Ester, a’ Természet ’s kegyelem’ tsudája,
Egész tábor Százszor-Szépeknek példája,
A’ kivel fél világ közzül szemen-szedett
Szépek felett Susán hajdon kevélykedett.
Kinek lábaihoz Heléna borulhat,
Kitől
Sisigambis felséget kóldulhat:
1Vólt ez a’ Persák’ Kiralyának, az utólsó Dariusnak felesége, igen ritka szépségü, kinél szebb abban az időben nem találtatott.
Ki előtt mind kettő fényleni meg-szűnik,
Mint az hajnal-tsillag napfénytől el-tűnik.
ESTER, a’ szép Nemnek fáklyája, ’s világa,
Jákób’ gyökerének ki-nyillott virága,
Kit a’ Persa pompás paraditsom Kertek
Sáronnak el-hervadt mezejéről nyertek.
2
Sáron vólt igen szép mezö Kánaán földében, hol a’ ’Sidók laktak. A’ Babiloniai fogság után valóban el-hervadott mezö vólt ez. Ebben a’ fogságban el-vitetett fogoly ’Sidók közzül származott vala Ester, ki akkor a’ Persiai birodalom alatt Susán várossában lakott.
ESTER, kiben belől a’ külső alakot
Meg-haladó még szebb nemes Lélek lakott;
Lévén teste, mintegy arany-gyűrü’ feje,
A’ Virtus’ ragyogó gyémántjának helye.
Hol Okosság bátor szivel fegyverkezve,
Az halál’ torkának ellene szegezve,
Mint az Ariadne’ gombalyag-fonala,
Egy fene-bestiát meg-ölő tör vala, (Hámánt)
Egy álnokul forraltt végzést meg-előzött,
Melly egész Nemzetnek végső veszélyt főzött.
Ez által hirtelen egy szintén meg-áradt
Vér-özönnek gyilkos kútfeje ki száradt:
Olly özönnek, mellyhez hasonlót, ki-tátott
Szájjal vért okádó Páris-is nem látott,
Mikor vérrel ’s borral folyó menyegzöt űlt,
31572-ben esett ama lakadalom Párisban, mellyben az ártatlanul meg-ölettetteknek vérek patakkal folyt az uttzákon.
Koronás Megaera vért pökő sárkányt szült.
Itt fene
Katalin a’ vér-ontást sugta,
4Aszszonyi-állat vólt ennek az iszonyu vér-ontásnak sugarlója, u. m. ama’ Medices Házból való Katalin, IX-dik Károly Frantziá Királynak Annya. Ennek az ő fiának, Károlynak, uralkodása alatt vólt ez a’ Vér-ontás, kit-is az Annya, Katalin vett reá erre a’ szörnyü tselekedetre.
Amott szelid Ester vér’ erét meg-dugta.
Egy Nadályt az önnön vérében fullasztott,
Sok milliom lelket életben marasztott.
Ez az élet-adó szándék minden részben
A’ leg-bizonyossabb eszközt fogta kézben
A’ Mindenhatónak hatalmát meg-nyerő
Könyörgése vólt e’ győzhetetlen erő.
A’ szivet meg-törő bőjtölés, mellette
5Est. 4, 16.
Buzgóságát sebes szárnyal segitette.
Igy bár mérészséget fenyegette halál,
De Asvérus előtt még-is kedvet talál.
A’ melly arany-veszszőt ő reá ki-nyujtott,
Azzal gyilkos Hámánt haláloson sujtott.
A’ mi vólt kegyelem’ veszszeje Esternek,
Kígyó lett egy álnok szivü Ministernek.
Ez a’ tajték-túró oroszlányt meg-marta,
Ki magát tettető róka-bőrben varta.
A’ ki hajtogatja a’ vizek’ folyásit
*folyájit em.
,
Meg-törvén egy áspis-kigyónak tojásit,
Oda hajtá könnyen Király’ gondolatját
Hol öröm váltá-fel Esternek bánatját.
Illyen szép volt ESTER.
6Lásd Ester Könyv. VII. és VIII. Részeit.
De már Mu’sám várja,
Ki leszsz illy szép alak ESTER SAJÁT PÁRJA?
Nem az, a’ melly kőlt-ki rodhadandó magból,
Nem a’ szép portzellán, melly készűlt agyagból.
Nem olly szépség, mellyet a’ nyavalya fel-fal,
Melly a’ szikkadt vénség’ rántzai köztt meg-hal;
Nem az, melly a’ testi szemeknek negédje,
A’ sirban sereglő férgeknek
*férgeknez em.
ebédje.
Egy illy szépség, lássa ’Susánban forogjon,
A’ Persa szemeknek bálványkát faragjon.
7A’ Persa nemzet vólt talám minden Nemzetek felett, a’ melly igen kapott a’ szép ábrázatu aszszonyi-állatokon.
ESTERben-is vólt az a’ kivántt szépség,
Mellynek szerelmében kedvet talált az ég.
Töredelmes lélek, ’s a’ kőnyörülő sziv,
Szelid, attyafia’ segedelmére hiv,
A’ könyörgést hülni nem hagyó forróság,
Mellyet az ég felé repit a’ buzgóság,
Az Istenhez, mint értz-bástyához, oltalom
Végett támaszkodó erős bizodalom.
Ebből készült amaz hervadhatatlan Szép,
ESTER’ formájára faragott márvány-kép,
Mellyre Páris voksot mondván tsak hazudna,
Arany-almát adni számára nem tudna.
8
Páris vala Biró, mellyik legyen szebb amaz három Isten-Aszszonyok, Junó, Pallás, Venus között, hogy annak itélje, a’ ki szebb, amaz arany-almát, mellyen e’ vólt irva: A’ szebbiknek adattassék.
Kire, midőn igaz imádókkal sorban
Meg-áll, fel-őltözvén ártatlan biborban,
A’ mennyei Király, hozzá hajtván fejét,
Ki-nyujtá Kegyelme’ Arany-szál Veszszejét.
Mint amaz ESTERnek, a’ Királyhoz menet,
Nem kell mirtus-olaj, vagy más drága kenet
9Est. 2: 12, 15.
Mellyel szépségének nevekedjék kénnye;
Elég e’ szép Napnak maga saját fénnye.
Igy az ESTER’ PÁRJA kőltsön szint nem árul,
A’ melly mesterséggel a’ szépséghez járul.
Olly kő-óltár, melly tsak úgy Istennek tetsző,
10
Nativum ac simplex, artisque ac fuci expers esse debet, quidquid Deo consecratur, Gregor. Nazianz.
Ha azt vassal meg-nem fertéztette mettző.
112 Mos. 20: 25.
Ha gyúladott soha nem idegen szénnel,
Füstölgött nem dohos Bál szagu tömjénnel.
Ragyog természeti fénnyével gyémántja,
Nem esmér faragó eszközt brilliántja.
Nem fizet az hazug festő szernek ’sóldot,
Fejér biborához fóltokat nem tóldott.
Vett olajat, mellyet lámpássában tőltsőn,
E’ világ’ méttséből nem kóldulgat kőltsőn.
Isten ’s ember előtt maga-viselete
Az Egygyügyűségnek arany készülete,
Mellyet benne-termett súgár tündököltet,
Munkával ki-gyalultt Módi nem erőltet.
A’ mivelés’ kinzó szerszáminak százza
Derekát, lábait, nyakát nem tsigázza.
Egy szép öntött tükör gyanánt van erkőltse,
Mellyet nem piszkolt-meg tettetés’ sümőltse:
Mútasson, ha lehet, formát karimája,
Aranyozza külső szépségnek rámája;
De légyen bár arany nélkül paraszt ráma,
Tsak ragyogjon tiszta erkőltsel a’ Dáma.
Szemléld IMÉ ESTER’ SAJÁT PÁRJÁt ebben.
Mellyet a’ Kegyelem’ keze formált szebben,
Mint sem e’ világi munkás nevelések,
Mellyek (úgy nevezik) hasznos Mivelések.
Szép titulus! E’ már a’ munkának árát
El-rontja; valóság helyett formál párát.
Ester helyett, midőn a’ sok tóldalékot
Mivelgeti, majdon formál tsak árnyékot.
Eneas azt véli, Kreusáját meg-lelte,
Hát Valóság helyett a’ tündért ölelte.
12Aeneid. Lib. II.
Ter frustra comprensa manus essugit imago.
Par levibus ventis volucrique simillima somno.
Meg-jelenik Eneasnak a’ Felesége Kreusa. Sokat beszéll néki. Egyszer akarja meg-ölelni, ’s hát tsak az árnyéka a’ Feleségének.
ESTER! a’ mi rajtad kűlső formát festett,
El temette ’Susán azt a’ bálvány Testet;
De ama’ rothadást nem tudó szebb Lélek
Porod felett állván, kiáltja: Még élek!
Hol? – talám ’Susánban – Nem – A’ ki Mu’sámat
Magáhóz ölelte, Nagy-Sajón fel-támadt.
Asverusnak Estert örömest engedem;
Én SAJÁT PÁRJÁval már meg-elégedem.
IMÉ, a’ ki ESTER’ SAJÁT PÁRJA, várom,
Hogy légyen örőkös Barátom, ’s hiv Párom.