Oszlik a’ felleg, derül a’ Reménynek,
Napja, szemközben mosolyog KEMÉNYnek,
Vármegyénk’ súlyját mikor illy Vezére
Vészi kezére,
Most, mikor mord tél-ki-kelettel éled,
Homlokán fekvő ködök’ éjje széled,
Fű, fa bimbózó Tavasz’ Udvarából
Kél-ki porából.
Akkor ujjul-meg, Nemes! a’ te főlded,
Száraz ágakból fokadoz-ki zőlded;
Támad a’ Törvény, ’s diadalmit irja
Nemzeti Sirja.
Ős-Szabadság! oh hazabéli Plánta!
Hány irigy féreg gyökeredre szánta!
Már hasad bibor levelekkel ágod,
’Senge-virágod.
A’ Magyar Chloris maga régi honnya’
Sátorát tágas mezejére vonja:
1
Flóra, a’ Virágoknak ’s plántáknak Isten-aszszonyának tartatott a’ Poétáktól: Ugy Cloris-is egy ollyan Nympha vólt, a’ kinek minden virágokon és plántákon hatalom adatott.
Kezdi, gerjesztvén öröm ujra Szivét,
Két keze’ mivét.
Flóra sétálgat szabados majorban,
Épit, ültetvén az elébbi sorban
Napkeletről vett ősi ritkaságit
Drága virágit.
Mint hiátzintok Telamon’ Fiának
Sirja’ halmából ki-virágozának:
2
Télamonnak fia vólt Ajax, kiről ez a’ mese, hogy annak ki-folytt véréből az ő Sirján szép virágok nöttek fel, mellyeket némellyek hiátzintnak neveznek, mely pirossaló és kedves illatu. A’ régieknél a’ jó kedvnek és vidámságnak bizonysága vólt.
Rothadást nemző temetőből élet’
Lelke meg-éledt:
Pannon-is győzvén temetői vermet,
Szép virágszálat ki-kelése termett;
Élet’ illatját ez az uj hiátzint
Sirja felett hint.
Uj Teremtmény ez; nem erő ’s okosság,
Semmi’ méhéből született valóság:
Hajnalunk ejjből hasadott-ki végre
A’ Magyar Égre.
Zűrzavar színén hatalomnak űlvén
Lelke, jó Rendet fogad ujra szűlvén:
Képtelenség ez vala forma nélkül,
Rendibe most űl.
Szoptat a’ meddő, ’s örül, énekelget,
3
Esa. 54: 1.
Sára házábann örököst ölelget:
Ismael menjen, fiat illet a’ kész
Nemzeti szép Rész.
4
Mos. 21: 10.
Eggy özön bárkánk derekát (ki hitte?)
Mélly habok’ hátán Ararátra vitte:
A’ mikor vélné, fenekére nyelte,
Égig emelte.
Kétszeres téglán mikor izzad a’ Nép,
Érkezik Moses szabaditni bé-lép:
Nyitva (minden zár törik) egy sohajtó
Népnek az ajtó.
Sűrü fellegből nevet a’ szivárvány.
Tégla vólt házunk’ fala; váltja márvány.
5Tzélozok Augustus Tsászárnak ama mondására:Romam lateritiam inveni, marmoream relinquo.
Lám! ditsőségesbb az utóbbi kő-bólt,
Mint sem elébb vólt.
Hát ki vólt illy sok remek’ alkotója?
Illy tsudát tévő kezek’ oktatója?
Nem halandó kéz; maga vitte végben
Isten az égben.
Bátor ült Memphis’ Kabinétja széket,
Majd vetett a’ menny’ akaratja féket.
Egygyet int, ’s Nilust meg-apadva partja’
Válluja tartja.
6
Memphis vólt a’ régi időben Egyiptom főldének fő Várossa. A’ Nilusnak vize az esztendőnek bizonyos részeiben el-lepte egész Egyiptom főldét; ismét bizonyos időben vállujába takarodott. A’ Világi Nagy Hatalmasságnak példája a’ Nilus. Esa. 19: 5.
A’ Király’ Szivét szoritotta kézben:
A’ ki mélységet noha forgat észben;
Víz-folyás’ útján maga hajtogatja
Főld ’s Egek’ Attya.
Viszsza-tért JÓSEF; valamint tulajdon
Gráditsos pontjánn amaz óra hajdon:
72 Kir. 20: 11.
Uj tsudát nem véltt fejedelmi szóra
Mútat az óra.
A’ kemény Végzést maga viszsza-mondja,
Sebhetett Testnek kötözése gondja,
Egy szabad Néphez kegyelembe fedve
Fordula kedve.
Térnek óráink az elébbi pontra,
Tér hibás mérték hazabéli frontra,
Rontja fel-tűrtt kéz az erőszak ijját,
Vágja-ki szijját.
Vármegyék, Székek, Megye-Széket űlnek,
El-metéltt polgár-tagok egygyesűlnek,
Terheket jó rend’ folyamatja szállit,
Tiszteket állit.
Hát kiket látunk, hogy elé-repülnek,
Mint galamb-tábor seregelve gyűlnek,
Ujjolag készültt kapuinkra szállnak,
Rendeket állnak?
Mind ezek kőszál hasadékba szöktek,
Honnyokat hagyván keseregve nyögtek:
Már vadász nintsen, haza szálni mérnek,
Költeni térnek.
Torda meg-fosztott kebelét ki nyitja,
Ölbe meg-térő fiait-szoritja,
Uj borostyánját hamu-por hellyében
Tészi fejében.
„Győzni hol kivánsz, az erőt szakaszd-el,
„Mélly vizek könnyen meg-apadnak, oszd-el”
E’ kemény mondás darabolni meg-szűnt,
Füst vala, ’s el-tűnt.
Torda! Tordából te valál ki-fosztva,
Kútfejétől vólt folyamat meg-osztva,
Vólt Megyéjével maga nem határos
Egygy Anya-város.
Mintha versengés’ fia vólna. – „Mesd-el –
8Kir. I. Könyv. 3: 24, 25.
„Vágja kard ketté – kinek él – temesd el!
Most viszont a’ fel-darabolta Részek
Egygyek, egészek
Ujra Benjámin meg-ölelte Báttyát
9Felső Torda Vármegye, az Alsót, melly felső Résztől ez az Alsó, mellyben Torda maga-is fekszik, el-szakasztatott vala.
;
Édes egy testvér maga vér-sajátját:
„Itt vagy-é? Testem! Kebeledbe, Tsontom!
Lelkemet ontom.
Érkezik Felső Megye-Rész sereggel,
Mint kövér harmat’ tsepegése reggel;
Ezt az Alsó-Rész keze meg-ragadja.
Tsókjait adja.
Mint juhak, mellyek szabadon legelnek,
Tsendes akloknál kiesen delelnek,
Bátrak a’ nyájjat ragadó vadaktól,
Préda-fogaktól:
Nézdd! az Egyben-gyültt Megye Rend-is épen
Igy űl aklához telepedve szépen
Köz-haszon forró nemes indulattal,
Egygy akarattal.
Annyi Nyíl-veszszők! kiket egy valóban
Oldhatatlan frigy szoritott tsomoban
10Ama Scythiai Scylurusra tzélozok, ki-is 70 öszve-szoritott nyilveszszőnek példájában tanitotta egygyességre 70 fiait. Mellyhez hasonló az Egygyesült Belgák’ hét Tartományainak-is tzimerek: u.m. tsomóban kötött hét nyíl-veszszők.
,
Mellyet
Alcides maga fel-ne botson
11
Herculest más nével Alcidesnek hivták.
,
Öszve-ne rontson.
Mú’sa! kit szemlélsz, hogy amott elöl űl?
Kit tsudáll Rendek’ szeme, halgat a’ fül.
Delphiből jött Ez; köz-örömre szolló,
Kedves Apolló
12
Apollónak szenteltetett Város vólt ez a’ Delphi, hol néki hires Oráculuma vólt, az az, homályos és kéttséges dolgokban feleleteket adó Széke.
.
E’ ditső Virtus’ s Tudomány’ Edénnye
A’ KEMÉNY Háznak Neve’ déli fénnye,
Magva Nagyságos Fejedelmi Vérnek,
Régi Gyökérnek.
Hajt fejet Flaccus koszorus Nevének,
Sulyja Márót-is le-nyom Érdemének,
’S ott, hol Aeneást egekig ragadta,
Görbed alatta.
Sorba tündöklik Feje tsillagokkal,
Kostól egy Nektár’ poharát Nagyokkal;
Tsak homály
Cepheus ’s Veje környülötte
13Ama nagy Heros, Perseus Veje vólt Cepheusnak, kik mind ketten az Égnek éjjszaki sarkához közel, tsillagzatok’ formáiban ugy helyheztettek, hogy Cepheusnak tsak feje és vállai látszanak, több része pedig el-hanyatlott.
,
Hunynak elötte.
A’ miket sok Fő meg-oszolva mért-el,
Mind az e’ Főnek velejébe fért el:
A’ Lock’ – Newton’ – ’s Scaligerbe ritka,
Érteke’ titka
14Ezekben a’ nagy emberekben a’ ritkaság a’ gondolatoknak nagy mélysége, az elmének élessége, subtilitassa, és az emlékező tehettségnek elevensége.
.
Oceánt mérő tudománnya méllység,
Nints ez örvénynek fenekén tsekélység:
Benne nagy-látás, sebes elme, széles
Értelem éles.
Hol keringőben sok evezni látszik,
Ott Ez, egy kristály folyamatba jádzik;
Néki, hol sok más nyakig úsz sokáig,
Érne bokáig.
Piliont nyomhat-le tanáttsa’ fontja,
15
Pelion, a’ leg-nagyobb hegyek közzül egy Görög Országban.
Honnan a’ szollást özönével ontja:
Eridán’ omló folyamatja’ párja,
16
Eridanus Olasz Országban igen nagy folyó-víz, a’ régi Poétáknál gyakran emlegettetik. Virgilius nevezi, Folyóvizek Királyának. Illyen névvel az égen-is vagyon egy tsillagzat, melly ugyan ontja-ki a’ maga edényéből a’ tsillagoknak sürüségét.
Olly sebes árja.
Győzi-meg
Mercurt esze’ gyorsasága,
17
Mercuriust rend-kívül való gyorsaságáról irják a’ Poéták; lábain, és fejében lévö süvegén is szárnyak festettek néki. Phoebus’ nyilja is, mellyel a’ hires Python kigyót meg-lőtte, a’ leg-sebesebb és erössebb lövést tette.
Szór-ki nap-súgárt tüze’ tisztasága;
Phoebus illy gyorsan löve tzélra szegzett
Pythoni tegzet.
Halkal itt még-is siet a’ Serenység,
Tsendes a’ nagy tűz, szelid a’ KEMÉNYség:
Hallgat e’ tenger, tsuda! habja nélkül,
’S partja között űl.
Most, ha kell, Caesar, ’s tsupa könnyüség Ez;
Jót hamar gondol-fel, azomba végez:
18
Julius Caesarnak ollyan sebes és könnyü elméjét irják, hogy egyszersmind olvashatott, másnak az alatt Levelet-is diktált, de azonban még-is a’ beszéllőket figyelemmel hallgatta. E’ felett ollyan sebességgel rohant Pharnacesre, a’ Pontus’ Királlyára, és azt egészszen meg-verte, hogy a’ melly szempillantásban hozzá közelitvén meg-látta, akkor mindjárt villámlás (villámás em.) módjára meg-is lett ellenségén vett gyözedelme. Azért mondotta Caesar erről: Mikor ellenségemre mentem, meg-láttam, már akkor meg-is győztem. Fabius nevű Romai Fő-ember pedig dolgaiban késedelmes lévén, az által vólt szerentsés.
Majd viszont’ késő Fabius’ fogása
Várakozása.
Értt Okosságnak szeme néz belölle,
Képe Nestornak, Haza! hidd felölle:
Ó, Troásban még ha Minerva menne,
Temploma lenne.
19Ama’ hires Trójában, mellyet Tróásnak-is hivtak, tartatott a’ Minerva Isten-aszszonynak képe egy bizonyos templomban, melly kép Palladiumnak neveztetett.
Egy szabad Nemzet nemes Égedelme,
Nemzetét két-kézt ölelő Szerelme
Lángal ég, tisztán ragyog e’ KEMÉNYben
Brutusi fényben.
20Ama’ Hazájának boldogitása mellett rend-kívül való buzgóságáról hires Romai nagy férjfiu, Brutus, a’ ki leg-első Polgár Mester vólt a’ szabad Romában.
Tsak hogy olly víz-is, hogy erőbe tartott
Lassusággal foly; mos azomba partot.
Nem zörög szerszám, mikor épit e’ kéz,
21Mikor a’ Salamonnak temploma épittetett, akkor semmi-féle épitő-szerszámnak zörgése és pengése az épités közben nem hallattatott. 1. Kir. 6: 7.
Módot, időt néz.
Kardal egy
Codrus ha tsudát tselekszik,
22
Codrusról esméretes historia, hogy meg-értvén az Oraculumtól, hogy az a’ rész lenne győzedelmes, a’ kinek Fejedelme a’ hartzban meg-ölettettnék; legottan maga köz-ember köntösében öltözvén, az ellenség’ táborába elegyedett, és maga ingerelvén-fel szánt-szándékkal az ellenséget, ottan meg-ölettetett.
Egy KEMÉNY Sziv-is tüzesen melegszik:
Köz-haszon mellett Esze, tolla, szája
Népe’ tsudája.
Curtius meg-nyilt hasadékba méllyen
Ugrik a’ népért, hogy azon segéljen:
23Egykor a’ Romai piatzon iszonyú nagy nyilással a’ főld meg-hasadván, azt a’ feleletet vették ez iránt, hogy mind addig a’ hasadás öszve nem menne, míg egy Romai Ifjú abba belé nem ugratna. Akkor Curtius önként lóra ülvén belé ugrott, és oda is veszett.
Hát KEMÉNYt hányszor nyeli-bé setét mélly,
Hogy te, Megyénk, élj.
Egy Cynaegirus’ foga, jobbja, balja
A’ mit el-probált, hül az, a’ ki halja;
24Ez az ember Görög lévén, a’ Persákkal való hartzban, az ellenségnek egy hajóját a’ parton kezével meg-tartotta; melly el-vágatván a’ másik kezével; az-is el-vágatván, a’ fogával.
Fontosabb próbát tehet e’ KEMÉNY Ész,
Mint nemesebb Rész.
Músa! Tsak mázolsz, ha KEMÉNYt te fested:
Bezzeg a’ szebb színt igazán kerested,
Oh Kovásznáról nevezett Nagy Elme,
Pimpla Szerelme!
25Mikor a’ Báró Úr ő Nagysága 1779-ben a’ Maros Vásárhelyi Collegiumból ki-bútsuzott, egy tudós Dissertatiot botsátott világ eleibe, és közönséges helyen próbát-is állott. Ennek végében irt Deák Nyelven örvendező Verseket, e’ Munka Irójának méltó ditséretére Tiszt. Tudós Kovásznai Sándor M. Vásárhelyi Professor Úr, ez a’ Musák’ mulató-helyének,Pimplának, mind a’ Deák, mind a’ Magyar Vers-irásra nézve, nevezetes Szerelme.
Tollad Ifjatskát ha tsudállva festett;
Már ölel Tordánk’ keze férjfi testet:
’Senge vólt Nállad, ’s aratás mi-nállunk,
Kit ma tsudállunk.
Illyen! a’ kit most Megye Főnek ültet,
Mint magass Zászlót, fel-emeltt Jegyül tett,
Hol Themis rakván körülötte bástyát,
Ölti palástját.
Mint mikor
Phoebust Clarusel-fogadja,
26
Clarus, vagy Claros Görög Országban egy régi Város, melly Apollónak szenteltetett, holott temploma és oraculuma is vólt.
Egygy anyátlan Raj derekan ragadja
Bőlts vezér-anyát, körül el-boritván,
Ölbe szoritván.
Igy ölelvén-meg Seregünk Vezérét
Uj öröm’ ’s jó-kedv’ tüze gyújtja vérét;
Josefet szemlél, ege’ tiszta fénnyét
Ifju KEMÉNYét.
271. Mos. 41: 43.
Mintha látnék egy Napot itt: miképpen
Tartja Planéták’ seregét közepén
Egygyüvé-vonszó szakadatlan övel,
Titkos erővel.
A’ Vezér egy Részt kerületbe forgat,
Lassakat munkás hagyomása szorgat:
Lelket önt másbann, erejét nevelvén,
Vállal emelvén.
Életét fél-hóltt tagunak lehelli,
Vaknak a’ súgárt szemiben lövelli,
Szunnyadott Restnek jut eszébe pálma,
Múlik-el álma.
Néma vólt Egygyik, de pereg ma nyelve:
Sánta vólt a’ Más, szökik énekelve
Mefiboset jár Egyenes’ nyomában
Kérubi lában.
28Ama’ Kérubimoknak lábai igen egyeneseknek irattattnak. Ezek. 1: 7, és 10: 20, 21, 22. Méfibóset pedig mind két lábára sántáló félszeg vólt.
Vagy miként
Tiphys szelek és habokkal
29Amaz hires Hajós-Mester, a’ Cholchisba útazott Argo nevű Hajónak Kormányozója.
Küszködik kormányt szoritó marokkal;
Fáradott Argót eszesen vezérel,
Míg revet ér-el.
Igy KEMÉNYünknek keze’ forgatása,
Bőlts vezérlésben gyakor oktatása
Tartja kormányon repedett hajónkat,
Rendeli jónkat.
Bátor ég buzdultt Nemesekbe készség,
Ellenek habzik sok ezer nehézség:
Tiphys ül sajkánk’ közepette vélünk,
Hát mire félünk?
Ő vezér-tsillag
Helicé; mi nézzük:
30
Helicéről jegyzettem a’ 144. lapon.
Gondol, ád formát; mi rakunk ’s tetézzük:
Ő kaput, rést nyit; követője népünk,
Nyomba mi lépünk.
Boldog uj Gyülés! Őrül a’ Nemesség;
Kézbe vett Páltzánk’ tetején Szemesség
31Egy Páltzának tetejére festett szemmel ábrázolták a’ régiek az okos jó Igazgatást.
Hátra vigyáz; és ki-tekint előre
Tsendes időre.
Kelj-fel, uttzákon el-esett Igazság!
Hét erőss Hegyről le-bukott Magasság!
Ülj-fel a’ rég’ birtt szabados Halomra
Nyugodalomra!
Vármegyénk’ Kedves Feje ’s Édes Attya!
Oh KEMÉNY! Hozzád hajol indulatja
Mind Nemes, mind köz születésü Tagnak,
Hunnusi Magnak.
Oh! kiket Szólnok vala mái Spárta,
Dés Lycurgussát kebelébe zárta:
32
Lycurgus vólt Spárta Várossának bőlts törvény-tévője és Igazgatója, kinek bőlts rendeléseiről a’ Delphi béli Oraculum azt mondotta, hogy az, nem embernek, hanem Istennek tanátsa légyen.
Karja közzül kit mikoronn eresztett,
Könyvbe feresztett.
Vármegyénk Szivét ’s Kapuit ki-nyitja.
Ülj-elöl! Fő légy!, az eget hasitja;
Tsepje gördülvén foly amott ürömnek,
Itt az örömnek.
Fájdalom ’s jó-kedv tsepegésit önti:
Theseust vesztett amaz; e’ köszönti.
33Mikor Athénébéli hires Theseust Ariadne Naxus’ szigetében el-vesztette, tőlle ottan hagyattattván; akkor Athéné Várossától, haza menvén, nagy örömmel köszöntetett.
A’ mi kár Désnek, nyereség egészen
Tordai részen.
Harmatoz két ég közel: Egygyik estve;
Más, mikor hajnal van az égre festve:
Őlt setétes gyászt amaz; e’ fejér szint
Gyöngyeiben hint.
Lám! tsak egy Tsillag; de külömb tekintet
Hesperus-súgárt ki ha Dé’sre hintett,
Phosphorus Tordán; nyoma festve téjjel,
34Ugyan azon-egy fényes tsillagnak, mellyet Vénusnak neveznek, mikor bizonyos hónapokban estve tetszik fel, akkor Hesperus, Est-hajnal, a’ neve; mikor pedig reggel felé tetszik-fel, Hajnal-tsillag a’ neve.
Oszlik az éjjel.
Fél azon Szólnok, keseregve kárán,
Több KEMÉNY-Titust nem ölel határán;
Torda fél szint’ ugy, ha ma Napja fel-kél,
Hirtelen el-kél.
Meg-szorit – Nem mégy – SAMUELt marasztja
35
Sámuel Prófétának Hazája különösön Róma vala. Onnan jár vala igazgatás végett Mispába, hol akkor vólt a’ Láda, és az Izrael Véneinek Gyülekezete. I. Sam. 7: 7, 16, 17. Torda V-Megye illyen ősi Hazája különösön a’ Mlgs Kemény Háznak, hol mind a’ Felső, mind az Alsó Részben régi ösi Jószágok vagyon.
Róma. Légy égből szakadott Malasztja!
Lágy Hazádban Fő; nyomod itt ragadjon,
Mispa maradjon.
Nézd! ama’ tágas Hasadék feletted
Egy kemény kő-szál; de kezedre vetted.
Törjed ezt, lágyitsd nagy erőddel, oh hiv
Ritka KEMÉNY Sziv!
Téged’ e’ Környék’ Nemes Annya, Torda;
Hol Themis’ vásznát szövi ritka borda,
Meg-szakadt a’ nyüst, akad a’ vezérlő
Kézi vetéllő;
Téged’ E’ kiván, Egyenest, Tanátsost;
Rendbe szedj viszszást, igazits kajátsost.
Szánd-meg e’ sinlő haloványra festett
Városi Testet.
Tolvajoktól meg-sebesültt szegény Ez:
Orvasold; jajjal teli sár-edény ez:
Vóltak orvaslók, kötözők, metéllők,
Még se segéllők.
Ennek uttzáján mikoron fel-szálltál,
Vérbe fetrengő tsetsemőt találtál;
Mosd-ki! vess pólát! kegyesen neveld-fel!
Főldröl emeld-fel!
Ugy van! a’ Szépek sokak el-maradnak;
Tzipporát Moses szeretél Magadnak:
Barna szinében, de Te szappanozd-meg,
Színire hozd-meg.
Itt sok egyben-gyültt gonoszok’ tavában
Hydra van, prédál sokat a’ javában;
36Hires a’ régieknél Görög Országban, Argosnak határában lévő egy nagy tóban lakó rettenetes hét fejü Kígyó, avagy Hydra, mellynek ha valamellyik fejét el-vágták, leg-ottan más nőtt helyében. Ezt ölte-meg végre Hercules.
E’ gonosz kigyót Te halálra löjjed,
Hercules! öljed.
Élj! kiáltjuk hát, Haza’ Nagy Reménnye!
Nagyja Népünknek valamint szegénnye:
Éljnek, Jó Sziv’ ere kikbe jól vér,
’S forr nemesebb vér.
Igy le-száll terhünk, iga-jármat óldunk,
Leszsz nemes Főldön szabad a’ mi Sóldunk:
Igy Napodtól meg-telik ujra Hóldunk,
Oh LEOPOLDUNK!