HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Gyöngyössi János művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Hórának Képét, el-fogattatása után,
midön le-festette vólna Kóré
’Sigmond Uram; illyen alája
való Verseket irtam:
Festve van ez Rámán eggy forma tekintetüHámán1
Hámán-is alattomban mesterkedett azon, hogy egy tőlle gyülöltetett Nemzetet egy napon hirtelenséggel ki-gyomláljon.Ester Könyv.3-dik Részében.
’SHóra, kinek neve lett egyCatilinafelett.2
Majd mindenek tudják azt a’ RomaiCatilinát; a’ ki alattomban öszve esküdt vala magához hasonló nagy sereg Gonosz-tévőkkel, és első próbájával-is a’ Római kétConsulokat egyszer’smind meg-ölettettni akarta. Ez a’ szándék el-nem sülvén, azután ismét terminust tett, mellyen Róma Várossát száz hellyen egyszer’smind meg-gyújtatván fel-égessék. De ez-is előre ki-tudódván, meg-akadállyoztatott. DeHóraennél többre mert vala, mivel gonosz szándéka leg-alább, nagy dühösséggel magát ki-ütötte.
Emberi formában fene-vad’ neme: gyilkos Oláhban
Actoeontharapó vén eb, Urába kapó.3
Actoeona’ Poétáknál egy Vadász vólt, kit egykor Szarvassá váltóztatvánDiána, az ő maga ebei támadtanak reá, és széllyel-szaggatták a’ magok Urokat.
Egy hegyi patkányból, farkas szoptatta Mokányból
Róka Király; Hitető, szolgai pártot-ütő.4
Esopusban egy Mese vagyon a’ Róka Királyról, arra tzéloztam.Hegyi Patkánypedig, mivel az hegyek és havasok között lakozott. A’ Régieknél azokat hívtákSzólgáknak, kiket ma miJobbágyoknak hivunk. Illyen Szolgák, vagy-is Jobbágyok vóltak a’ párt-ütő Oláhok.
Lernaegy híres Tó Vólt Görög-országban, hol egy károkat tévő gonoszHydralakott. Az honnan a’ Görög nyelven példabeszéddé vált:Malorum Lerna, mindengonoszoknak Lernája, avagytava, mellyel ki-fejezték az egy rakásban gyűltt sok gonoszt.
Érdeme büzhödt dög; magaLerna, kiben pokol, őrdög
Kárt valamennyit akart tenni, tsomóba takart.

Ugyan akkor irtam Klóska Juon’
Képe alá-is ezeket:
Tigrisaz Ortzáját,Vad-kanformálta-ki Száját.
A’ Neve (fessed-alá)Klóska, kegyetlen Oláh.
Klóska, hazug Szájnak pökedelme, szülötte Nadálynak:
Vett az agyába veszettHóra’fejéből eszet.
Két szeme vért forgat,5
Ezt hibának vélték némellyek, minthogy nemKlóskának, hanem azHórának szeme’-környéke vólt veres. De én ezt nem tulajdonképpen vettem, hanem arról, hogygyilkosság és dühös méreg néz-ki a’ szemeibőlazon példabeszéd szerint, mellyel a’ dühös haraggal és méreggel fel-gerjedett emberről, Magyarokul azt szoktuk mondani: Vérrel fordul-fel a’ szeme. E’ tekintetben a’ kik e’ két gonosztevőt látták, meg-vallják, hogy a’Hóratekintete szelid forma vólt; de a’Klóskáébólgyilkosság és dühösség nézett-ki. Ezt kellett ő benne ki-fejezni.
’s agyarat Magyarokra tsikorgat.
Illy dühös, éles agyar’ rontani kelj-ki Magyar!