Meg-veti szállását Vénus, ’s nem akarja lakását
Páphusi vára körül; tengeri viznek örül.
El-veti hintóját, tengernek ereszti hajóját,
Kis Fija velle hajós, nem lehet útja bajos.
Szive nem irtózik; mint tengeri Dáma, hajózik,
Jussa van im’ ehezis, tengeri Magzat Ez-is
1A’ Poétak szerint Vénus a’ tengerek habjából származott.
Isteni formával ragyog, és hordozza magával,
Hogy múlassa magát, Páphusi rozsa szagát,
A’ vizek ezt látják, fejeket tsak alája botsátják
Tsendesitik magokat engedelemre sokat.
Mindenek indulnak szeretetre, kezére tanúlnak,
Illik el-állni hevét, félve betsülni nevét.
Tengerek’ öblében egy SIREN-is im’ kebelében
Meg-gyúltt szive felől nagy tüzet érze belől.
Mostoha természet vala benne; de már el-enyészett,
Vénusi kezre került, nyájas örömbe merült.
Éneke félelmes vala, most nótája szerelmes;
Kedvességre talál, nintsen alatta halál.
2A’ Sirennek éneke tsak arra valónak iratik, hogy közel tsalja és veszedelembe ejtse az hajósokat.
Énekel olly szépen, mint Orpheus énekel épen,
Páphushoz köteles Éneke’ hangja jeles.
Erre, tsak itt állnál, KIGYÓt tekeredni tsudálnál,
Friss ölelése vagyon, nints szoritása nagyon.
SIREN’ Ölén fekszik: hol Az-is kebelébe melegszik,
A’ mi felette hideg.
3A’ Kígyó, mellyet Frigidus anguis, hideg kigyónak neveznek.
Mit mivel egy kis ideg!
SIREN’ azért Ettől nem fél, mivel a’ szeretettől
Domboru Melyje dagadt, lép ajakára ragadt.
Hyblai raj-mézet szelidültt Nyelvére tetézett,
Melly édes nevezet méheket erre vezet.
Szája fogott ALMÁT, mint gyenge szerelme’ jutalmát,
Egygy Atalánta lehet, szert mikor erre tehet.
Fényje KERESZTének ragyog, és egy része fejének,
Finum Aranyba borultt szép KORONÁba szorult.
Illy szelid és válván Kedves Kigyóra’ találván,
A’ SIRÉN, fogadott Frigyet-is ennek adott.
Mellyre tehát készen ’s örömest, hogy ez úttal egészszen
Adja szerelme’ jelét, engedi szive’ felét.
Már maga TÁRSÁhoz hajol. Ezt szoritotta magához,
Egy nagy Kintset evel hiv kebelébe nevel.
Függ Amaz-is PÁRJÁN, kit SIRENE tart keze’ zárján;
Szives örömbe jutott, hogy derekára futott.
Oh szelid, ártatlan KIGYO! Szeretetre szokatlan
Szivedet itt melegitsd, itt szeretetre segitsd.
SIRENEDen Melyjed fekügyék. Magad Őtet öleljed;
Nyújtsd-ki, mihellyt akarod, leszsz ölelésre karod.
Cypria’ kertében nyiltt LILIOM’ ÁGA Kezében:
Néked ajánlja szagát, ’s szive’ szakadva Magát,
Néz’d ezt olly szemmel, melly égjen igaz szerelemmel,
Illatit a’ ki szeresd, ’s kedved’ azokba keresd.
Egyjele Diszének, van Arany Koronája Fejének.
Illy Koronába borultt Fő KORONÁDra szorúlt.
Néki tehát adjad Magadat ’s frigyedbe fogadjad.
Hivedet itt öleled, leszsz ha kötése veled.
Élnek-is egymással
Hymenoeusi Párosodással,
4Ezt a’ Hymenoeust, vagy más nével Hyment, a’ Lakadalom és Házasság’ Istenének tartották lenni a’ Pogányok.
Egygy öröm, egy szeretet zárt tagaikra vetett.
Bóldog ezerszer vagy, FARKAS! Nyereséged igen nagy,
Im’ mikor a’ keresett Tzél JEGYESEDnek esett.
Ifju szerelmeddel, mint SIRENI nyájas Öleddel,
Ezt mikor el-fogadád, ’s szivedet által-adád:
Akkor Ez-is szivét nyitván, örökös maga Hivét
Tégedet el-kötözött tiszta szerelme között.
Ah jeles Egygyesség! mellynek parolás Egyenesség
Fogta-körül derekát, által-ölelve nyakát.
Végre Poétátok’ teli szíve buzog-ki Reátok:
Tőltse-ki Néktek elég bőv adománnyit az Ég.
Házatok épűljön, napotok sok időkre derűljön;
Míg élvén eleget, nyertek örömmel eget.
5Ezen Verseknek elejekbe vólt nyomtatva illyen példázás: Egy Koronás Siren kezében lévö Liliomával, mellyre egy Koronás-Kígyó szájában lévö Imperialis Almával, fel vólt tekeredve. Ezek alatt a’ Tenger, mellyen egy hajóban ülvén Venus, Cupidóval, hajókázva láttattak. Ezen Példázathoz vóltanak ezek a’ Versek alkalmaztatva, a’ B. Vesselényi és Gróf Bethlen Tzimerekre tzélozván.