Szűl a’ Nemes Ország, Fényes Rendek szülnek,
Nagy
Jupitereknek fejeik feszülnek:
1A’ Poéták szerint feszült akkor a’ Jupiternek feje, mikor az ő homlokából Minerva fegyveresen, pántzéloson, sisakoson ki-szökvén, ugy született.
Az Idő sem meddő, az Elmék tenyésznek,
Magzati számosok a’ termékeny Észnek.
Az Három Nemzetnek tanátsban ülési,
Meg-annyi sohajtó Rákhelnek szülési.
Erdély, mint Istenek’ Nagy Annya,
Cybelé,
2Ez a’ Cybelé isten-aszszony ugy tartatott a’ Poétáktól, hogy az Isteneket szülte vólna, azért neveztetik: Magna Deorum Mater, Istenek’ Nagy Annyának.
Sok esztendös terhét mind addig emelé,
Miglen most magzatját egy szegény meg-fáradtt
Várandós’ képében szüli Kolosváratt.
Születési jussal vett Szabadság nevet;
Annyának, emlöjén függvén, szemben-nevet.
Sőt e’ Nemes Haza, mint egy meg-vénhedett
Féniks, ifjadásra készületet szedett,
3Ez a’ Féniks, a’ mint irják felőlle, vénségében drága füszerekből fészket rakván, és abban belé ülvén, a’ napnak erőss melegétöl meg gyulad, ott maga-is meg-ég.
Mellyböl egyben-rakott fészkét midön üli,
Tulajdon porából magát ujra-szüli.
Midőn a’ Természet igy ont böv malasztot,
Néked-is mind időt, mind helyet választott
Oh kedves Vendége nem tsalfa Reménynek,
Kisded MIKLÓS! mettszett formája KEMÉNYnek.
Kit egy Szabad Ország’ anyai kebele
(Ah melly Fejedelmi Fiuságnak jele!)
4A’ Néhai Kemény János b. e. Fejedelem egyenes lineáján.
Szült-ki piattzára hármas Közönségnek,
Sereglő Rendében zászlós Nemességnek.
Hogy lennél ölelő karoknak közötte
Két Édes Anyának egy kedves Szülötte:
Az Egygyik, mint Embert, adott e’ világnak,
Mint Örököst pedig egy Szál Kemény Ágnak;
A’ más a’ Köz-jónak adott, mint Zálagot,
E’ kis Gó’sen Földnek jó Hazafi Magot.
A’
Nép’ gyözedelmét Nevedben viseled,
5
Miklós, Görögül, Nicolaos, ezt jelenti: Népnek Gyözedelme.
Az Szabadság egygyütt jött világra veled.
Egygyesültt Rendeket Dajkáidnak hivod,
Szabad levegőböl élet’ lelkét szivod.
Koronás Kisdednek képét hoztad-elő
Gyözedelmi olaj-koszorut Viselő!
Nem
Diadumenus többé e’ tsetsemő;
6Ez a’ Diadumenus, fia vólt Macrinus Imperátornak (Imeperátornak em.), a’ világra születtettvén, fejéhez vólt körül öszve-nőve valami korona forma kerekded hártya, avagy hús, mellyért osztán Diadumenusnak-is neveztetett, melly-is ezt tészi Koronás, vagy, Megkoronáztatott.
Te vagy e’ Koronás Névre méltó, nem ő.
Vak szemeid körül borultt olaj-ágok
Nép’ gyüzedelméböl füzött bizonyságok,
7A’ régi Athena bélieknél illyen szokás vólt, hogy mikor valamelly Háznál Férjfiu magzat született, olaj-ágból fontt koszorut függesztettenek-fel. Az olaj-ág pedig közönségesen győzedelemnek tzimere a’ régieknél.
Mint Persa tengerben rejtett tsiga-neme,
Hogy benne teremjen a’ drága-gyöngy’ szeme,
Fel-jövén a’ mélyböl, hol örvény boritja,
A’ szabad ég alatt gyöngy-házát ki-nyitja;
Az anya-ház tiszta harmatot bé-vészen,
Mellyböl a’ gyöngy-szemnek származása készen.
8A’ tsigáknak azon neméről, mellyekben a’ drága-gyöngy terem, az iratik, hogy éjjel fel-jövén a’ méllységből a’ viznek szinére, ki nyitják az ő héjjokat, mellyben az harmat belé esvén, abból fogantatik a’ drága-gyöngy. A’ napkeleti és déli tartományoknak némelly tengereiben-is, mint a’ Persiai és Zeiláni tengerekben-is e’-félék találtatnak. A’ gyöngy-termő-tsigáknak külső héjja avagy boritékja neveztetik a’ régiektől Gyöngy Anyának, görögül: Margameter.
Igy vólt a’ Magyar Eg’ leg-tisztább harmatja,
Kedves lételednek áldott foganatja,
Oh kisded drága Gyöngy! méltó, ki még leljed
Magyar Koronának kövei köztt helyed.
De hol van a’ kintses Anya? Ama’ Gyöngy-ház,
Kinek fejérsége természeti; nem máz.
Kedves Kints! e’ termés tárházhoz illettél,
De már kintse ujjabb tár-háznak-is lettél:
Drága Gyöngy! az első tárház ki-rekeszte,
9A’ választott szépségü és jeles gyermekeket drága-gyöngyöknek nevezi Martialis; Lib. XII. Ep. 49. Formosos, niveos pares, gemellos, non pueros, sed uniones.
De Hazánk kints-tartó házában ereszte.
Mú’sám! vagy Rákhel szült, vagy Hajnal ’s Látóna;
Vagy e’ Kints Gróf BETHLEN KATA tulajdona.
Ha Rákhel; nints Jákob’ kebelének hijja,
Kisded
Bénjámin ez, a’ jobb-kéznek Fia:
10
Benjamin magyarul teszen: Jobb kéznek fia.
Ha az Hajnal; kedves Memnon Ennek neve:
Ha
Látóna; lantos kis
Apolló leve:
11A’ Poéták szerint ama’ kedves gyermek, Memnon fia vólt az Hajnalnak; Apolló pedig Látona isten-aszszonynak.
Ha Gróff BETHLEN KATA’ kebele’ Szerelme;
Ugy MIKLÓS, egy szabad Népnek Gyözedelme.
Scaligernek Annya, míg az idő haladtt
Ama’ bé-petsételtt tiz hónapok alatt,
Álmában egy gyujtott Szövétneket szült-ki,
Mellynek fénnye széles országra terült-ki
12Lehet látni ezen álmot a’ Scaliger életének le irásában, Miscell. Groning. Tom. II. pag. 5.
Tündér Álom! soha bizonyosbb nem vóltál,
Mint mikor illy ditsö Valóságot szólltál.
Kérd-meg, Mú’sám! e’ Gróf édes Anyát sugva,
Míg Alakja kárpit alatt vólt el-dugva:
Illy álmot találós elméje jádzott-é?
Játék-helyén égő fáklya nem láttszott-é?
Mert már-is Országnak szeme közzé terjed
E’ Fáklya, még mikor gyenge lángal gerjed;
Már-is
Tordán által ’s
Gerenden,
Véts’ Vára’
13
Gerend, Véts, a’ Mélt. egygyik Kemény Ágnak ős-jószágai Torda Vármegyében.
Temérdek falait lövelli súgára:
Már-is ketté-hasadtt
Hesdátnak kőszála’
14A’ hires Torda Hasadékja más nével Hesdátnak is neveztetik.
Darabos homlokán fényleni le-szálla.
Honnan meszsze szemben
Sajót arányozza,
15
Nagy-Sajó-is ugyan ezen Mélt. Kemény Házhoz tartozó ös-jószág, mellynek felette az ugy nevezett Tamás Havassa, egy magass köszállal.
Hol Tamás’ Havassát fénnyel aranyozza
Kevés idő! Majdon ki-hat Carpathusig;
Onnét ki-világol délre Parnassusig.
Itt álmodta Músám e’ született Fáklyát,
16A’ Poéták ugy iratnak, mint a’ kik a’ Parnassus hegyén látnak álmot. Morphaeus vólt az Álomnak Istene.
Rá-hintvén Morphaeus álom-hozó mákját.
Édes Álom! ne légy tsak tündér ábrázat;
Fessen tsalhatatlan Valót e’ példázat.
Ugy hiszem; mert KEMÉNY SÁMUELnek Vére
Folyt által ki-mettzett Képének szivére.
Mikor egy felséges Lélek Fiat nemzett,
A’ jó mag termékeny reménységgel szemzett
Eredetét Napról tiszta súgár vészi,
Mind kettő egy tűznek természetét tészi.
Tiszta
Hydaspes foly kristály-szin kútfőböl,
17Lásd e’ folyóvizről az 53-dik lap, Arany és drága-gyöngy-is termett benne.
Nem vad veszsző fokad nemes szőlö-tőböl
Igy mikor öleljük Fiát Aeneásnak
Attyának nagy lelke jött belé, nem másnak.
Akár leszsz Iulus, Nemzőjét példázza,
Akár egy
Sylvius, Attyát magyarázza.
18
Iulus, és Sylvius, mind kettő a’ kegyes Aeneasnak fia vólt. Az elsőtől amaz hires Romai Julia Familia, a’ másodiktól pedig Albániai nehány Királyok származtanak.
Mikor Salloninust apolgat kebelünk,
Méltán Nagy Polliot fiában képzelünk.
Szerelmetes Gyermek! néked kivül, belől
Öröm ’s gyönyörüség nevet minden-felöl.
Atyád el-fogadó karjain fel-emel,
Mondván: Én Fiam ez, szerelmet érdemel.
19A’ Romaiaknál a’ gyermeket születése után a’ puszta földre le-tették. Onnan az Atya szokta vólt karjain fel-emelni, és el-fogadni, az által tulajdon gyermekének esmervén. Ennek a’ szokásnak némi-nemü követése Erdélyben-is a Szászoknál némely helyeken találtatik.
Gróff Édes Anyádnak homlokán fel-tetsző
Vidám hajnal minden fájdalmit el-mettző.
Két Gróff Nagy Anyáknak meg-éledtt ortzáin.
20Egygyik M. Gróf Tzegei Wass Kristina Úr-Aszszony ő Nagysága, Néh. Mélt. Báró Kemény Miklós Úr ő Nagyságának Özvegye; a’ másik M. Gr. Bethlen Domokósné, Gróf Bethlen Kata Úr-Aszszony ő Nagysága.
Mint egy örvendező Betlehem’ uttzáin,
Foly a’ gyönyörüség elegy téjjel ’s mézzel
Pólálják kebelek’ Szerelmét két kézzel.
Itt már Náominak, mint életnek fája,
A’ meg-nyertt kívánság,
Obed Unokája:
21Ama’ Náomi Bethlehem Várossában lakott, Obed pedig Boáznak Rúttal való fia, ámbár tulajdonképen nem vólt-is Naominak az ő fiátol való Unokája, hanem tsak kedves Menyének Rútnak másodszori házasságából való. De épen ugy tartotta és fogadta, mint maga valóságos Unokáját, kivált a’ ’Sidóknak törvénnyek szerint. Rút. K. IV. Rész. Lóis pedig vólt Timotheusnak Nagy-Annya. 2. Timot. 1: 5.
Már Loisnak lelke a’ melly hittel teli,
Timotheussának szájába lehelli.
Végre kilentz Mú’sák koszoruban állnak,
Kiki tiszte szerint forgódván, szolgálnak.
Clio, ki a’ meg-lett dolgok’ könyvét birja,
22Minden Musának külön tiszte e’ vólt: Clió, a’ viselt dolgokat meg-iró Músa. Calliope, Oratoriának, Ékesen-szollás’ mesterségének Músája. Thália, a’ Vig Játékoknak, vagy Komédiáknak Músája. Térpsicoré, Tántzolásnak Músája. Erato Szerelmeknek éneklö Músája. Melpomene, szomorú dolgoknak, Trágediáknak Músája. Euterpe, Kellemetességnek és sipolásnak Músája. Polymnia, az emlékezetre méltó dolgoknak, ’s historiáknak Músája. Urania, az égen lévő dolgokat éneklő Músa.
MIKLOSt Haza-fiak’ száma közzé irja,
Ama hittel jegyzett Hivség’ Könyvét vészi,
23A’ Királynak Hivségére való meg-esküvésről (Homágiumrol) készittetett Hitel-Könyv, melly épen most II. Leopoldnak el küldetett.
’S LEOPOLDnak e’ kis Hivét sorban tészi.
Calliope kezet fogván Ciceróval,
A’ KEMÉNY Jó Szívröl beszéll ékes szóval.
Bokrétákban leg-szebb virágit szaggatja,
’S körül bőltsöjére rendesen aggatja.
Thalia vigságos játékkal éleszti,
Kies Hippocrene’ kútjában fereszti,
Nyájasság’ raj-mézét nyelvére tsepegtet,
Kit rebegő édes szótskákkal ketsegtet.
Terpsicoré gyenge lábait illeti,
Tsinos Magyar tántzra még most egyengeti.
Erato Szeretet’ tsókjával köszönti,
Kedvességnek lépét ajakira önti.
Sidoni len-gyóltsból gyenge pólát terit,
24A’ Régieknél a’ Sidon városbéli gyolts vala a’ leg-hiresebb. A’ vékony száru, levelekkel rakott folyó-borostyán plánta, valamint a’ más borostyán, (Laurus) tulajdonok vólt a’ Poétáknak. E’ most póla-kötő helyett szolgálni a’ másiknál alkalmatosabban képzeltetik.
Folyó-borostyánnal mellyet környül-kerit.
Melpomené itt-is szomoru szint jádzik,
Ártatlan könyveit törölgetni látszik.
Vagy tömlöben nektár-tseppek gyanánt szedi,
Tsak alatson porba hullni nem engedi.
Euterpé nádmézes Konfectek’ seregét,
Tsoport mandragóra ’s dudaim tsemegét
25Lásd 1 Mos 30: 14, 15. Ének Én. 7: 13.
Midön kedveskedő kezekkel bé-mútat,
Ajakain flótat ékes hangon fútat.
Polymnia, irván életét fel-tolla,
Örök emlékezet’ könyvét készit rólla;
’S majd mikor ingadó böltsőjét ki-növi,
Virtusit
Minerva’ Palástjában szövi.
26Hires a’ Régiek elött Peplum, Minervae, Minerva’ Palástja, melly hoszszu vékony-patyolat forma palást vólt, mellyben a’ nagy érdemü embereknek nevezetes tselekedeteik mesterségesen belé-szövettettek, vagy varrattattak. Ollyan forma szép munkának lehet ezt gondolnunk, mint ma-is azok a’ nagy szönyegek, mellyekben egész ütközetek és gyözedelmi pompák le szövettettek, a’ minéműek a’ mi Fels. Udvarunknál is találtatnak.
Urania látván uj fényes tsillagot,
Melly-is e’ született Magnak meg-villagott,
Az Eg’ lakossinak innepet hirdetett,
Mondván: Boldog tsillag, melly alatt született!
Ir
Herschelnek, légyen ez ujságra gondja,
27Ez Neve annak a’ tudós Eg-visgálónak, a’ ki 1781-ben egy uj Planétát talált-fel az égen, melly az után Uranusnak neveztetett. Ariádné Koronája egy tsillagzat az égen.
Ariádné’ fején illő fénynek mondja.
Mú’sám! végre kövesd e’ Sereget hátul,
Ajánljad-bé rezgö sipodat sajátul.
E’ néhány udvarló rendet lopjad nyomban
Selyem párnátskája alá alattomban.
Isteni Magzat! bird Heróknak Udvarát,
Töltsed halhatatlan istenek poharát.
28Az isteneknek pohárokat tölteni, példája a’ nagy méltóságra való emeltetésnek.
Kisded
Saloninus! tekints-ki elöre
29Mikor ama’ Romai Nagy Pollio Dálmatiának Salona nevű várossát meg-vette vólna, azon esztendőben egy fia született, kit azon Városról nevezett Saloninusnak. Ennek tisztességére irta Virgilius a’ 4-dik pásztori Énekét. Ez a’ Kisded születésekor mindjárt nevetett, a’ mint irják; de igen rövid életü vólt.
Szem-közben mosolygó boldog Jövendöre.
Nevess, szebb Világról vett hijedelemben,
Nemzeted’ uj arany Századjával szemben.
30
– Surget gens aurea mundo – et incipient magni procedere menses. Virg. Ecl. IV.
Tsak hogy légy, ohajtjuk, a’ rövid életü
Saloninustól bár külömb tekintetü:
Idődet nem vélle, söt Nestorral mérjed,
Hazád’ Reggelének déli pontját érjed.
Hol Pollio’ Fiát sipolgatta Máro,
Ott Te légy notámnak tárgya, Kisded Báró!
Nem vólt Saloninus Máronak olly drága
Mint nékem Te, KEMÉNY Törsök’ ékes Ága!