Lám! nem késik az Ég; valamit számodra le-tett rég,
’S kintse között fedeze, rendre meg-adja keze.
JÓSEF! az Ég Tölled halgat
1
Valakitől halgatni, annyit tészen itten mint valakinek engedni, valakinek kivánságára hajlani; melly a’ Poéták hasonló szóllások formájának kövétése p. o.ClaudianusirjaTheodosiusTsászár felől;O miunium dilecte Deo, cui militat oether.Ismét:M. Aureliusfelől:Seu, quod reor, omne Tonantis obsequium Marci mores potuere mereri.
; maga szólla felőlled,
Módot erős keze lelt, gondolatidra felelt.
Monda: ki-ment számból ma tanátsom; örök kamarámból
A’ mi felőlle titok, útakat arra nyitok.
JÓSEF az én gondom’ különös nagy tárgya, kimondom;
Én tudom, ő kitsoda; szállj-le, Szerelmem, oda
Nyilj-meg ezüst ajtó!
2A’ mennyei titok-tanáts’ ajtaja.
bonts zárt! jutalomra sohajtó
JÓSEFem érjen tzélt érdeme rontson atzélt!
Párka kezek fonják fonalát
3Az ember felől való isteni végezések’ fonalát a’ Párkák fonták, a’ Poéták szerint.
, napfényre kivonják,
A’-mi sok izbe haladt ember kárpit alatt.
Menybe mihelyt szollnak, főldön akadályok oszolnak,
Egyszer az Ég ha felel, főld le-borúlva fülel.
Részt Ez elébb mútat, majd vernek az Eszközök útat.
JÓSEF elött szaporán Oskola’ főlde’ porán.
Hol Papi szent gyóltsot követő Prófessori kóltsot.
Egy jeles innepi nap nyujta kezébe minap.
Szép Neve’ környékén mikor igy Fő-Mesteri székén
Ülve, tanitva bajol;Hymenutánna hajol.
Vélle nevet szemben, hadd végyelek én-is ölemben,
Monda; Te légy ma szeres, a’ ki kötélbe szeress.
Még ez az elsőség bajos elme törésü Ditsőség,
4A’ Professorság.
És tsak ez a’ jutalom még alatsonka halom.
Hivogat innét Pár’ ölelésre, magához el-is vár
Párosokat szerető MirtusosIdatető.
Oskola port nyeltél, tsupa hóltakot eddig öleltél,
5A’ Könyveket. A’ Könyveknek olvasását Hóltakkal való társalkodásnak nevezte egy valaki.
Már egyebekre felelj, egy Elevent-is ölelj:
A’ ki ha nints, oh sok méts-füst körmozta Tudósok!
Ortzátok halovány, étketek ize sovány.
Fényes az én térdem nélkül, de nem édes az Érdem
6Az öl, és a’ Térd a’ nevelésnek helyei. Térdein viselni valakit, annyit tészen mintnevelni. Közönséges Magyar beszéd ez. IttHymenbeszéll, az Házasságnak Istene. Azt mondja hát, hogy, az ő nevelése, dajkálkodása nélkül fényes ugyan az Erdem, de nintsen benne édesség; és ő nálla nélkül a’ Tudósoknak Nagy hirek tsak szárnya-szegett, Akárki előtt világos lehet hát, a’ mit itten sokan homályosnak lenni láttak.
Az Hir, bár az Eget járja, de szárnya szegett.
Hogyha Te vagy Vallás Tanitó; vagyon abba javallás:
Nyugodalomra kiesHymen’ölébe siess.
A’ mit
Leydanem ért észszel,
Göttinganem esmért,
7A’ Vőlegény a’LeydaiésGöttingaiAkadémiákon fojtatta tanúlását. Soha semmi tudós emberek le-nem irhatják, és ki nem beszélhetik, mi légyen a’ bóldog házassági életnek gyönyörüsége, és az atyai ’s Anyai indulat. Ezeket tsak abból tudja-meg valaki, a’ mikor érzi.
Töllem az a’ Tudomány érdemesebb adomány.
Nem tsuda! Tudnillik, mint gyűrüvel a’ kövek illik-
ÖszveMinerva’feje, ’S szüzCythereateje.
Igy folyaHymennek keritő szava. JÓ’SEF-is ennek
(Sok ki-fogása helyet nem lele) hajta fejet.
Már közel a’ tzélhoz; mert mint tűz-kőnek atzélhoz
Egy sebes ütközete, kész tüzet egybe vere.
Szikra; tovább gerjed, fedezett tüze lángra ki-terjed:
Nints (nagy az égedelem) hólnapi engedelem.
Most mikor a’ fene Tél’ haja borzad; az éjszaki mord szél
Fagylaltt hidakat önt, ortza-hasitva köszőnt;
Aeolusa’ térrel hegyeket, jeget éjjeli dérrel
Hó-halmokba kevertt zűrzavarokba le-vert;
Most mikor a’ téllel tavasz, éjszak-is a’ sima déllel
Küszködik ösztönözött jég’ szakadási között:
A’ szeretet jobban harapoz: JÓ’SEFbe ki-lobban
Szive’ hevültt gyökere, láng tsupa minden ere.
Mert maga törvényt ront
Erycina8
Erycina, Cypria, mindenik tsak a’Vénusnak neve.
, kötéseket el-bont:
Nem néz, a’ szeretet semmi havat, se hetet.
Nálla hamar fordul jég tűzre; fagy udvara tsordúl;
Süt hevet, ont meleget tél’ Palotája megett.
Bár ha meleg nintsen künn; főld’ fagya tartja kilintsen,
Szem-fedelébe borultt főld’ kebelébe szorult:
9A’ földnek szem fedele az Hó, melly azt bé-fedi Valamint azért a’ maga szem-fedelébe borultt főldnek kebelében szorult-bé télben a’ meleg; ugy hogy ha künn meleg nintsen-is, hanem a’ főldnek fagya alatt, bé-zárva vagyon, és a’ benn meg-fójtott tüz alattomban nagyobb erővel fő, és nevekedik: Épen igy vagyon annak dolga, a’ ki télben házasodik. Kivül fázik ugyan, de belől annál erőssebb tüze vagyon. Ezt akartam itt egy nehány versben ki-fejezni, alkalmatosságot vévén az akkori idő-járásáról, a’ mikor hol igen kemény hideg vólt, hol pedig nagy olvadás és jég-menés.
Fő tsak alattomban, a’ fójtott tűz-is azomban
Benn az erőt neveli, rejteke dugva teli.
Igy ha kivül fázik, tüze benn semmit se hibázik,
Sőt ugyan éget eret, a’ ki hidegbe szeret.
Ugy tűzel a’ télben fontt Párasódási kötélben
A’ szeretők’ melege, mint fagyosAetnajege:
Ott, tsuda! jég-hátok, hamu, zuzmara, szikra, barátok,
Szór tüzet a’ sok avas ho’boritotta havas.
JÓ’SEF! ugyan mit vélsz? hidegekbe szeretni mit itélsz
HalJegy alatt?
10
Februariusban a’ Nap azHalakjegyiben jár. A’ Halak pedig majd minden vér nélkül valók, és hidegek.
nem ijedsz téltől? az ölbe sietsz?
Most
Idaroszsz hálás
Erycé’hegye mostoha szállás,
11
Eryx,vagyErycehegye, ugy azIdahegye-is Vénusnak vóltak a’ pogányoktól szenteltetve; hol annak pompás templomot épitettek.
Paphusi szép Palota most sivatagKalota.
Tetzik azért még-is; kegyes orvosod a’ fagyos Ég-is,
Nagy haszon, ezt feleled, a’ szeretésre Teled.
Tsendesited belső tüzedet hideg által az első
Lángba, hogy a’ szeretet lenne határba vetett.
Hoszszas az éjj, téged’ strá’sál; ez-is egy nyereséged;
Nem szorgat, ’s szomorit, Társod’ ölébe borit.
Mig hamar érkezik Est,-hajnal’ lova lába pedig rest,
Illyen idő-darabot Házasok’ ágya szabott.
12Az Házasulásnak rendes idejét, a’ téli napokat vették-fel inkább szokásban az esztendőnek más részei felett. A’ Fársáng is akkor vagyon.
Fogj, nosza! már gyújtott fáklyát örömedbe kinyújtott
Kézzel; arany-kötelen függ, ’s üt az óra jelen.
Páros az Eszendő: két nap derül öszve-menendő;
Egy nevek, egy idejek, egy-is azomba helyek.
13A’ mostani Esztendő (Eszendőem.)Bissextilis;mivel illyenkor a Régi Romaiak ebben a’ hónapban egy napot kétszer számláltak egymás után, és kétszer mondottaksexta Calendást, de e’ ma nállunk nem illyen formán esik. Ezek a Páros napok szintén épen e’ mostani lakadalomnak napja után negyed nappal fognak következni.
Kettőt számlálunk, hol-is öszve-fogódzva találunk
Párosodásra Napot, házasodásra Papot.
Jőjj-ki, szelid méhből született szűz!
Fárkas’öléből,
14A’ Meny-aszszonyFarkasHázból való, és KolosvártFarkasuttzában lakik.
Oh! Kit az égi
Halakhoztak-el, Édes Alak!
15Épen e’ mostani hónapnak 18-diknapján érkezik a’ Nap a’ Halaknak Jegyében, mellyekben is a’ régi Syriai PogányokVénustésCupidóttisztelték.
Angyal ez, és testet visel; egyGalatéaki-festett
Képe lehet; dali szép termete; gyenge, közép
TérdreChloéhúljon,Dryopémellette pirúljon;
Erre
Bolinaha néz, lát aranyat; maga réz.
16Ez a’ szűz igen hires a’ régi Görögök szó-fia beszédekben az ő szeplőtelen tisztaságáról melly benne szépségével együtt vala; a’ ki inkább akart a’ vizbe ugordván ott meg-halni, mint szüzességében meg-bántatni, de a’ halál helyett halhatatlansággal jutalmaztatott meg.
Teste kövér, ékes; ragyogó szeme’ tsillaga kékes;
Junó’ tükre
17
Junónak tükröt tartani, Junoni speculum tenere, közönséges Pogány Isteni-tiszteletnek neme vólt a’ régieknék.
magos Homloka; nem haragos.
Léda!ne nézd holló hajadat
18
Laeda fuit nigra conspicienda coma.Ovid.Lédának holló szinü fekete haja vólt.
(kedvezzen az olló!)
Gesztenye-szinű haj ez; hátra simitva vaj ez.
Téjbe feresztett szin’ két ortza! (szemeknek ez-is kin!)
Gyenge feszes patyolat-munka féjérlik alatt;
Hajnal választott két tsókot azokra ragasztott,
Mellyeket éjjeli gőz ró’sa-mezőbe ki-főz.
ZeuxisakarszPhoébét, Daphnét, ’s ha ki-festeniHébét,
Példa gyanánt ez az Ég’ magva Tenéked elég.
Mu’sa! ne fess képet, gondoljon az elme-ki szépet;
Mindeneket nem rest JÓ’SEF’ etsetje le-fest.
Szóljad az Erkőltsét inkább, nevelése gyümőltsét:
Eskoli ’senge gyümőlts!
19
Eskolvólt egy drága gyümőlts-termő vőlgyKanaán’főldénekHebronfelé való részében, a’ honnan a’ Kémek éppen szőlő-’sengülésnek idején hoztak vala választott gyümőltsöket, 4. Mos. XIII. 24. 25. Egy jól neveltetett szüznek jó-erköltse mint egy ’Sengéje azoknak az Aszszonyi virtusoknak, melyeket osztán az házassági állapotban fog nagyobb bővséggel érlelni.
Nints kebelébe sümőlts.
Tiszta ’SU’SÁNNÁval feredett egy vizbe magával.
20Tzélozás vagyon ama’’Su’sánnánaka’ kertben gyakorolni szokott feredezésére.
Abból vólt itala, ’s ott maga Nimfa vala.
Ettől azért kőltsön kértt drága Palástokat őltsön,
’S a’ kihez ennyire vét, rólla nevezze nevét.
JÓ’SEF! örülj, ide térj; Ez az, a’ kire nézve Neved Férj,
Mást nem akar kivüled vallani: nyisd-meg öled,
Hogy
nevekedjéknagy Neved, oh Te! Ki JÓ’SEF azért vagy
21
Jó’sefannyit teszen a’ Sidó nyelven, mintnevekedés, vagyhozzá-adás.
Nőjjegekignevekedj, Hymen’ölébe rekedj.
Már fogoly itt lettél, örökös fogságra vitettél;
22Figyelmezés vagyon a’ fogolyJó’sefnek példájára 1. Mos. XXXIX. 20.
A’ ki valál szabados, már vagy Ez Egynek ados.
Vonnak ugyan, de Te futsz
*futzszem.
örömest; menekedni ki nem tudsz,
Még-is őrülsz kötözött sorsod’ igája között.
Ily Iga, bóldogság! oh kellemetes tsuda fogság!
Bizva lehetsz, tudom, olly drága kőtélbe fogoly.
Köz-kezek itt lántzok, szeretet’ törvényei sántzok,
Kéz-ölelése Reád vetve kereszt-vasat ád.
Kedves az a’ fogság, hol vész szabad élet okosság
Által. Ihol!dústmost viszsz-haza,szépet, okost.
Szépetakarsz? Szépnek szép kell; nem félszeg az épnek
Úgy hiszem, e’ szeretés fűszeres Izelités.
Jót-is akarsz? Jónak, Jó kell okos egy Tanitónak:
Vallom, az a’ szeretés egy Nemes Izelités.
Dúst-is akarsz? Nagy kints egy jó Feleség; sohol illy nints;
Esküszöm, e’ szeretés egy eszes Izelités.
Egybe-viszont kelnek ma
’Su’sánna, Joákim23Ama’ hires’Su’sánnának Férje vóltJoákim.
emelnek
Egy márvány-remeket, tzimeres Életeket.
Imhol
*mholem.
az egygyé lett két tiszta Nevekből az Élet!
24A’ tisztaságnak két nevezetesebb példái ketten ama’Jó’sef, és ’Su’sánna.
JÓ’SEF az egyik elől, ’s rajta ’SU’SÁNNA belől.
Üssön az egygye’ tett két tiszta Nevekre petsétet
UjEdentki-fedőJábesihoszszas Idő.
Ezt az Időt kezd-el, komor elme tőrésid’ ereszd-el,
Cypriatégye saját két keze könnyű baját.
Gerlitze brukkoljon, de
Minerva’kakassa ne szólljon;
25A’ Páros életben meg-kivántató tisztaságot és hivséget, nem tsak a’ pogányok, hanem a’ Keresztények-is Galambnak és Gerlitzének példájában ábrázolták.Minervátpedig a’ Tudománynak Isten Aszszonyát Kakassal együtt festették le, sőt azzal-is áldoztanak néki, példázván az által a’ Tudósoknak éjjeli gyakor fel keléseket és vigyázásokat.
Serkentő madarad künn ki-rekesztve marad.
Idamegé férjenTenedos; Cythaeronig érjen
Már
Helicon:Elegyek légyenek oh Ti Hegyek!
26
Ida,ésCytheron Vénusnak szenteltt hegyek vóltak.Tenedospedig ésHelicon Apollónak és a’Mu’sáknak tulajdoni. Most azért Idával Tenedos; Heliconnal Cytheron elegy vagyon, mikor egy Tudós férjfiu házasodik.
Pyramus és Thisbé,(nints ellene fal’köze) ki-’sbé-
Múlasson veletek, vig repülésű hetek!
Jöjj-el Idő, mellyen sirás az örömre felejen:
Oh! nem elég az öröm: kell kitsiny édes üröm.
Kellemetes sirás! – Te felej; halgasson az Irás –
Nyilik amott firhang! – E’ tsupaJó’sefihang!
Kellemetes sirás! – musikálj hadd halljon az Irás:
Hallom! – Ez a’’Su’sikakellemetes Musika.
Lám! nem késik az Ég; valamit számodra le tett rég.
’S Kintse között fedeze, rendre meg-adja keze.