Most a’ Méh tenyésző táborát ereszti,
’Siros harmat rajzó Seregét fereszti,
Matinus Hymettus’ munkás ezerei,
1Ezek a’ helyek igen hiresek a’ régieknél mind a’ sok méhekröl, mind a’ kellemetes és bövséges mézről.
A’ Nektár fözésnek tudós mesterei,
Most rakják a’ minden édességnek tárját,
A’ Grátiák’ mézes tsókjainak párját.
LÉSZAI sem restebb, tárházát most rakja,
Repül hozzá mézzel tsepegő Alakja.
Kertében fog munkás Tordai Méhetskét,
Kóstol ajakirol leg-tisztább mézetskét;
Hogy a’ mi leg-édesbb ez életben, szivja,
2Ez, a’ házassági boldog Élet.
INTZÉDI ANNÁját
Melissának hivja.
3
Melissa Görög szó, magyarul Méhet tészen. ’Sidó nyelven Debora. Szerették mind a’ ’Sidók, mind kivált a’ Görögök Melissa vagy Méh nevet adni az aszszonyi Nemből valóknak. Illyen vólt Jupiternek Dajkája, Melissa, Cretabéli Melissus Királynak leánya; ugy az hires Corinthusi Királynak (Lirálynak em.), a’ hét görög bőltsek’ egygyikének, Felesége is; Ugy egy Nimfa, a’ ki a’ méhészi munkát fel találta: nem külömben egy más, Epidamnusnak leánya, ’s a’ t.
Szerelmes Völegény! a’ mikor kebeled’
Öblében bé-fogott Rajodat öleled,
A’ gyönyörüségnek mikor szopod lépét,
Az ártatlanságnak apolgatod képét,
Figyelmezz! mig Mú’sám hárfáját fel-kőlti,
A’
Simonidesnek ihlését ki-tölti.
4Igen hires régi Poéta, kinek találmányai és versei nagy betsben vóltak a’ Régiek elött.
Kinek gondolatit mikor tsepegtetem,
ANNÁdhoz Szerelmed’ inyét ketsegtetem.
Nagy Jupiter midön formált Aszszonyokat,
Sok-féle Nemekböl vévén formájokat;
Némellyt hoszszu füles állat’ rest vemhéböl,
Mást ama’ fertőben nyújtózók’ neméböl;
Ezt egy állatbol, melly déltzeg, ’s fel-rúg hamar;
Amazt abbol, melly tsak ugat ’s mérgesen mar,
Egyben a’ Majomnak öntötte fogásit,
Másban rajzolt ravasz Rókának forgásit,
Ezt formálta, mint föld’ terhét, föld-darabbol,
Majd amazt tengeri álhatatlan habbol.
Végre egy jobb munka kelne-ki kezéböl,
Tökélletes Aszszonyt formált munkás Méhböl.
Szerentsés találmány! Felséges Ábrázat!
Melly meg-épit, ’s kintsel meg-rak minden házat.
Természet’ tsudája! E’ munkás kis állat,
Mintha birna izmos Herculesi vállat,
Bámuláson felyül munka terhét győzö,
Serénysége tsak egy pontot sem mellőzö.
Munkájának módja a’ böltsesség’ ritka,
A’ gazdag természet’ kintsei köztt ritka.
Tisztaságban párja szeplötelen Szűznek,
Ellensége rodhadtt tagnak ’s dohos bűznek.
Házát szemességgel örző, ’s otthon ülő;
Ha ki-ment-is, viszsza haszonnal repülő.
Egész Háza jó rend-tartás’ Oskolája,
Forr a’ munka, még sints tzégéres lármája.
A’ tsendes vezérlés’ boritékja alatt
Tsak lassu zúgással foly a’ parantsolat.
Az Idöt betsüli; még egy pertzentés-is
Nálla nem henyélés’ helye, ha kevés-is.
Gyüjtés’ ’s a’ Meg-tartás’ nemes találmánnya,
Az Életnek e’ két nehéz tudománnya,
E’ kis teremtményben példa gyanánt ki-tett
Leg-tökélletesebb Remeket készitett.
A’ melly kintset rakott tárházában mézböl,
Középszerün költi takarékos kézböl.
Minden Édességnek tölle forr kútfeje,
Sváda mesterségnek benne van mühelye.
Hogy meg-oltalmazza hiven, a’ mit keres,
Ereje, nyil helyett, fulánkal fegyveres.
Illyen Salamoni pennán felyül-kelö
Hasznos Állat hozott leg-szebb Képet elö,
Egy olly rothadatlan Magvát a’ Szép Nemnek,
51 Pét. 3: 4, 5, 6. le-van irva.
Ki bálvánnya mind a’ Szivnek, mind a’ Szemnek.
Édes vólt az Anya, ’s ollyan leányt szült-ki,
Kivel ez életben leg-édesbb került-ki:
Egy Férjfinak Kintse ’s leg-drágább arannya,
Egy tselédes Háznak okos vezér-annya.
Ki munkáját tiszta virágokbol szedi,
Idejét herékkel telni nem engedi.
Keze’ munkájának bé-gyüjtött gyümöltse
Olly keresmény, hogy azt köz-haszonra költse.
Ártatlanság’ kristály-szin harmat-esője
Mindennapi szokott tiszta feredője.
6A’ régi Irók erössen ditsérik a’ Méhet Szüzességéröl, tisztaságáról, hogy többet ne emlitsek, melly mind igen esméretes nállunk-is.
Nyájasság’ ’s Szelidség’ mézét tsepeg nyelve,
Engedelmességgel felyül bé-szinelve.
Ezt Férjével szives ölelés köztt közli,
Mellyel kedvességét elötte eszközli.
Kit-is midön ölben szeplö nélkül szorit,
Majdon örvendetes rajzással szaporit.
Bőlts
*Bőls em.
beszéde fulánk; de tsak szivre hato,
7Préd. XII. 13. Péld. XXXI. 26.
Éles fájdalommal másnak nem ártható.
E’ Fegyver nem sértés, tsak oltalom végett
Hartz nélkül szerez-meg, ’s fenn tart tsendességet.
Szerentsés Völegény! az Édes nevezet
Kit ma e’ Tordai Hymettusra vezet.
A’ Simonidesnek munkás méhetskéje
ANNÁd’ tökélletes kedves képetskéje.
Mikor e’ bőlts Mese ANNÁdat példázó,
Te vagy az Oedipus, ’s bóldog magyarázó.
Egygy már veled az a’ Szerelmes Melissa,
Ki az Édes Élet’ kútfejét meg-nyissa.
A’ melly Méh, Férjének szivéhez ragadott
Hiv Penelopének igaz formát adott:
A’ melly Méhtöl kegyes serénységet szopa
Cornélia, Gracchus’ házának oszlopa,
Attól vette képét Szerelmes ANNÁd-is,
Ki leszsz gondos Márthád, tiszta ’Susánnád-is.
Ezzel Páros Élted mézzel ’s téjjel folyjon,
Delyestre fel-támadtt napod ne hajoljon
Gazdagitson még Ez kivánatos Rajjal,
Hizlalja asztalod’ falatját olajjal.
Ezzel Nemes Házad szép rósákkal nyiló
8Hires a’ Sáron mezeje ékes rósáinak bővségéről. Siló, magyarul tészen tsendességet . Ez a’ helység nevezetes arról, hogy a frigy-láda sokáig ott állott, és a’ kegyes Anna oda járt áhitatos tisztelet végett, és szive kivánságát, ’s az áldást ottan nyerte-meg. Sárvár pedig a’ Völegénynek örökös jószága.
Sáron légyen: ’s Sár-vár ANNÁd mellett Siló.
1. Völegény kivánsz-é a’ Szép Nemmel élni?
Tanulj a’ Valóság mellett tsemegélni.
2. Szükséges ételhez Tsemege-is járúl:
A’ piatz Kenyeret ’s Nyalánkságot árul.
3. A’ Post-pást nem étel, de kedves a’ Szájnak,
Nem mind arany, a’ mit a’ bányákból vájnak.
4. Az édes Konfektböl kitsinyt kell költeni,
Bugyogós korsóból szűkön kell tölteni.
5. Egyél mézet, igy szoll a’ Bölts, de keveset,
Sok méznek étele has-fájással esett.
6. Tsemege sem étel, valamint a’ kása;
De jobb, mert égetni szájat nem szokása.
7. Páphusi nádmézből a’ mit Vénus vakart,
Selyembe, nem hitván papirosba takart.
8. Azt kérdem: A’ mézes jobb-é, vagy az édes?
Felej erre, finnyát éhező negédes!
9. Cupidó nyíl-helyett ha puskából lőne,
Nád-méz-tőltésekért Anikóhoz jőne.
10. A’ Meny-aszszony sem nem leány, sem menyetske:
Kettöböl alkotott uj teremtményetske.
11. Lészai életét inye szerint sózza,
Mert a’ leg-jobb izü sót Tordáról hozza.
12. Lea a’ Jákobot hogy háljon mellette,
Dudaim tsemege nemével bérlette.
13. Zöldellik Sár-váron, a’ mi vólt el-száradtt;
Sárból most épit-fel Lészai Kö-várat.
14. Puszta vólt az, a’ hol hullott férges Manna,
Kő-vár az, hová száll rodhadatlan Anna.
15. Liktáriom, Konfekt, Sütemények, Fánkok,
Ezekkel töltenek hasat a’ nyalánkok.
16. A’ Nyalánkság’ sírja leg-elébb vólt Alma;
Még-is e’ vólt nyalánk Párisnak jutalma.
17. Aprón reszeltt torma elegy a’ téjfellel;
A’ Házasok szoktak élni illy étellel.
18. A’ Szeretők’ Szive nem forog veszélyben,
Nyilait Cupidó mikor mártja téjben.
19. Házasok köztt egy fő, a’ Szives Barátság,
E’ nélkül egyéb tsak természeti lágyság.
20. Ceres ’s Bacchus nélkül Cupido’ idege
Meg-lankad; tűzénél nagyobb a’ hidege.
21. Atzélt üss kovához, ki-szökik a’ szikra:
Adj-öszve két számot, találsz harmadikra.
22. Nem minden Völegény tart lakzit Kánában;
Lészai Kánát nyert egy kedves Annában.
23. Menj-bé bátran Lörintz! ágyad’ melegében;
Nem lopnak itt Leát Rákhelnek helyében.
24. Egygyütt – Kereskedők a’ Férjfi ’s Feleség:
Sokat veszt mindenik, de több a’ nyereség.
25. Kovászt, lisztet, leányt kérnek estve felé:
Kenyeret, szép aszszonyt hoznak reggel elé.
9Ez a’ Napkeletieknek mondása.
1. Van Tordán egygy Alak igen szép formáju,
Mind elöl, mind hátul azon-egy ortzáju:
A’ kinek fejére ha ezeret számlálsz,
Változva Angyalok’ Kenyerének találsz.
Meg-fejtése: ANNA, akár elöl, akár visz-
sza-felé egy formán olvastatik. Tedd e-
leibe az M-et, lészen Manna.
2. Egy szép Vőlegénynek született két lába,
Egygyiket Pap mosta, a’ mást sem a’ bába:
Ha két felé veti; száma ötvent tészen:
Ha egyben szoritja a’ száma száz lészen.
Meg-fejtése: A’ Völegény’ Neveinek két
első betüji L. L. mellyek láb formájuak.
Egygyiket a’ Pap adta, mikor meg-ke
resztelte; a’ másikat az Attyátol vette.
Ha két felé osztod, ötvent tészen minde-
nik; ha egyben-adod, százat.
3. Vólt egy Szűz leányzó, ki mihelyt született
Férjhez-is ment ahoz, kitöl vett életet.
Hólta után szülvén gyermekit meg-ette
Elébb, mint sem őket napfényre tehette.
Meg-fejtése: ÉVA. Elébb esett bünben,
melly-is halál, mint sem szülte gyerme-
keit, és igy már születések elött meg-ette.
4. Mondj nékem olly vizet, ha felelni mernél,
A’ melly leg-szélesebb, ’s méllyebb a’ tengernél.
Még-is ha belé-mégy, alig ér bokáig,
Mond-meg hamar, ne törd a’ fejed sokáig.
Ez, a’ Harmat.