HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Gyöngyössi János művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
KORONÁS FÉRJFIU,
TEKINTETES NEMES,
RETTEGI
VISKI SÁNDOR
ÚR.
Midőn
TEKINTETES, NEMES
PÁVAI VAJNA KLÁRA
KIS-ASZSZONNYAL;
TEKINTETES, NEMES
PÁVAI VAJNA FERENTZ
ÚRNAK,
Nemes Alsó-Fejér Vármegye’
Fő-Birájának
és
TEKINTETES, NEMES
SZILÁGYI ESTER
ASZSZONYNAK
KEDVES LEÁNYOKKAL,
1790-dik Esztendőben, Augustusnak 8-dik Napján
M. Csesztvén Menyegzőt tartott vólna.
Példab. XII. 2.
A’ gyors (eröss) Aszszonyi állat Koronája az ö Ferjenek.
Mú’sa! kinek fogtál pennát? De kinek mosolyogtál?
VISKInek? Oh Szerelem Éneke! zengj te velem.
VISKInek? Egygy hát Ez te veled; Jonatáni Barát Ez
Lelkedet, oh kebelem’ Mássa! közöld Te velem.
VISKInek? – Egy Lélek ragad-el – hogy rólla beszéllek,
Melly sebesen emelé lelkemet Ida felé.
Hol mikoronn állok, ki lehet, kit azomba tsudállok?
Egy Koronát viselő Férjfiu tűnik-elő
VISKI lehet? Látom, meg-van koronázva Barátom,
Ölbe kit egy Korona-KLÁRA’ Szerelme vona.
E’ Koronás Fővel sort áll az Idő; ’s az Idővel
Fog Cytherea kezet; mert Koronára vezet.
Bóldog idő! Rég’ várt Szakasz! Im’ ha Patulcius el-zárt;
Már ma ki-nyitva Haza’ gyászos egére hoza.
Jánus elé-hozván kóltsát, ’s az Időt ki-nyomozván1
Jánus a’ Pogányoknál Istene vólt az Idő-folyásának, más nével Patulciusnak is hivták. Ez az, a’ ki az el-múlttakat bé-zárta, a’ jövendőket nyitotta, az esztendőket elé-hozta, és végezte. A’ honnan kóltsot festettenek kezében.
Egy dél-színü Szakaszt alkonyodotthoz akaszt.
Most az Idő, mellyen Buda-Vár’-kerületjibe helyben
Innepet a’ Magyar ül ös Koronája körül.
E’ betsesebb Kintsét, szabad országlása’ kilintsét
Fényleni látja fején hajdoni széke’ helyén:
Kezd egyenesbb pályát, szabadon koronázza Királyát,
Egygyesülés’ kötelét fonja, szerelme’ jelét.
Most ez az Esztendő koronás; Astraea jövendő2
Astraea minden Igasságnak, Egyenességnek és Illendőségnek Isten-aszszonya, a’ ki nem nézhetvén az embereknek gonoszságokat, az égbe költözött a’ főldről.
Pannon’ ölébe le-száll, Thémis előtte meg-áll,3
Themis-is az Igasságnak és jó törvénynek Elöljárója. Itt a’ Magyar törvényért vettem különösön.
Ül maga székében, Ország’ Koronája fejében,
Hiveit egybe-köti, frigy-kötelébe veti.
Ezt az Időt látván Erycina! Fiát ki-bocsátván
Monda: Repülve kies Páphusi Várba siess.4
A’ Vers-irásban Vénust, hol Erycinának, hol Cythereának, hol Cypriának nevezzük, a’ mint a’ Versnek rendiben lehet bé-illetni; de éppen mind tsak egygyet tészen. Páphus pedig igen kies Várossa és mulató-hellye vólt Vénusnak, hol temploma-is vólt.
Most nevet a’ kegyes Ég, az Idővel tartani szükség,
Most mikor a’ Nemesek a’ Koronán szemesek.
Nagy koronás Főtöl, hiszem, én származtam Időtől:5
A’ Poéták szerint Vénus, vagy-is Erycina származott Saturnustól, Saturnus alatt pedig értetik maga az Idő; mert Saturnusnak neve görögül Chronos; melly Időt teszen. A’ mi kerek formáju, azt Koronának hivják a’ régiek. Az Idő, és Esztendő illyen. In se convertitur annus. – Annus, quasi Annulus: Az esztendő’ neve, gyűrűnek kerekségéből vétetett.
Én vagyok a’ nemesebb; mint sem azok, szemesebb.
Tartsanak elsőnek, ha Leánya lehettem Időnek,
Jupiter ő maga, lám! hódol ezerszer alám.
Cyprus az én székem; tsak ’sámoly egész Buda nékem,
Más hegyeket nevető nagy hegy az Ida tető.6
Cyprus Szigete Vénus’ tulajdonának tartatott, ha néki pompás múlató hellye és temploma vólt Páphusban. Ida hegye pedig az, a’ hol Páris Vénusnak itélte vólt az arany-almát. Kedves hegye Vénusnak.
Van karom, elmém-is; tudok országolni, ha Thémis
Birodalomra kapott: Én török, ő ha tapot.
Hogyha kötést tésznek Magyarok, ’s szeretetbe tenyésznek?
Én kötök egybe-fogott kéz-fonadékra bogot:7
Necte tribus nodis ternos, Amarylli, colores – Veneris, dic, Vincula necto. Virgil. Eclog. 8.
Két Szeretők’ Szívét, hív Társhoz az ő maga Hívét
Majd kötelembe fonom, kedves igámba vonom.
Két Nemes Egygyé-lett Sziv leg-szabadabb igaz Élet:
A’ Szeretetbe határt vetni-fel, oh, de mit árt!
Sziv ha saját zárján nyúgszik, Pár függ maga Párján,
Hát mi panaszsza? hiszem, birodalomra viszem.
Hány nevemet félő, valahány hiv életet élő
Házasokat nevezek, annyi Királyok ezek.
Meddig azért késem többel nemesitni kötésem’,
VISKIt-is el-nevezem, meg-koronázza kezem.
Van Koronám készen; szép birodalom’ feje lészen:
Párt keresett? Fogadom, néki jutalmul adom.
Menj-ki, Fiam! ’s Csesztvén próbáltt ideged’ megeresztvén,
Vidd- (von az indulatom) végbe parantsolatom.
Csesztve, Maros partnak mellyet meredekjei tartnak,
Hol revet egy boritott hidas alatt nyitott.
Sorral ölelkeznek vig Naisok ott feredeznek;
Triton-is ott kerül-el, habjaiban merül-el.8
A’ Náisok a’ vizekben lakozó Leányok vóltanak. Triton pedig a’ tengernek és vizeknek Istene a’ Poétáknál. Különösön az habokon uralkodott.
Ott közel egy Házat megye-Fő-Birói ruházat
’S a’ tudomány nemesit, tisztelet érdemesit.
Ajja kemény kő-szál, fala négy szegü forma kövenn áll;9
Hasonlatosság szerint való ki-fejezések. Béda a’ bőlts embert nevezte négy-szegü Kőnek. Valamint a’ szerentsét gollyóbison állva, ugy a’ bőltsességet négy-szegü köven ülve festették a’ Régiek. A’ Tzédrus pedig a’ rodhadatlanságnak példája.
Fenn egyenes menyezet’ tzédrusa bé-fedezett.
Múlatoz Athéné közepette; kies Bedegéné10
Ez a’ Bedegéné városotska vólt a’ Libánus hegye alatt. A’ neve Magyarúl tészen Gyönyörűségnek Házát.
Mellybe virágzik üröm nélkül az édes öröm.
Mú’sa! ha visgálod, Drusust ez Házba találod.11
Drusus vólt egy Romai Nemes Uri Ember, ki-is házakat épittettvén, mikor egy mester-ember meg-látta vólna, hogy igen sok ablakokat hagyatott az házán, kénálkozott jó jutalomért, hogy az háznak ablakaiból bé-tsinálna. Kinek Drusus ezt felelte: Sőt inkább azért adok néked több jutalmat, hogy még több ablakokat is tsinálj az én házamra, hogy oda többen bé-nézhessenek, és lássak, mitsoda életet élek én az én házamon belől.
Hol kapod a’ szemeket el-ragadó Remeket.
Mint körül egy Kertet, mikor arra serény keze szert tett,
Flóra major-szerivel Édeni módra mivel.12
A’ melly Kertet, vagy Paraditsomot maga az Isten Édenben plántált vala, kétség kívül a’ vólt a’ legszebb Kert a’ Világon. De abban a’ Kertészeknek mái mesterséges mivelési, spallérjai, ’s a’ t. nem találtattak, hanem mindenek vóltak természeti egygyüségben. Már Angliában is kezdettenek efféle Kerteket épiteni, hol a’ mesterség mindenben követi a’ természetet.
Azt teszi formának, valamit természet’ Urának
Mustra gyanánt mivelő bőlts keze mútat elö.
Tzifra fogás’ rútját, mivelésnek erőszakos útját
A’ mi nem ezt követi, rendeiből ki-veti.
Kert’ Ura, bár messen, természetet ugy-de kövessen;
Nem kér természet emberi főböl eszet.
Illy nevelő kéznek példás mivelési ki-néznek
Csesztve felett, hol az út a’ ki-kötőre ki-jut.
Nintsenek ez Háznak keze köztt hazug angyali máznak
Színesitő szerei, gőgök’ ezer törei.
Egy Koronás ESTER bizony itt természeti Mester;
Háza’ ki-szélesedett sátora rendbe szedett,
Pompa kívül Szépet, tsupa tsak természeti képet
Egy keresésre szokott kéz ide sorba rakott.
Nem másképen tett, mikoronn Egek’ Attya teremtett;
Egygyügyüség’ fonala kézi sinórja vala.
A’ mi haszon: jóság; de ha pompa: hijábavalóság,
’S a’ szemeket ki-tsaló. Szép tsak az, a’ mi Való.
Forma gyanánt ide néz, semmit nem erőltet ez a’ Kéz:
Füst, köd előtte rakás módi nevezte szokás
Székedet itt lelted, testvéridet itt meg-ölelted
Oh nemes Egygyügyüség, drága Középszerüség!
Sem nem alatt mászó, se magoss levegőbe vadászó
Indulat ez: tsak evel épit az, a’ ki nevel.
Tartsd az Atyát szemmel, Mú’sám! ’s meg-öleld szerelemmel:
Flaccus’ egész eleven tzimere VAJNA Neven.
Melyjeket-is meg-mér, nemesebb tudományokat esmér:
Könyv esze, kedve, feje’ vánkossa, ’s inye’ teje.
Mint ül Apollóval, jelesen lantolni tudóval,
Három Mú’sa körül, ’s Attya’ szavának örül.13
A’ Músáknak karja ugy festetik-le, hogy felettek Apolló ül, körül fogják a’ Músák, kik hallgatják tanitását.
Vagy pedig az három friss Chárisi kart ide zárom:14
Ezek a’ három Grátziák, kik közzül első vólt Aglája nevű.
Vigak, igen kiesek, nyájasok, és jelesek.
Rendje szerint felső, ’s valamint Aglája, leg-első
KLÁRA, kit el-jegyezte RETTEGI VISKI’ keze.
Attya’ Magyar Cátó’ kebelébe fejét le-botsátó15
Ama’ Romai Cátónak igen kedves Leánya vólt Porcia.
Porcia: gyenge, de kész gyenge korával az ész.
Ép, eleven Testet jelesen noha termete festett,
Szemnek azért olly szép, melly az elégre közép:
A’ mi de szebb még-is, mellyet meg-ölelhet az Ég-is,
Egy nemes és jó Sziv; Szép alak, isteni miv.
Ortzáján hintett örömet jó kedvű tekintet,
Mint mikoron ki-derültt szín az egekre fel-űlt.
Szép Neve fénnyével ragyog: Egy Erkőltse Nevével:16
Az-az Tiszta, mivel Klára azt jelenti.
Tzimere nem puha kény, vagy keresett ruha-fény.
Penna! sokat végezz röviden. Koronának elég ez
Fénnye’ saját erején fényleni VISKI’ Fején.
VISKI! Nemes Lélek! Szerető Pylades! kivel élek,
E’ Koronás Fővel, SÁNDOR, elömbe jövel.
PÁVAI KLÁRÁdat, Fejedenn örökös Koronádat,
Szép Neve’ drága Kövét, uj hatalomnak övét,
Vedd-el! örökre viseld! ösi Törsököd általa frisseld!
Cypria nyujtja; te vedd már fejedelmi Neved.
Benne világ biró Sándor, Poeánidat író.17
Nagy Sándor Macedoniának Pella nevü Várossából való vólt. Ki-terjesztette vala Asiában birodalmát meszsze épen az Indus’ vizéig. A’ gyözedelemről irott Versek Poean nével régen neveztettek.
Pella’ vitéze te vagy: Laurusod érdeme nagy.
Vélle kis Országot, kintses kisdedke Világot18
Az ember egy Kis-Világ, a’ mint a’ régiek nevezték.
Bóldog időkre nevezsz: Indusi partig evezsz.
Kedves Örökséged’ Feje vagy, bárány Feleséged’19
A’ Királyok szerették régen Pásztoroknak neveztetni; mint Agamemnon is juhak’ Pásztorának neveztetik az uralkodásra nézve.
Pásztora; Házi Király. Hivatalodba meg-állj.
Birodalom végett köti Férjfihoz a’ Feleséget20
A’ te akaratod férjednek birodalmában lészen, és ő néki birodalma lészen rajtad. E’ mondatott Évának. 1. Mos. 3: 16. A’ Férj feje az ő Feleségének. Efés. 5: 23.
Fő hatalommal az ég. Ennyi Királynak elég.
Sálem az a’ jószág, hol birsz; Nemes Udvarod Ország,21
Sálem annyit tészen, mint tsendesség, békesség.
Hol fejedelmi Vezér jobb-kezed, a’ mihez ér.
Szolgaid Attyoknak Fiaik; Te vagy Élet azoknak,
Terhed alatt szabadok a’ rabotákat adók.
Hát mikoronn édes szeretet’ tsemetéi tselédes-
Házadat ékesitik, Szivedet édesitik?
(Gondolatim’ fejtsed, kegyes Ég de sokára ne rejtsed,
Tiz havakig halogasd, póla-ruhába fogasd.)
Ezzel az Országod majd szélesedik, ’s Nemes Ágod
Terjedvén, az erő leszsz kapuidba merő.22
Sólt. 127: 4, 5.
VISKIt honnyában, ’s egy Telemakust Itacában
A’ mikor igy nevezek, házi Királyok ezek.23
Telemachus vólt fia Ulyssesnek, Görög Országban egy Itacha nevü szigetetskének Fejedelme ő-is Attya után de a’ melly Itacha igen kevés lakosokból állott, és inkább tsak az ő háza-népei vóltak. Telemachus igy szoll Homerusnál a’ mint Deákra vagyon forditva: Sum propriae Rex ipse domus, princepsque meorum.
Egy ház’ Gazdáját, mint háza’, tselédje’ Királyát24
Aristoteles azt mondja: Viri erga uxorem ea est ratio, quae pincipis erga subditos. Ugy Plutarchus is: Imperare debent mariti uxoribus, ut anima corpori.
Hajdoni penna jegyez. Im’ fejedelmi jegy ez’
Bőlts Nevezet! valamint leg-elébbi Királyok-is (a mint
Régiek állatják) a’ Feleséges Atyák.25
Aristoteles az Oeconomiát, avagy tselédes-gazdaságot nevezi Monarchiának, az-az Királyi uralkodásnak. Igy szóll egy helyen: Initio ex regio imperio videntur cives ad majores societates devenisse: ex domestico nimirum. Domus enim quoevis seniori, tanquam regi, paret. Ex hac autem caeterae societates prosiuxere. – Quo respexit sine dubio Homerus, ubi alt: Quique gubernat uxorem jure ac gnatos. A’ régi Patriárkák, mint Jób, Abrahám, Isák, ’s a’ t. illyen házi Királyok vóltak, annyival-is inkább, mivel más uralkodó fejektől nem függöttenek.
Párodat illy véggel, kit vig Hyemenaeus az Éggel
Rejtek alól ki-hoza, vidd nyereségbe haza.
Ülj öle’ székében; mivel itt az elébbi helyében,
Melly idején ki-döle, thronuosod ennek öle
Birtokod, Almád-is, törvényed, arany Koronád-is26
Az Arany-Alma tzimere az Uralkodó Hatalomnak. Nevezetes a’ Romai Német Tsászárságnak az az arany Almája, melly azon Tsászárságnak kintsei között tartatik.
KLÁRA’ fejér kebele: Köz Neved’ árra vele.
Részes azokbann Ő, valamikbe Te vagy leg-elől Fő,
Mert közös itt hatalom jussal az Uradalom.27
Ezen Házi Királyságnak formája Aristocratico-Monarchica, a’ mint nevezik: az-az ollyan, a’ hol nem egyedül maga a’ Fő határozatlan hatalommal uralkodik; hanem tsak az Ország Rendeinek-is jussok vagyon az Uralkodó Fejedelmi, vagy Igazgatásbéli Hatalomhoz. A’ Férjfi Király ugyan a’ házban, de részese a’ Feleség is az Igazgató hatalomnak.
A’ mikor Ezt birod, fele székedet által-is irod
A’ ki levél fövé, már vagy ez által Övé.
Országlás mellett segitő Kormányosod E’ lett,
A’ mi hatalmat szoll; köztte, közötted oszol.
Birtokodon Cájus ha te vagy; de Te róllad ez a’ jus
Kőltsönözött Ehez-is: Cája te-vélled Ez-is.28
Mikor a’ régieknél a’ Menyaszszony a’ Vőlegény házába vitetett, a’ bé-vett szokás szerint néki ezeket a’ szókat kellett mondani: A’ hol te Cájus vagy, ott én Cája lészek, az-az a’ hol te Úr, ott én Aszszony. Vólt Romában egy ditséretes hires Aszszony, Cája Caecilia, Tarquinius Priseusnak Felesége. Erről fogott alá származni ez a’ köz mondás.
Dácia most, páros szeretettel ölelve, határos
Pannon’ ölébe borul, ujjolag egybe-szorúl.
Egygyesűl a’ két Ág-Vérség: Erdély ’s MagyarOrszág,
Két Haza leszsz örömest egy tsupa nemzeti-test.
Mondván: „Én Tsontom te vagy, a’ kibe szívemet ontom
Hogy te veled maradok, hiv kezet arról adok.”
VISKI! Te-is vessed szemed’ e’ példára; kövessed.
Bóldog időbe nyered párosodási szered’.
Drága Hazád Párját keresé, ’s meg-erősiti zárját,
Frigybe kit egy Korona’ nemzeti Kintse fona.
E’ nagy Példádnak Fia vagy; Koronája Hazádnak
Pár-keresést tanita, útat elődbe nyita.
Egy Koronát régen Ariádnéjának az égen
Liber az ékesitett tsillagi sorba ki-tett.29
A’ Poéták’ meséje azt állitja, hogy mikor Ariadné Theseustól egy szigetben el-hagyatott vólna gyámoltalanul, Liber vagy-is Bachus Isten meg-szánta el-vette, és néki egy szép Koronát ajándékozott, és ez a’ Korona vólna ma az égen tündöklő egy Korona a’ tsillagok között, melly egy kereken helyheztetve kilentz tsillagokból áll, egy a’ közepén lévén. Ez az Ariadné más nével Gnossiának is neveztetik.
Tsillagi tiszta tűzed fejeden hiv Gnossia Szűzed;
Téged-is e’ Korona’ tsillaga közbe-vona.
Fénylik-is Ortzádnak már disze, mikor Koronádnak
Három drága köve kints-kamarádba jöve
Nézd ugyan-is KLÁRÁT: Amaz egy Kárbunkulus’ árrát,30
Példab. 31: 10.
Míg fejeden viseled, benne le-téve leled.
Egygy okos Elmével, ’s az Erőss, gyors aszszonyi nével
Párosodott szép hir róla reményeket ir.
Kárpit alatt éledt szeplőtelen istenes élet,
Mellynek előre betsét rejtve fedezte petsét.31
Hajdon a’ ’Sidók ollyan szóval hivták a’ Szüzeket, a’ melly tulajdonképen Bé-petsételtetettet tészen; mivel a’ napkeleti szokás szerint a’ Szüzek régen rejtekben tartattak, és emberek eleibe ortza fedél nélkül ki-sem mentenek.
Im’ Köve Párodnak, láng-szin Kárbunkulusodnak!
Mellytől azomba hevűl, ’s lángal az ortza körűl.
Lángjait esmérem; gyujtotta leanyi Szemérem:
E’ láng vólt, Rebeka! bé-fedezésed oka.32
1. Mos. 24: 65. A’ Kárbunkulus-kőnek láng-szin tündöklése vagyon; a’ Rubintnak piross; a’ Saffirnak kék.
Erre Rubintjának ragyogási, piross ajakának
Két eleven szemei, Grátia’ műszerei.
Fénnyei Saffirnak szemein kék Kárpitot irnak,
Mellyről ő maga még szint elegyithet az ég.
Ennyi Kövekkel nő Nemes Érdemed, óh koronás Fő!
Óh Szeretetnek nagy tárgya szemelve ki vagy!
Minthogy erőss Ived, de kivált igaz emberi Szived33
A’ Kéz-iv az Erősségnek és tehetségnek példája.
Benn, kívül esmeretes, nagy betse tiszteletes.
Szived arany; Szád méz: ha tsak egyszer-is a’ ki reád néz
Már szeret és betsűl az; VISKIhez édesül az.
Festi Nemes Képét Titusnak ez illy maga népét
Hiv kebelébe nyerő mágnesi titkos erő.34
Ama’ jó szivü nyájas Tsászár Titus neveztetett Emberi Nemzet Gyönyörüségének.
Sőt nem elég, hogy hiv’ ’s szerető; Meg-elégszik-is e’ Sziv:
Mellynek az a’ szapora, nyujt ha mit Égnek Ura.
„Ennyit adott? Ez elég: Gazdag vagyok azzal, az egygy Ég
A’ mit adott” ajakad Pállal ezekre fokad.
Ennyivel országolsz, a’ sűrü setétbe világolsz:
E’ tudományra szemes Férj, fejedelmi Nemes.35
Rex est, qui cupit nihil, hoc regnum sibi quisque dat. Seneca szavai, az-az: Király az, a’ ki semmit nem kiván. Ezt az Országot ki-ki adhatja magának.
Nem tsuda hát, Párod’ szerető Szivébe határod’
Fekteted; egygyesited vélle ha Társi hited.
Isteni Kéz ide vitt: Sziv és természet-is Egygy itt:
Indulatokba, ha jól láthatom, egybe-hajol.
Egygy akarat-közlés: Kény, pipere nélkül az izlés
Egy teli házi garad’ őrizetébe marad.
Pár leve Gracchussal Cornelia hymeni jussal:
Egygy aval, a’ kinek él ’s édes őlébe ki-kél.
VISKI Jegyessével, vagy-is Orpheus Eurydicével36
Orpheus, amaz hires Musikás, feleségét, Eurydicet az halál által el-vesztette vala, egy Kigyónak marása miatt. De Orpheus le-menvén az Hóltaknak Országába; meg nyerte, hogy szép musikálásával onnan ismét az életre ki-hivhassa. Az én Barátom most én előttem illyen Orpheus, vagy lantoló Poéta. Az Halál által ez elött el-szalasztott Kedves Feleségét mintegy most eleveniti-meg, mikor ujjabban meg-párosodott.
Egy leve kőltsönözött frigy’ fonadéki között.
A’ mikoron lantol kiesen, nem távozik attól,
Kit musikája’ szere ujjolag ölbe nyere.
Stella, Szerelmének, Violantillája’ nevének
Verseket ir jelesen, vonja szerelmetesen.37
Stella nevezetű Poétának, ki Pataviumból, vagy a’ mint ma hivják Páduából való vala, igen kedves felesége vólt Violantilla, kinek tisztességére sok Verseket irt. Ennek a’ Stella Poétának különös és szives barátja vólt Statius Papinius nevü Poéta, ki-is a’ Stellának Violantillával való menyegzőjét Versekkel tisztelte, mellyeket ma-is olvasunk.
Stella Te vagy nállom, ’s Violantillába találom
KLÁRA’ Nevét, ki közel Versed’ erébe tüzel
Imhol ez a’ Músád, egy Rödre repűltt Arethúsád38
Arethusa vólt Siciliai Músa. Ezt hivta segitségül Virgilius, mikor a’ X-dik Eclogáját irta: Extremum hunc Arethusa ’s a’ t. Itt vettem közönségesen tsak a’ Músa névért, synecdochice nomen proprium pro communi; valamint a’ Falernumi bor, akármely jó borért.
(Versed’ egész ízét adja-meg, ontja tüzét.
Gondolat’ ihlését, leleményes Eszed’ hevülését
Lelke lövelli feléd, forrja szerelme beléd.
Én ha lehettem már olly Statius, a’ kinek e’ Pár’
Egygyesülése vala Versem’ arany fonala:
Bátor erem vén-is, méltán ditsekedhetem én-is
Torda Pindusomon nemzeti Mú’sa nyomon.
Rödi tetőn épűltt, Tenedos’ formáira szépűltt
Oh tsinos Épületek! Clárusi Készületek.39
Tenedos egy igen kies kisded Szigetetske vólt az Aegaeumi tengerben. Ugy Clarus, vagy Claros egy Város vólt Görög Országban. Mindenik helyek különösön Apollónak birtoka alatt lenni tartattak a’ Poétáktól.
Oh te serény Kéznek honnan mivelési ki-néznek,
Flóra’ kezére ki-nyertt friss, kies egygyügyü Kert!
Tsendes örök szállást, meleg és puha gerlitze-hálást
Nyissatok itt magatok! Érkezik Aszszonyotok!
Clárus KLÁRÁnak, valamint maga SÁNDOR Urának
Hajtson előtte fejet, vessen alunni helyet.
Hát te Dió-fának zőld Sátora! KLÁRA magának
Múlatozásra fogad: légy fedezője magad.
Oh! nem elég egyszer; bizonyitsd sok időkig ezerszer,
KLÁRA hogy ágad alatt VISKIt örömmel alat.