Hymeni frigyben térj, ERDÉLYI! Te kellemetes Férj!
Jobb kezed egy Balogot hol meg-ölelve fogott.
Balra tekintettél, hogy elébb árnyékba szerettél:
Már kezedenn a’ kints’ birtoka; jobbra tekints.
Szembe vagyon fényed: Már nem fog ez útba reményed’
Talpa maradni gyalog, ölbe ragadta Balog.
Itt bizonyos tzélt nézz! Balog Ez, de koránt se tsalárd kéz,
Hol tejet ád italul, nem fog ölelni balul.
Hajdon az égböl vett jel-adás ha szerentse szerint lett,
Bal részen keresett útat ez illyen eset.
1Közönségesen a’ Régieknél igen szerentsés jelnek tartott (tatott em.), mikor az égből valami jel alá-szálván, valakinek bal-keze felől ereszkedett és jelentette-ki magát: kivált ha valami világosság, villámlás, avagy láng vólt az, abból minden jót jövendöltenek. Péld. ok. Mikor Ankhises és Aeneas Trójából induló félben vólnának, Ankhisesnek bal-keze felől villámló dörgés lett, mellyet ugy vettek, mint az ő szerentsés ki-indulásoknak és annak szerentsés jó végének jelentését. Virgil. Aeneid. Lib. II. Erre nézve mondja a’ Poéta másutt is: Si quem Numina laeva sinunt, az-az, ha a’ balog istenek jó szerentsét engednek. De a’ földiekben másként vólt a’ dolog.
Már jele vólt, hogy az Ég kedvez; ’s kivánatos a’ vég,
Mellyet elöre ki-tett tzél bizonyosra vitet.
Néked-is igy intett jel-adó kegyes égi tekintet:
Menyböl alá-loboga láng; de Balogra foga.
Isteni szándéknak jele vólt; oka nints akadéknak:
Tzélra hamar siet-el boldog elö-menetel.
A’ kit az Ég rejtett, Lónán örömedre ki-fejtett:
Lydia’ képe, KATA, indulatidba hata.
Söt igazabb Nállunk, a’ mit mi magunkba találunk,
A’ mit az emberi test’ egybe-rakása ki-fest.
Jobbra sohol nem tett Szivet, de balogra teremtett
Szivet az isteni kéz. Itt leled, a’ mire nézz.
2Régen a’ Persáknál, és ma is a’ Törököknél az embernek bal-része sokkal tisztesebbnek tartatik, azért, hogy a’ Sziv, ez a’ leg-nemesebb része a’ testnek, bal felöl vagyon.
Illy nemesebb Résznek, melly életet ád az Egésznek,
Széket a’ hol szegezett, bal szegeletre vezet.
Tzélt mikor intéztél vala, példa gyanánt ide néztél,
Oh Te! kit a’ Szeretet egy BALOG ölbe le-tett.
Széke hol a’ Szivnek vagyon, illy nemes isteni mivnek,
Szivet-is ott kerestél, frigyesül annak esél.
Sziv Egyenességet példáz: ’s az igaz Feleséget
Jegyzi tenéked-is Ez. Hiv, ’s veled egygyes-is Ez.
Ott lakozik már hiv Társad, valahol lakik a’ Sziv:
Szive ha balra dobog, Hived-is arra lobog.
Músa! – tsak itt nints vég: nyujtsd jádzi fogásidat ott még,
Hol Szeretőkkel kész jádzani verset az ész.
Még vagyon egy játék, (hol régi szokásra ki-láték)
Roma találta nemét, rajta legelte szemét.
Rendje szerint állott Jádzó kerek útra ki-szállott,
Versbe futott szekeren a’ sima próba-teren.
Bal fele vólt, mellyen futamatra lovagja ki-keljen,
Balra került kereken hajtva, sebes kereken.
Majd pedig ott nyomban ti, Sabina leányok, azomban
Lettetek el-ragadók’ karjai köztt az Adók.
3Mikor Romulus leg-elsőben-is a’ tölle fundáltatott Roma várossát lakosokkal jótskán meg-rakta vólna, az ő lakossai még nagy részént feleség nélkül valának. Küldött ugyan a’ szomszéd Nemzetekhez követeket, és nevezetesen a’ Sabinusokhoz, és leányaikat kérte, de az ő ajánlását mindnyájan meg-utálták. Azért a’ végre más mesterséget gondolt fel, ugy-mint egy közönséges nagy Játéknak nemét, mellyet előre minden felé ki-hirdettetett. A’ játék-hely vólt egy nagy kerekségben ki-tsinált futás helye. A’ Jádzók szekerekkel és eleibe fogott lovakkal vetélkedtenek, és a’ mint kereken futottanak, mindenkor bal-kéz felé indultak-ki, és bal-kéz felé folytatták a futást. Ezt a’ Játéknak nemét hivták a’ Romaiak: Ludi Circenses. Ezen első Játéknak ki-menetele e’ lett, hogy a’ Sabinusok-is egész házok’ népével, sok jó leányaikkal meg-jelentek, és a’ játék-nézésre fel-gyülekeztek vala. Egyszer tsak jel adatik a’ Romai Ifjaknak, mellyet már előre tudták, mire való. Akkor tsak hirtelenséggel a’ sok Sabina leányzókat el-ragadták, Romába bé-vitték, és Feleségül el-vették.
Roma találván szert játékra menyaszszonyokat nyert.
Balra mikor kerüle, vig lakadalmat üle;
Szűzeket igy vett-el, ’s tsupa jádzi balog kerülettel
Nötelen ágyba hevertt ifjak’ ölébe kevert.
Képedet itt látom Balog áll-ortzába, Barátom!
A’ te balogra futott útad-is ölbe jutott.
Jádzi futást vált-fel Feleség; ERDÉLYI talált-fel
Módokat ott, holl az út jó Feleségre ki-fut.
Szivedet egymásban kötözött bal-kézi fogásban
Szive’ szoross kötelin tartja BALOG KATALIN.
Hogy ha nevén hínád, leszsz néked Ez ujra Sabinád
Munkás, hiv, szemes-is, tiszta, szemérmetes-is.
4A’ Sabinusoknak aszszonyaikról és leányaikról nagy meg-jegyzések a’ Régieknek, hogy azok tiszták, szűzek, szemérmetesek, dolgosok, serények. Férjeiknek szeretetében és házok népeinek gondviselésében hivségesek vóltanak. A’ Poéták ezeket igen ditsérik: Martialis: Casta, nec antiquis ocdens Levina Sabinis. Ugy Juvenalis: Intactior omni – Sabina.
Jobbra tekints! múltak bal idők; jobb szinbe borultak:
Flóra ki nyiltt mezeje Hymened’ ágya’ helye.
5A’ szépen virágzó tavaszszal lett ez a’ menyegző.
Próba-futást állál; de mikor jutalomra ki-szállál,
Mind szekered, lovagod már KATALIN BALOGod.
Im’ Balog oldallal te levél Jobb-kéz’ Fia ballal:
Benjamint neveze lám! KATA’ gyenge keze.
6
Benjamin magyarúl ezt tész: Jobb-kéznek fia.
Nyujtsa Sabináddal fonalad’ sok idökre, KATÁddal,
Vig napokat ki-vonó jobb-kezü Párca-fonó.