Fő Méltóság! Nemes Hazánknak Szerelme!
Kiben egy jó Szivel Páros a’ Nagy Elme.
Magyar Koronának tündöklő Gyémántja!
Ha Fényes Nevedet Músám meg-nem bántja,
Ki-küldi e’ nehány Rendet új nap-fényre;
Noha már nem méltó egy dítső KEMÉNYre.
Mikor Ditsőséged’ Napja, fel-kőltében
Még tsak az Horizont mérte kezdetében,
Akkor hogy egy gyermek Erato jatzodja
Nevedet, közelröl tisztelvén, vólt módja;
Akkor egy Vőlegény’ ágyas-háza’ mellet
Tsak gyermeki zörgős diót szórni kellett.
2A’ régi Romaiaknak a’ menyegzökben illyen szokott tzérémoniájok vólt, hogy a’ Meny-aszszony bé-kisértetvén ’ Vőlegénynek ágyas-házába, künn azután az ifjak és gyermekek sok diókat, és magyarókot nagy zörgéssel széllyel-szórtak.
De most déli pontra emelkedvén Napod,
Illy gyermek-játékot talám meg-is tapod,
Mellyben a’ gondolat’ fenekén nints mélység,
Fűz-fa sipon hangzik alatson tsekélység.
De ha egy koszorus Máró Borostyánja
Közben-fűzni
Coefárt, ’s
Polliot kivánja;
3
Virgiliusnak munkái Augustus Tsászárnak, Pollionak és több nagy Embereknek Neveiket tisztelő Versekkel ékeskednek, Horatius Flaccus-is Ugyanazokhoz, de kivált a’ Nagy Maecenáshoz igen sok Verseit írta. Ezek a’ Poéták a’ tudományt, szerető Római Nagy Úri Embereket közönségesen verseikkel tisztelték.
Ha Flaccusnak lantját, hogy szebben botsássa
Hangját, arányozta kedves Maecenássa:
Engedd-meg, hogy dítső Neved’ Alóesse
4Amaz Aloe, a’ napkeleti hires drága Plánta, mellyet magyarul Aloesnek hivunk. A’ leg-kellemetesebb és leg meszszebb ki-ható illatja vagyon a’ virágjának.
E’ Bokrétátskában magát bé-füzhesse,
Mellyet Musám Pannon’ ligetei között
Szedett virágokból tsomóban kötözött.
A’ Kerti-Sarkantyu tsak paraszt nemével,
Még-is kevélykedik
Ajaxnak nevével:
5Amaz hires hadi-Vezér, Ajax bánatjában meg ölvén magát, a’ mint a’ Poéták mesézik, annak véréből lett ez a’ Virágszál, melly Consolida Regalis, mások Delphinium Ajacis névvel neveznek. Ennek virágjában ezeket a’ betüket a’ természettől le-rajzolva lehet szemlélni: AIAI vagy AIA AIA. Virgilius erről szóllott: Dic quibus terris inscripti Nomina Regum Sce. Magyarul nevezve akármelyik Virág légyen ez, én nem visgálom.
Igy egy berki
Náis’ virág-szálát vedd-el,
6A’ Poéták minden kútfőben Nymphákat, vagy-is Vízi-leányokat képzeltenek. Egy illyen Nymphát Náisnak neveznek. Azt hitték felöllök, hogy ezek-is a’ poétákat ihlik, vagy-is a’ találmányra ’s gondolatra lelkesitik. Egy berki kútföben lakozó, Náison azért lehet érteni egy alatson Poétát; annak Virág-szálán pedig, tsekély Verseit, ellenében-tévén amaz Poéták hires kútfejeikben, Hippocrenében, Aganippeban lakozó föbb Náisoknak.
Maga köz-rend lévén, nemesitsd Neveddel.
Ha egy paraszt pásztor sipolván, magához
Az égböl tündöklő Hóldat-is alá-hoz:
7Egy Endymion nevü pásztorról irják, hogy az ő ékes sipolását az Hóld annyira szerette, hogy az ő szeretetéért az Égböl hozzá le-szállott.
Engedd, hogy gyengéded Musám’
Amphionja8
Amphion vólt hires musicus. Itt pedig egy gyenge Musának Amphionján jelentetik a’ Vers-szerzésre való gyenge tehetség.
Súgáridat rezgő sipjához le-vonja.
Versemnek akkor még ’sengésebb példáit
Fogadd úgy, mint a’ Nap setét Plánétáit:
A’ mi homályoson kering körüllötted,
Add-meg Magad fénnyét, hadd fényljék Elötted.
Igy, ha Nagy Gyöngyössi’ szárnyain KEMÉNYül;
9A’ Nagy Gyöngyössi Istvánnak Kemény Jánosról irtt Verseire tzélozok.
A’ Kitsiny-is KEMÉNY’ Tollaival repül.
A’ Szeretet elől nints, ki el-szaladjon,
Eröss ostromának nints, ki ellent-adjon,
Ámbár az atzél sziv ellene támadjon,
E’ tüzzel küszködvén, szükség meg-olvadjon.
Utól ér Cupido, bár repülj elölle;
Mert szárnyas gyermek ez, hallhattad felőlle,
Tegzet hordoz, repül nyíl-veszsző belölle.
Mely-vason által-is meg-Sebhetel tölle.
Meg-gyözte lábait gyors Atalantának,
Hatalmas erejét Apollo’ Karjának,
Meg-hódolta Népét a’ Föld’ határának
Söt erösségét-is az Egek’ Várának.
10Tzélozok a’ Pogányoknak költöt Isteneikre, kiknek Historiájok e’ félékkel telyesek.
Értz-toronyban ámbár Danaé rejtessék;
Van mód, arany-eső kebelébe essék:
Pyramus, Thisbé köztt köfal épittessék;
Van mód, szerelmeket által-beszélgessék.
Vénus’ Országának ki terjedtt határa,
A’ Főldnek Éjjszaki és Déli Sarkára,
A’ Napnak fel-kelő ’s nyúgvó szállására;
Az egész Természet hódolt páltzájára.
Im’ most-is GRÓF KEMÉNY FARKASt Személlyében,
Meg-esmervén jeles Uri Termétében,
Mind addig ostromlá szive’ rejtekében,
Míg nem bé-kerité Párosok’ rendében.
Ezt Nemes Természet sok jókkal kedvelte,
Mert jelesen Uri Termetét rendelte,
A’ szelid Apollo térdein emelte
És Minerva gazdag emlöin nevelte.
GRÓF ÉDES ATTYÁNAK Fényes Udvarában,
Mint ditső Virtusok’ Nemes Scholájában,
Vett nagy Elmét mint-egy vér szerint magában,
Melly a’ Nagy Rendeknek ültette Sorában.
Oh! a’ Nemes Elme melly igen szereti,
Ha olly Theatrumra virtussit viheti,
Hol azokat gyorsabb szárnyakra teheti,
Mellyeken a’ magasbb helyen repitheti.
E’ GRÓF Ifju HÉROS ennek egy Példája,
Kit nézvén a’ FÉNYES UDVAR’ Grátiája,
Nagy Kegyelmessége e’ vala hozzája.
Hogy lett Aranyas-Szék’ FŐ KIRÁLY-BIRÁJA.
Igy kelvén virtusnak fenn-járó Szárnyára,
A’ szép Ditsöségnek el-repült halmára,
Talált a’ Tisztesség’ Ditső Templomára,
Mint nagy Érdemének nyertt Theatrumára.
Midön már Tábláján múlatna jelesen,
Cupidót el-küldé Vénus egyenesen,
És e’ jeles URFIt már gyözedelmesen
Apollo’ kezéből ki-nyesé rendesen.
TE GRÓF Ifju HEROS! Jobbat mit-is lelnél,
Minthogy
Laúrusodon már
Mirtust viselnél?
11A’ Laurus vagy Borostyán az érdemnek és Virtusnak jutalma vólt. De a’ Mirtus Venusnak volt szenteltetve, és a’ Házasulóknak sajátjok.
Nagyobbat egy felől ’s hát mit érdemelnél,
Minthogy vig Innepet Hymennek szentelnél?
Meg-lett Cupidótól hát a’ gyözedelem,
Az Arany-nyil veszszö lévén segedelem,
Mert a’ GRÓF KEMÉNYben gyujtott égedelem,
KORNIS MÁRIÁval lett Páros Szerelem.
Jeles SZÜZ; mert vett-fel jeles Természetet,
Vett magának GRÓFI VÉRből eredetet,
Visel módos Testén olly rendes termetet;
Melly tartja magában a’ tiszta Életet.
Lássad ebben Fébét tellyes ábrázattal,
Lásd Vénust mosolygó kedves artzulattal,
A’ hasadó Hajnalt gyenge Pirulattal,
Lásd a’ Grátia’kat nyájas indulattal.
Ajaki’ mozgása Szin-mézet tsepeget,
Melyre sok sziveket, mintegy rajt, hiteget,
Szemérmetessége tart tiszta meleget,
Kedves szelidsége meltán gyözhet Eget.
Örvendj Ifju HEROS! hát illy JEGYESEDnek,
Örülj illy szép részre talált szerelmednek;
Itt van egy Jútalma jeles Érdemednek,
E’ leszsz Ditsösége koszorus Fejednek.
Oh ditső szeretet, melly igy leve Páros!
Ennek el-enyészni lett vólna melly káros!
Oh ditső PÁR, melly lett szeretettel záros!
E’ két sziv egymással már éppen határos.
Cupido-is öket né! mint hitegeti,
12A’ Theatrumon, az egygyik Kárpiton le-volt festve egy Dam-Vad, melly a’ Kemény Tzimer, és egy Unikornis, melly a’ Kornis Tzimer; Ezek ketten egy arany-lántzal vóltanak öszve-kötve, mellynek véget Cupido tartván, annál fogva vezette a’ Dám-Vadat és Unikornist.
Az UNIKORNISsal DÁM-VADját vezeti,
E’ két szelid Rabját ah miként szereti!
Ida felé arany-lántzon téritgeti.
Ezért Apolló-is örömét neveli,
Örömmel a’ kilentz Mú’sák vagynak teli,
Még a’ setét Éjj-is gyászszát nem viseli;
Hanem e’ PÁRt gyujtott Fákllyákkal tiszteli.
Öröm van Pinduson, az Ida hegyén-is.
Örvend Vénus e’ PÁR’ sorsán ’s szépségén-is,
Cupido e’ PÁRon vett gyözedelmén-is,
Söt ezeknek Páros szerelm
én-is (Ekho)
Én-is.13A’ Theatrummal szemben-lévö magas Udvarnak fedelére, kívül állittatott egy hangos torku gyermek. E volt az Ekho, a’ melly a’ Vers mondó Eratónak szavaira az Uttzán keresztül harsogó hangnak viszsza-felelt.
Vallyon ez ki lén? (Ekhó) Én: bizonnyal fogadok,
Nem más, hanem Ekhó. Közelebb szaladok!
Hol vagy? talám imitt? (Ekhó) Itt: Ah mint vigadok!
Kérlek, adj szót, mig én itt maradok, (Ekhó) Adok.
Mért jöttél? talám hogy itt együtt örüljünk?
És talám Amazért (Ekhó) Azért: Hát itt üljünk?
Egy kevés beszédre hát egybe-kerüljünk?
’S ez örömben együtt részesüljünk? (Ekhó) Üljünk.
Esméred-e tehát, kérd’lek szivesebben,
Az Egybe-kel
őket? (Ekhó)
Őket? Imhol ebben
14Ekkor a’ Vers-mondó mútatott arra a’ Kárpitra, mellyen le-volt festve Cupido, a’ ki a’ Dam-Vadat és Unikornist lántzon vezette.
Lássad festve készültt Képeket frissebben
Amott a’ palotán még készebben (Ekhó) Szebben.
Lásd, melly Szépek! (Ekhó) Épek; frissen egyesülnek!
Egymáshoz Igazok, (Ekhó) Azok: Mint örülnek!
Cupido’ Lántza köztt semmit nem szédülnek,
Sőt egymás’ ölébe már kész ülnek, (Ekhó) Ülnek.
Méltó, hogy Ditsőség’ Szekerén vitessék
E’ PÁR, és Mirtussal Fejek tiszteltessék,
Erix’ Templomába, méltó, kisértessék,
Hát Gerlitze nékik szenteltessék? (Ekhó) Tessék!
De én sietek, mert tzélomat el-értem,
Ez Egygyet még szoross tisztünknek esmértem,
Hogy együtt meg-áldjuk e’ PÁRt: ezt meg értem,
Tselekedd-meg; mert már meg-igértem (Ekhó) Értem.
Aranyas’ Vizei elébb meg-térjenek,
Kintses fővényei kóldulni menjenek,
Mint sem ez Egygyé lett szivek meg-szünjenek,
Vagy bal szerentsétől féljenek (Ekhó) Éljenek.
Éljen e’ PÁR, ’s hozzá Juno szállást-kérjen,
Az Égnek szebb’ ’sirja Házokhoz bé-férjen,
Vig életek meszsze-nyúló határt mérjen;
’S számos esztendőket igy esmérjen (Ekhó) Érjen.
Érjen, azt kivánom, és meg-ne zavarja.
Hireket az álnok nyelvnek zürzavarja.
A’ mordály irigység kedveket ne marja,
Sőt azt a’ kegyes Ég takarja (Ekhó) Akarja.
Akarja-is, midőn jobb-karján e’ végre
Viselvén, állitja értz-talpra, nem jégre;
Hazánkban emeli fényes’bb Felsőségre,
Onnét halhatatlan Ditsőségre (Ekhó) Égre.