Téli gyász vidám ki keletre váltott.
Hét Kapuk’ torkán az Öröm kiáltott:
BÁNFI! Fő Kormányt viselő Fejünk! Éllj!
Zengedez Erdély.
Tapsoló Vigság az Eget hasitja;
Nemzetek’ Hármas Szava párositja,
BÁNFI GYÖRGY’ Égig repitett Nevének
Harsog az Ének.
Roma mint hajdon mikor ujra tére
Ős-szabadsággal haza hét hegyére;
Leg-nemesbb Hivét, ki javát mivelte;
Főnek emelte.
Igy Hazánk őnként le-szakadt Bilintsét
Meg-tapodván, már ősi drága kintsét,
A’ Szabadságot mikor ujra birja,
’S Jussait irja;
Friss egét, térvén örömére viszsza,
Egy szabad ’s tisztúlt levegőből iszsza,
Vertt Erőszaknak ki-törék atzélja;
Tsalt vete tzélja:
Akkor Erdély-is hegyein meg-álván;
BÁNFIban gyámol Hazafit találván,
Oszlopul sok meg-repedett erőnek
Ülteti Főnek.
A’ Szabadságnak viszi Templomában;
Mellynek ős fénnyel Nemes óldalában
Vig kiáltásán az egész Seregnek
Bé-veri szegnek
1
Clavum sigere:az azConsulem crearerégi Római szóllás formája, hasonló szóllást láthatni Esaiásnál 22. Rész 23. 24. Vers.
Eddig-is mint Fő, maga Rendit űlte;
Ugy, de most Ország-Anya’ méhe szűlte:
Vólt ugyan Gyémánt; de ma régi lában
Jut Koronában.
A’ Nap-is nem Nap vala, míg az égre
Egy szabott törvény fel-emelte végre,
2Első napon már az Isten teremtett vólt világosságot; de az a’ világosság nem vala még nap, hanem mikor negyedik napon egy ki-szabott abrontsnak törvénnye szerént az égre helyheztetett.
Rendes abrontson foga tiszti féket,
Foglala széket:
BÁNFI Gróf bátor vala fénnyel első,
Most szokott úton leve Széke felső,
Lett ma törvényes Nap-is a’ futásra,
Élet adásra.
Vertt Arany vólt ez; de ha nézte Népe,
Tsak Királyának vala rajta Képe:
Légy Hazánknak bár (ki-ki rég sohajta)
Tzimere rajta!
Egy felén lát már Fejedelme Hivet;
Más felén Ország Hazabéli mivet,
Kinn szabad Nemzet mühelyébe metszett
Forma ki-tetszett.
Oh Idők’ égből hasadott szakaszsza!
Ujj arany-kóltsal ki-nyitott Tavaszsza!
Bóldog ujjonnan-születés’ tsudája
Dácia tája.
Most tsudálj három Napot egyszer égen
Róma! tsak gőz vólt levegőbe régen:
3Három Napot egyszersmind az égen fényleni néhány izben jegyzettek-meg a’ Római Irók,Livius, Plinius.De a’ melyek az egygyiken kívül mind fattyu Napok vóltanak, melyeknek oka a’ levegőben meg-gyült Gözölgésnek valami Nemében, vagy talám dara forma havazásban találtatik.
Hármasabb Nappal ragyog itt Valóság,
Nem hazug óság:
Tündököl RALL, mint Fejedelmi Szólló:
BÁNFI, mint
Cláros’közepén
Apolló4
Claros, vagy DeákulClarus, Apollonak szenteltetett hires Város, vólt régen a’ Pogányoknál, valamintDelphiVárossa-is.
Fénylik Erdély-is: NeveDelphiVáros,
KőfalaCláros.
Péru! Hét Várban jövel innepelni,
5Amerikában,Peruvianevü széles tartománynak pogány Lakossairól irják, hogy azok egyszer esztendőben, egy bizonyos innepet szentelnek, a’ Nap három Álló-képeinek tiszteletekre, melyeket neveznek:Nap-Atyának,Nap-Fiunak, ésNap-Atyafinak. Ezen szokásból vett Festéket az itt való gondolat.
Nap-Fiutfogsz itt, ’sNap-Atyátölelni,
Napneven tisztelszAtyafit’s magát-is
Édes Anyát-is.
RALLba tisztellyük LEOPOLD Atyánkat,
BÁNFIbanPhoebus-fiat;de Hazánkat,
Mint Anyát; ’s Vérség-Atyafit sereggel
Tiszta meleggel.
FlóraSátort vont ki-derűlt egűnkre,
Rósa-szinben jöttÖröm-Innepűnkre,
Szőnyeget főldön teritett virágból,
Illatos ágból.
E’ szerentsés Nap hogy egűnkre virradtt,
BÁNFIról Súgárt Szekerének írat,
A’ kiről tisztább Örömünk’ világa
Délre ki-hága.
A’ kinek Lelkét mikoron tsudálom,
MárStilichonak Neve fényes álom,
Érdemét tartom tsupa láb-mosónak
Pármenionak.
Claudiánusmég Koszorút ha fonna,
Már
Probinusról fele-részt le-vonna:
6LásdClaudianusnakProbynusról ésOlybriusról irtt Verseit.
El-ragadtatnék, mikor irna rólla,
BÁNFIra tolla.
HiresAtlásról mese’ kőlteménnye
E’ valóságnak vala gyenge fénnye:
A’ temérdek sully’ emelésre válla
BÁNFIra szálla.
Látjuk ittAtlást, ’s nagy Eget felette,
Melly alá munkás erejét vetette;
Itt nem egygy;Hét Vár-kapuSámsononáll,
Még se reped váll.
BenneVarrotfest tudományos Elme,
Polliotformált Helicon szerelme,
KintseitPalláshol örök lakásra
Tette rakásra.
Meszsze látásból meritett tanáttsa
Hasznos alkotvány’ faragója ’s áttsa;
Szája Raj-mézet tsepeget felelvén
Nestori nyelvén.
Gondolatjának ki-fogási gyözők,
Tör, Verem, Tűz, Víz, Labirint elözők:
Hallyuk! – IttVergen, Suli, Pittnagy Észnek
Phárusilésznek.
Szoljatok Rendek! bizonyitsd Nemesség!
BÁNFIban mit győz az okos szemesség
Ékesen füzött
Cyneásiszóval
7Ez a’Cyneas PyrrhusKirálynak Követtye, igen bölts és ékesen szólló beszédü, kiről az iratik, hogy ő több városokat hódolt meg ékesen szóllóOratziojival, mintPyrrhusfegyverével.
Szivre hatóval.
Bár haCraterus, ha Király Baráttya;
Phociont még-is Haza benne láttya,
8
CraterusNagy-Sándornakegyik igen szives BarátjaPhocionpedigAthenaeVárossának nagy hirü elől Járója, a’ leg-jobb szivű Hazafiaknak példája, kitNagy Sándorés mások-is nagy ajándékokkal próbáltak, de meg nem tántorithattak.
Szíve Hivség’ értz-fala; gyözhetetlen,
Meg-vehetetlen.
Láttad Ezt, Fényes Sereg! egybe-gyülve:
Mint
PericlesFőt, közepedted ülve;
9Ez a’Pericles Athenaeben Fő Elől-járó, valahány izben a’ Fő-Igazgatást kezére vette, mind annyiszor vallást tett, hogy szabad Embereknek, és Görögöknek Elől-járója kiván lenni.
Nemzetét, tsak mint Nemesek’ Vezére,
Vette kezére.
Ablakot vágván ki-fedezte Szívét,
Láttad ott irván Haza tiszta Hivét.
(Hidjetek, mert hív tanuk e’ vonások,
Oh ti Tamások!)
Most ha térsz tsendes repülő
*repüőem.
hajódban:
Lészen ŐTyphishabozó bajodban;
Most ha Márványból keritésed épül,
Általa szépül.
Oh Hazánk’ Fényes Feje! Nagy Neveddel
Tisztelet tsókját ajakidra vedd-el:
Szász, Vitéz Székelly, ölel a’Magyarral
Nemzeti karral.
Tartsad a’ Gyeplőt kezeidbe nyervén,
Nagy Nap! a’ mérészPhaétont le-vervén:
Orvasolj, táplálj, ködöket Te széleszsz,
Hóltakat éleszsz.
Bőlts
Camillus!fonj kötelet, ha Részek
10
Camillus, nevezetes Római fő ember, Rómának Törvényeit elébbeni állapottyára viszsza-állitotta, és kivált a’ Római Népet, egykor nagy meg-hasonlásában, és fel háborodásában le tsendesitette igen ékes és fontosOratiojával. Melly olvastatikLiviusnál 5. Könyv.
Bomlanak, ’s majdon köz erőre készek;
Oltsad a’ lángot,Cicero!törésen
Állj keritésen.
Század el-telvén az Idők’ sorában,
Öltsd-fel a’ Bársonyt Ös-Atyád nyomában,
Egy nevenn, egy Tiszt-viseléssel, (óh szép
Ujjra szülött kép?)
Gróffi Pár! mind egy LEOPOLDra mútatsz,
Egygy ezüst Kürtött szabadúlni fútatsz,
Lám! ki-kőltt Fenix’ pora’ tzimerére
GRIFF-is el-ére.
Élj’, Igaz Nóénk! Özönünk apadjon!
GRIFF Galamb formát repüléssel adjon:
Szedjen, élvén már szabadult világot,
Zőld Olaj-ágot.
Nemzetünk’ szívét kebeledbe záró
Bőlts, igaz, tsendes, nemes Elme! BÁRO
RALL! Nevednek vig Hazabéli Nép itt
Oszlopot épitt.
Mint saját tsontját, ’s maga drága vérét,
Tsókol, áldozván Haza Szív-kövérét;
A’ Magyar Hérók’ ragyogó szegére
Fészkel Egére.
Élj, KIRÁLY! ORSZÁG! ’s Feje, BÁNFI! RALLal:
Élj, Nemes!Hét-kőkeritésűFallal!
Mondjuk, ütvén jobb-kezet öszve ballal,
Egygyes itallal.