváttisztelte,
Születését pompás móddal innepelte
8A’ régi Romaiak a’ melly naponMinervának Születése’ napját tisztelték, esik a’ mi számlálásunk szerint Mártiusnak 19-dik napjára, melly hát nállok vólt a’Minerva’születése napja.
Hallgass, hitván pompa! Meg-avult már Róma,
Egy mesésMinervanem imádandó ma.
Üress helyét ujjabbMinervameg-ülte,
Hiszem ez nap épenJuliánátszűlte.
Mú’sám! vond-ki bátran a’ Minerva nevet,
Ird-fel, a’ ki valóbb formát helyette vett.
Vagy ha Régiségnek kedvezsz, hogy ne sértsed,
MinervánméltábbanJuliánátértsed.
Kedves Napok! nyiló Tavasznak ajtai!
A’ Paraditsomi napok’ barátjai!
A’ Nap’ abrontsának birjátok elejét,
Ádám’ ’s Éva’ talám még meg-nem hűltt helyét.
Talám meleg leszsz még az a’ szűz nyoszolya,
Mellyen hétszer tisztáltt gyönyörüség folya.
Kedves Napok! Lassu kereken folyjatok,
Felleg nélkül arany szinnel piruljatok.
Hová a’ szerentsés napoknak tzimere,
Fejér követskéknek sok számos ezere.
Fogyhatatlan tellyes edényekkel gyüljön,
Feketével jegyzett gyász meszsze kerüljön.
9Régen némely Nemzeteknek e’ vólt szokások, hogy esztendőt által a’ melly napokat szerentsésen el-tölteknek tapasztaltak, azoknak estvejeken egy fejér követskét vetettek mindenkor egy a’ végre választott edényben. Melly abban meg gyülvén, az esztendő végén fel számlálták, hány szerentsés napjok vólt. A’ szerentsétlen napokon hasonlóképpen tselekedtenek fekete szinü követskék által.
A’ tsendesZefirusszárnyaira keljen,
Kertetekben virág-szálakat neveljen.
KörülletekCástor ’sPolluxudvaroljon,
Háborut el-üzvén tsendességet szoljon.
10Ez a’Castor és Polluxkét tsillagoknak nevek az égen, mellyek mikor egyszer’smind a’ hajósoknak fel-tetszenek igen nagy tsendességet okozni mondatnak. Mikor nevezetesen amaz hiresArgóhajóval menő Görögöknek ugy tetszettenek-fel, hogy két egy másban elegyedett lángok lobogtak a’ két tsillagokon, és a’ melly után nagy tsendességet és szerentsés hajókázást értenek a’ hajósok. Ez a’CastorésPolluxa’ Poétáknak meséjek szerint egy pár hattyu-tojásból egyszer’smind költenek-ki, életekben lovas-vitézek vóltanak, azután hóltok után tsillagokká változván az égre helyheztettek. Fejér lovakon járó vitézeknek festetnek-le.
Ez egy pár test-örző vitézek’ tsillaga
Számatokra költ-ki pár-tojásból maga.
Ezek a’ kerülő-strását el-foglalják,
Egygyesűlt lángjai homlokotok’ nyalják.
Fejér lovaikat, készen ’s gyakor számban
Hajnaltok’ szekerét vonni, fogják hámban.
Uránia!ki most elmém’ el-ragadtad,
Egy új Jelenségen magadat múlattad,
11
Urániaegyik vólt a’ kilentz Mú’sák közzül, a’ ki az égen lévö dolgoknak, tsillagoknak, és jelenségeknek éneklésében foglalatoskodott.
Mú’sám! Még valaha
Gergelyvévén észre,
12A’ 16-dik Száznak folytában XIII.GergelyRomai Pápának parantsolatjából esett a’ Kalendáriomnak nevezetes meg-igazitása, mellyel ma-is élünk.
Az égen mi ujság tűnt a’ közép részre,
A’ napoknak kúltsát ha kezedben hagyja,
Ha a’ meg-jobbitó pennát által-adja,
Ugy hordozd a’ tollat, hogy márJuliánna
Nyomban lépjékSándorNapjának utána
Ugy-isJuliána Josefnek szűz képe,
Mind kettö tisztaság’ tsak egy százszor-szépe.
A’ változás tsupán névben ’s nemben lészen,
Az egy szűz természet helyt maradhat készen.