Téli gyász vidám ki keletre váltott.
Hét Kapuk’ torkán az Öröm kiáltott:
BÁNFI! Fő Kormányt viselő Fejünk! Éllj!
Zengedez Erdély.
Tapsoló Vigság az Eget hasitja;
Nemzetek’ Hármas Szava párositja,
BÁNFI GYÖRGY’ Égig repitett Nevének
Harsog az Ének.
Roma mint hajdon mikor ujra tére
Ős-szabadsággal haza hét hegyére;
Leg-nemesbb Hivét, ki javát mivelte;
Főnek emelte.
Igy Hazánk őnként le-szakadt Bilintsét
Meg-tapodván, már ősi drága kintsét,
A’ Szabadságot mikor ujra birja,
’S Jussait irja;
Friss egét, térvén örömére viszsza,
Egy szabad ’s tisztúlt levegőből iszsza,
Vertt Erőszaknak ki-törék atzélja;
Tsalt vete tzélja:
Akkor Erdély-is hegyein meg-álván;
BÁNFIban gyámol Hazafit találván,
Oszlopul sok meg-repedett erőnek
Ülteti Főnek.
A’ Szabadságnak viszi Templomában;
Mellynek ős fénnyel Nemes óldalában
Vig kiáltásán az egész Seregnek
Bé-veri szegnek
1
Clavum sigere: az az Consulem creare régi Római szóllás formája, hasonló szóllást láthatni Esaiásnál 22. Rész 23. 24. Vers.
Eddig-is mint Fő, maga Rendit űlte;
Ugy, de most Ország-Anya’ méhe szűlte:
Vólt ugyan Gyémánt; de ma régi lában
Jut Koronában.
A’ Nap-is nem Nap vala, míg az égre
Egy szabott törvény fel-emelte végre,
2Első napon már az Isten teremtett vólt világosságot; de az a’ világosság nem vala még nap, hanem mikor negyedik napon egy ki-szabott abrontsnak törvénnye szerént az égre helyheztetett.
Rendes abrontson foga tiszti féket,
Foglala széket:
BÁNFI Gróf bátor vala fénnyel első,
Most szokott úton leve Széke felső,
Lett ma törvényes Nap-is a’ futásra,
Élet adásra.
Vertt Arany vólt ez; de ha nézte Népe,
Tsak Királyának vala rajta Képe:
Légy Hazánknak bár (ki-ki rég sohajta)
Tzimere rajta!
Egy felén lát már Fejedelme Hivet;
Más felén Ország Hazabéli mivet,
Kinn szabad Nemzet mühelyébe metszett
Forma ki-tetszett.
Oh Idők’ égből hasadott szakaszsza!
Ujj arany-kóltsal ki-nyitott Tavaszsza!
Bóldog ujjonnan-születés’ tsudája
Dácia tája.
Most tsudálj három Napot egyszer égen
Róma! tsak gőz vólt levegőbe régen:
3Három Napot egyszersmind az égen fényleni néhány izben jegyzettek-meg a’ Római Irók, Livius, Plinius. De a’ melyek az egygyiken kívül mind fattyu Napok vóltanak, melyeknek oka a’ levegőben meg-gyült Gözölgésnek valami Nemében, vagy talám dara forma havazásban találtatik.
Hármasabb Nappal ragyog itt Valóság,
Nem hazug óság:
Tündököl RALL, mint Fejedelmi Szólló:
BÁNFI, mint
Cláros’ közepén
Apolló4
Claros, vagy Deákul Clarus, Apollonak szenteltetett hires Város, vólt régen a’ Pogányoknál, valamint Delphi Várossa-is.
Fénylik Erdély-is: Neve Delphi Város,
Kőfala Cláros.
Péru! Hét Várban jövel innepelni,
5Amerikában, Peruvia nevü széles tartománynak pogány Lakossairól irják, hogy azok egyszer esztendőben, egy bizonyos innepet szentelnek, a’ Nap három Álló-képeinek tiszteletekre, melyeket neveznek: Nap-Atyának, Nap-Fiunak, és Nap-Atyafinak. Ezen szokásból vett Festéket az itt való gondolat.
Nap-Fiut fogsz itt, ’s Nap-Atyát ölelni,
Nap neven tisztelsz Atyafit ’s magát-is
Édes Anyát-is.
RALLba tisztellyük LEOPOLD Atyánkat,
BÁNFIban Phoebus-fiat; de Hazánkat,
Mint Anyát; ’s Vérség-Atyafit sereggel
Tiszta meleggel.
Flóra Sátort vont ki-derűlt egűnkre,
Rósa-szinben jött Öröm-Innepűnkre,
Szőnyeget főldön teritett virágból,
Illatos ágból.
E’ szerentsés Nap hogy egűnkre virradtt,
BÁNFIról Súgárt Szekerének írat,
A’ kiről tisztább Örömünk’ világa
Délre ki-hága.
A’ kinek Lelkét mikoron tsudálom,
Már Stilichonak Neve fényes álom,
Érdemét tartom tsupa láb-mosónak
Pármenionak.
Claudiánus még Koszorút ha fonna,
Már
Probinusról fele-részt le-vonna:
6Lásd Claudianusnak Probynusról és Olybriusról irtt Verseit.
El-ragadtatnék, mikor irna rólla,
BÁNFIra tolla.
Hires Atlásról mese’ kőlteménnye
E’ valóságnak vala gyenge fénnye:
A’ temérdek sully’ emelésre válla
BÁNFIra szálla.
Látjuk itt Atlást, ’s nagy Eget felette,
Melly alá munkás erejét vetette;
Itt nem egygy; Hét Vár-kapu Sámsonon áll,
Még se reped váll.
Benne Varrot fest tudományos Elme,
Polliot formált Helicon szerelme,
Kintseit Pallás hol örök lakásra
Tette rakásra.
Meszsze látásból meritett tanáttsa
Hasznos alkotvány’ faragója ’s áttsa;
Szája Raj-mézet tsepeget felelvén
Nestori nyelvén.
Gondolatjának ki-fogási gyözők,
Tör, Verem, Tűz, Víz, Labirint elözők:
Hallyuk! – Itt Vergen, Suli, Pitt nagy Észnek
Phárusi lésznek.
Szoljatok Rendek! bizonyitsd Nemesség!
BÁNFIban mit győz az okos szemesség
Ékesen füzött
Cyneási szóval
7Ez a’ Cyneas Pyrrhus Királynak Követtye, igen bölts és ékesen szólló beszédü, kiről az iratik, hogy ő több városokat hódolt meg ékesen szólló Oratziojival, mint Pyrrhus fegyverével.
Szivre hatóval.
Bár ha Craterus, ha Király Baráttya;
Phociont még-is Haza benne láttya,
8
Craterus Nagy-Sándornak egyik igen szives Barátja Phocion pedig Athenae Várossának nagy hirü elől Járója, a’ leg-jobb szivű Hazafiaknak példája, kit Nagy Sándor és mások-is nagy ajándékokkal próbáltak, de meg nem tántorithattak.
Szíve Hivség’ értz-fala; gyözhetetlen,
Meg-vehetetlen.
Láttad Ezt, Fényes Sereg! egybe-gyülve:
Mint
Pericles Főt, közepedted ülve;
9Ez a’ Pericles Athenaeben Fő Elől-járó, valahány izben a’ Fő-Igazgatást kezére vette, mind annyiszor vallást tett, hogy szabad Embereknek, és Görögöknek Elől-járója kiván lenni.
Nemzetét, tsak mint Nemesek’ Vezére,
Vette kezére.
Ablakot vágván ki-fedezte Szívét,
Láttad ott irván Haza tiszta Hivét.
(Hidjetek, mert hív tanuk e’ vonások,
Oh ti Tamások!)
Most ha térsz tsendes repülő
*repüő em.
hajódban:
Lészen Ő Typhis habozó bajodban;
Most ha Márványból keritésed épül,
Általa szépül.
Oh Hazánk’ Fényes Feje! Nagy Neveddel
Tisztelet tsókját ajakidra vedd-el:
Szász, Vitéz Székelly, ölel a’ Magyarral
Nemzeti karral.
Tartsad a’ Gyeplőt kezeidbe nyervén,
Nagy Nap! a’ mérész Phaétont le-vervén:
Orvasolj, táplálj, ködöket Te széleszsz,
Hóltakat éleszsz.
Bőlts
Camillus! fonj kötelet, ha Részek
10
Camillus, nevezetes Római fő ember, Rómának Törvényeit elébbeni állapottyára viszsza-állitotta, és kivált a’ Római Népet, egykor nagy meg-hasonlásában, és fel háborodásában le tsendesitette igen ékes és fontos Oratiojával. Melly olvastatik Liviusnál 5. Könyv.
Bomlanak, ’s majdon köz erőre készek;
Oltsad a’ lángot, Cicero! törésen
Állj keritésen.
Század el-telvén az Idők’ sorában,
Öltsd-fel a’ Bársonyt Ös-Atyád nyomában,
Egy nevenn, egy Tiszt-viseléssel, (óh szép
Ujjra szülött kép?)
Gróffi Pár! mind egy LEOPOLDra mútatsz,
Egygy ezüst Kürtött szabadúlni fútatsz,
Lám! ki-kőltt Fenix’ pora’ tzimerére
GRIFF-is el-ére.
Élj’, Igaz Nóénk! Özönünk apadjon!
GRIFF Galamb formát repüléssel adjon:
Szedjen, élvén már szabadult világot,
Zőld Olaj-ágot.
Nemzetünk’ szívét kebeledbe záró
Bőlts, igaz, tsendes, nemes Elme! BÁRO
RALL! Nevednek vig Hazabéli Nép itt
Oszlopot épitt.
Mint saját tsontját, ’s maga drága vérét,
Tsókol, áldozván Haza Szív-kövérét;
A’ Magyar Hérók’ ragyogó szegére
Fészkel Egére.
Élj, KIRÁLY! ORSZÁG! ’s Feje, BÁNFI! RALLal:
Élj, Nemes! Hét-kő keritésű Fallal!
Mondjuk, ütvén jobb-kezet öszve ballal,
Egygyes itallal.