HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Gyöngyössi János művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
ÖRÖM-INNEPI TISZTELET.
Midőn
NAGY MÉLTÓSÁGÚ GRÓF,
LOSONTZI
BÁNFI GYÖRGY
ÚR Ő EXCELLENTZIÁJA,
A’ TSÁSZÁRI, ÉS APOSTOLI KIRÁLYI FEL-
ség Arany Kóltsos Hive, belső Titok Tanácsos-
sa, a’ Szent István Apostoli Király Jeles Ren-
dének Commendátora, az Erdélyi Nagy Feje-
delemségnek Fő-Kormányozója ’s a’ t.
FŐ KORMÁNYOZÓI FÉNYES HIVATALÁBAN
Nemzeti törvényes szokás szerint Kolosváratt bé-ik-
tattatnék Ezer Hét Száz Kilentzven Egygyedik Esz-
tendőben, Pünkösd Havának 16-dik Napján.
’SOLTÁR CII. Vers 19.
Irattassék-meg ez a’ következendő Nemzettségnek,
Hogy a’ meg-ujjitott Nép ditsérje az Urat.
Horatius Epist. Lib. 1.
Vir bonus est quis?
Qui consulta Patrum, qui Leges Juraque servat.
Téli gyász vidám ki keletre váltott.
Hét Kapuk’ torkán az Öröm kiáltott:
BÁNFI! Fő Kormányt viselő Fejünk! Éllj!
Zengedez Erdély.
Tapsoló Vigság az Eget hasitja;
Nemzetek’ Hármas Szava párositja,
BÁNFI GYÖRGY’ Égig repitett Nevének
Harsog az Ének.
Roma mint hajdon mikor ujra tére
Ős-szabadsággal haza hét hegyére;
Leg-nemesbb Hivét, ki javát mivelte;
Főnek emelte.
Igy Hazánk őnként le-szakadt Bilintsét
Meg-tapodván, már ősi drága kintsét,
A’ Szabadságot mikor ujra birja,
’S Jussait irja;
Friss egét, térvén örömére viszsza,
Egy szabad ’s tisztúlt levegőből iszsza,
Vertt Erőszaknak ki-törék atzélja;
Tsalt vete tzélja:
Akkor Erdély-is hegyein meg-álván;
BÁNFIban gyámol Hazafit találván,
Oszlopul sok meg-repedett erőnek
Ülteti Főnek.
A’ Szabadságnak viszi Templomában;
Mellynek ős fénnyel Nemes óldalában
Vig kiáltásán az egész Seregnek
Bé-veri szegnek1
Clavum sigere:az azConsulem crearerégi Római szóllás formája, hasonló szóllást láthatni Esaiásnál 22. Rész 23. 24. Vers.
Eddig-is mint Fő, maga Rendit űlte;
Ugy, de most Ország-Anya’ méhe szűlte:
Vólt ugyan Gyémánt; de ma régi lában
Jut Koronában.
A’ Nap-is nem Nap vala, míg az égre
Egy szabott törvény fel-emelte végre,2
Első napon már az Isten teremtett vólt világosságot; de az a’ világosság nem vala még nap, hanem mikor negyedik napon egy ki-szabott abrontsnak törvénnye szerént az égre helyheztetett.
Rendes abrontson foga tiszti féket,
Foglala széket:
BÁNFI Gróf bátor vala fénnyel első,
Most szokott úton leve Széke felső,
Lett ma törvényes Nap-is a’ futásra,
Élet adásra.
Vertt Arany vólt ez; de ha nézte Népe,
Tsak Királyának vala rajta Képe:
Légy Hazánknak bár (ki-ki rég sohajta)
Tzimere rajta!
Egy felén lát már Fejedelme Hivet;
Más felén Ország Hazabéli mivet,
Kinn szabad Nemzet mühelyébe metszett
Forma ki-tetszett.
Oh Idők’ égből hasadott szakaszsza!
Ujj arany-kóltsal ki-nyitott Tavaszsza!
Bóldog ujjonnan-születés’ tsudája
Dácia tája.
Most tsudálj három Napot egyszer égen
Róma! tsak gőz vólt levegőbe régen:3
Három Napot egyszersmind az égen fényleni néhány izben jegyzettek-meg a’ Római Irók,Livius, Plinius.De a’ melyek az egygyiken kívül mind fattyu Napok vóltanak, melyeknek oka a’ levegőben meg-gyült Gözölgésnek valami Nemében, vagy talám dara forma havazásban találtatik.
Hármasabb Nappal ragyog itt Valóság,
Nem hazug óság:
Tündököl RALL, mint Fejedelmi Szólló:
BÁNFI, mintCláros’közepénApolló4
Claros, vagy DeákulClarus, Apollonak szenteltetett hires Város, vólt régen a’ Pogányoknál, valamintDelphiVárossa-is.
Fénylik Erdély-is: NeveDelphiVáros,
KőfalaCláros.
Péru! Hét Várban jövel innepelni,5
Amerikában,Peruvianevü széles tartománynak pogány Lakossairól irják, hogy azok egyszer esztendőben, egy bizonyos innepet szentelnek, a’ Nap három Álló-képeinek tiszteletekre, melyeket neveznek:Nap-Atyának,Nap-Fiunak, ésNap-Atyafinak. Ezen szokásból vett Festéket az itt való gondolat.
Nap-Fiutfogsz itt, ’sNap-Atyátölelni,
Napneven tisztelszAtyafit’s magát-is
Édes Anyát-is.
RALLba tisztellyük LEOPOLD Atyánkat,
BÁNFIbanPhoebus-fiat;de Hazánkat,
Mint Anyát; ’s Vérség-Atyafit sereggel
Tiszta meleggel.
FlóraSátort vont ki-derűlt egűnkre,
Rósa-szinben jöttÖröm-Innepűnkre,
Szőnyeget főldön teritett virágból,
Illatos ágból.
E’ szerentsés Nap hogy egűnkre virradtt,
BÁNFIról Súgárt Szekerének írat,
A’ kiről tisztább Örömünk’ világa
Délre ki-hága.
A’ kinek Lelkét mikoron tsudálom,
MárStilichonak Neve fényes álom,
Érdemét tartom tsupa láb-mosónak
Pármenionak.
Claudiánusmég Koszorút ha fonna,
MárProbinusról fele-részt le-vonna:6
LásdClaudianusnakProbynusról ésOlybriusról irtt Verseit.
El-ragadtatnék, mikor irna rólla,
BÁNFIra tolla.
HiresAtlásról mese’ kőlteménnye
E’ valóságnak vala gyenge fénnye:
A’ temérdek sully’ emelésre válla
BÁNFIra szálla.
Látjuk ittAtlást, ’s nagy Eget felette,
Melly alá munkás erejét vetette;
Itt nem egygy;Hét Vár-kapuSámsononáll,
Még se reped váll.
BenneVarrotfest tudományos Elme,
Polliotformált Helicon szerelme,
KintseitPalláshol örök lakásra
Tette rakásra.
Meszsze látásból meritett tanáttsa
Hasznos alkotvány’ faragója ’s áttsa;
Szája Raj-mézet tsepeget felelvén
Nestori nyelvén.
Gondolatjának ki-fogási gyözők,
Tör, Verem, Tűz, Víz, Labirint elözők:
Hallyuk! – IttVergen, Suli, Pittnagy Észnek
Phárusilésznek.
Szoljatok Rendek! bizonyitsd Nemesség!
BÁNFIban mit győz az okos szemesség
Ékesen füzöttCyneásiszóval7
Ez a’Cyneas PyrrhusKirálynak Követtye, igen bölts és ékesen szólló beszédü, kiről az iratik, hogy ő több városokat hódolt meg ékesen szóllóOratziojival, mintPyrrhusfegyverével.
Szivre hatóval.
Bár haCraterus, ha Király Baráttya;
Phociont még-is Haza benne láttya,8
CraterusNagy-Sándornakegyik igen szives BarátjaPhocionpedigAthenaeVárossának nagy hirü elől Járója, a’ leg-jobb szivű Hazafiaknak példája, kitNagy Sándorés mások-is nagy ajándékokkal próbáltak, de meg nem tántorithattak.
Szíve Hivség’ értz-fala; gyözhetetlen,
Meg-vehetetlen.
Láttad Ezt, Fényes Sereg! egybe-gyülve:
MintPericlesFőt, közepedted ülve;9
Ez a’Pericles Athenaeben Fő Elől-járó, valahány izben a’ Fő-Igazgatást kezére vette, mind annyiszor vallást tett, hogy szabad Embereknek, és Görögöknek Elől-járója kiván lenni.
Nemzetét, tsak mint Nemesek’ Vezére,
Vette kezére.
Ablakot vágván ki-fedezte Szívét,
Láttad ott irván Haza tiszta Hivét.
(Hidjetek, mert hív tanuk e’ vonások,
Oh ti Tamások!)
Most ha térsz tsendes repülő*
repüőem.
hajódban:
Lészen ŐTyphishabozó bajodban;
Most ha Márványból keritésed épül,
Általa szépül.
Oh Hazánk’ Fényes Feje! Nagy Neveddel
Tisztelet tsókját ajakidra vedd-el:
Szász, Vitéz Székelly, ölel a’Magyarral
Nemzeti karral.
Tartsad a’ Gyeplőt kezeidbe nyervén,
Nagy Nap! a’ mérészPhaétont le-vervén:
Orvasolj, táplálj, ködöket Te széleszsz,
Hóltakat éleszsz.
BőltsCamillus!fonj kötelet, ha Részek10
Camillus, nevezetes Római fő ember, Rómának Törvényeit elébbeni állapottyára viszsza-állitotta, és kivált a’ Római Népet, egykor nagy meg-hasonlásában, és fel háborodásában le tsendesitette igen ékes és fontosOratiojával. Melly olvastatikLiviusnál 5. Könyv.
Bomlanak, ’s majdon köz erőre készek;
Oltsad a’ lángot,Cicero!törésen
Állj keritésen.
Század el-telvén az Idők’ sorában,
Öltsd-fel a’ Bársonyt Ös-Atyád nyomában,
Egy nevenn, egy Tiszt-viseléssel, (óh szép
Ujjra szülött kép?)
Gróffi Pár! mind egy LEOPOLDra mútatsz,
Egygy ezüst Kürtött szabadúlni fútatsz,
Lám! ki-kőltt Fenix’ pora’ tzimerére
GRIFF-is el-ére.
Élj’, Igaz Nóénk! Özönünk apadjon!
GRIFF Galamb formát repüléssel adjon:
Szedjen, élvén már szabadult világot,
Zőld Olaj-ágot.
Nemzetünk’ szívét kebeledbe záró
Bőlts, igaz, tsendes, nemes Elme! BÁRO
RALL! Nevednek vig Hazabéli Nép itt
Oszlopot épitt.
Mint saját tsontját, ’s maga drága vérét,
Tsókol, áldozván Haza Szív-kövérét;
A’ Magyar Hérók’ ragyogó szegére
Fészkel Egére.
Élj, KIRÁLY! ORSZÁG! ’s Feje, BÁNFI! RALLal:
Élj, Nemes!Hét-kőkeritésűFallal!
Mondjuk, ütvén jobb-kezet öszve ballal,
Egygyes itallal.