Melly sokak a’ Tenger’ apró fövényei,
A’ kék Ég’ bóltjának tüzes seregei,
Hybla’ mezejének szagos raj-mézei,
Az harmatos Hajnal’ kristály-szin gyöngyei:
A’ szeretetnek-is olly sok külömbsége;
Ösztönöz sok-képen Vénus’ melegsége,
Mellytől úgy gyúladoz e’ föld’ kereksége,
Mintegy Pháétoni tűznek sebessége.
Tsak az egy emberi Életnek forgása,
Nagyobb, ’s kisebb időt számlálván folyása,
A’ szív’ szerelmének egész változása;
Mert van az idővel együtt fordúlása.
Szeret a’ gyenge szív, szeret erőssebb-is;
Nem tsak a’ fel-ferdültt, hanem idősebb-is,
A’ meg-állapodott, ’s nevendékenyebb-is,
Gerjedez az Ifju, gyúlad a’ vénebb-is.
De más szeretettel ég az Ifju Elme,
Más Vénust ölelget Idős’bbek’ szerelme;
Változik e’-szerint a’ szív égedelme,
A’ mint az időnek fordúl késedelme.
Leg-szebb ezek között, tégy bár itéletet;
Az Ifju szivekben gyúltt Ifju szeretet,
Melly a’ gyengeségtől vévén eredetet,
Valóban viselhet Gyenge nevezetet.
Boldog Ifjak azok, kik gyengeségekben,
Illy Ifju szeretet gyúlván kebelekben,
Önként meg-hódolnak Hymennek szivekben;
Hogy kedvesség légyen kötött szerelmekben.
Maga a’ Természet ezt bőltsen tanitja;
Az Élet’ Tavaszszát mert mihellyt ki-nyitja,
Azt a’ gyenge tüzet leg-ottan újjítja,
Melly a’ szeretetre a’ szivet indítja.
Ezzel a’ Természet titkon intvén nógat,
Hogy már a’ Házasság’ ideje látogat,
Mellyet mennél inkább az Ifju halogat,
Tsak a’ Természetnek rendében válogat.
Gyenge hasadtában a’ ró’sa ékesebb,
Nem olly szép, ha lészen nyilása szélesebb:
Így az Ifjuság-is még gyengén kedvesebb,
A’ Páros Életre sokkal szerelmesebb.
A’ ki e’ világon fő-javát szereti,
A’ Páros Életben e’ jót szemlélheti.
Valaki hát Páros Éltét késlelteti,
Világi, örömét tsak meszszebb kergeti.
De ha két Ifjú szív Élte’ tavaszszában
Kedvesen el-nyúgszik Hymennek ágyában;
Annál hoszszabb öröm hajnali formában
Múlatoz e’ Párnak tsendes hajlékában.
A’ gyenge szőlő-fa más gyenge fa-ággal
Öszve-ölelkezik nagyobb szorossággal:
Így két Ifjak között kötött házassággal
Szorossabb kötés leszsz, nagyobb barátsággal.
Itt a’ két Természet jobban meg-egyezhet,
Inkább meg-szokhatik, ’s egy szivet érezhet;
A’ két tűz egy égő langal gerjedezhet,
Melly állandó szoros frigyet kötelezhet.
Jól vagyon! el-értem Versemnek tzéljára.
BÁRO VESSELÉNYI FARKAS (mert magára
Pennám nem nyér hitelt) állj-elő példára,
Kénszeritlek TÉGED’ BETHLEN JULIÁRA.
Avagy nints-é öröm Ifju szerelmedben,
Nints-é leg-főbb Javad Gyenge JEGYESEDben
Midőn most Ifjui mosolygó Él’tedben
GRÓF BETHLEN JULIÁt vehetted öledben.
VAGYON! JULIÁdnak, tudom ezt feleled,
OH VAGYON! e’ nyájas szók között öleled,
GRÓF BETHLEN JULIÁM, Tellyes kedvem veled
Tiszta Szerelmemet Forralván Kebeled.
Oh Ifju Szeretet! melly gyengén gerjed már!
Oh Gyenge Szeretet, egy IFJU ÚRI PÁR!
Kiknek Páros Éltek lett rakott kintses Vár;
Nézd Músám élesebb szemmel mint kettöt bár.
BÁRO VESSELÉNYI FARKAS, ki magának
El-választá szivét BETHLEN JULIÁNAK,
Egy, Nagy Féltő Kintse Hazánk Atlássának;
BÁRO VESSELÉNYI FERENTZ ÚR’ ATYIÁnak.
Ez URI FÖ HEROS nyert nagy Méltóságot.
BELSÖ TITOK TANÁTS, ’s ARANY KÓLTSOSságot.
Visel FŐ-ISPÁNYI Fényes Uraságot,
Visel Hazájához hiven Buzgóságot.
De valamint Benne fénylik a’ Méltóság;
Ugy a’ Méltóságból tündökől-ki Jóság.
A’ Köz-Rendekhez-is nyájas hajlandóság;
Kivált a’ Múzsákhoz különös Buzgóság.
Ebben Curtiusnak fáradoz hivsége,
Nyugoszik Titusnak egész kedvessége,
Buzog Abdiasnak példás kegyessége;
Beszéll a’ Mósesnek győző szelidsége.
Szemléld e’ Nagy HEROSt még Ifju Fiában;
Miként Aenéást Ascaniussában,
Filepet Sándornak fel-serdültt korában,
Vagy, mint Ábrahámot kedves Izsákjában.
Mert ki-tör ez Ifju HEROSból Úri Vér,
Melly a’ FÖ-RENDEKkel egy székbe ülni mér;
Virtussa vig szárnyan repül, meg-sem-is tér.
Mig Hazánknak egén fényesebb hellyet nyér.
A’ minthogy Hazánknak már-is Nagy Reményje,
A’ VESSELÉNYI HÁZ’ egyik szeme-fényje.
Tudja, miben álljon az HIVSÉG’ Törvényje,
Melly a’ Tisztességnek egyenes Ösvényje.
Ezek felett jeles Testének Termete;
Szép Ifjuságának folyván ki-kelete,
Kedvességet indit Úri tekintete.
A’ szivet el-lopja Maga-viselete.
El-is lopá szivét már nevezetesen
BETHLEN JULIÁNAK igen szerelmesen.
Repül Ditsérete e’ szüznek szélesen,
Ird-le Músám Ezt-is, mint lehet, szemesen.
Isten-Aszszonyoknak ki-metszett Példája,
A’ Nemes Természet egy Remek Munkája,
Valóban GROF BETHLEN JULIA Formája.
Kiben külső ’s belső Jóknak van Summája.
Er’tte Szégyenlje-meg a’ Nap ragyogását,
Az Hold boritsa-bé setéttel lámpását,
Az ég-is a’ függő Tsillagok’ szállását;
Ezek’ szépségeknek mert találtam mássát.
Rendét ha tekinted Teste állásának,
’S Testéhez mérséklett szép Magosságának:
Gondold alkotványját Libánus’ Tornyának,
Vagy súgár termetét fel-nött Tzedrus Fának.
Sima Homlokán van
Párosnak Márványja,
2Görög országnak Páros nevü szigetében termett a’ leg-szebb márvány. Glycerae nitor, splendentis pario marmore purius. HORATIUS.
Szemében tündöklik Gyémánt’ ragyogványja,
Két szemőldökének gyászos szivárványja,
Ugy tetszik, fekete bársony’ maradványja.
Liliomos kertet Ortzáján szemlélhetsz,
Hol télben-is piros ró’sát nyilni vélhetsz,
Ró’sa nyilik, még-is tövistől nem félhetsz,
Bóldog vagy, ki ezzel jövendőben élhetsz.
Gyenge Patyolatja domboru Mellyének,
Fejérebb, ’s szépsége éléfánt kezének,
Mint a’ melly Hattyunak tollai fénylének,
Mikoron Lédának kedvébe esének.
Bizonnyal mind ezek a’ nézést marasztják,
Apolló szemeit éjjelis fárasztják,
A’ szépet szerető sziveket fonnyasztják,
És titkon borzasztó hideggel bádjasztják.
De szépségét jeles élete ditséri,
Ezt tiszta Erkőltse egy nyomon kiséri,
Mellyre ha Homerus pennáját igéri,
Penelope, tudom, JULIÁt nem éri.
Két Szemőldökein ül szemérmetesség,
Piros Ajakira öntetett kedvesség,
Szive rejtekében múlat a’ kegyesség
Homlokán szelidség, és Engedelmesség.
Méltó hát e’ Szép SZÜZ Kedves FARKASához,
Mint régen Julia hiv Pompejussához;
De méltó FARKAS-is Szép JULIÁJÁHoz
Mint Ifju Adonis Gyenge Vénussához.
Örvendj Oh! Nagy HEROS Kedves Magzatodnak
Ki Jeles PÁRJÁVal dél-szint hoz Napodnak.
Most van egyszer hellye tellyes Vigságodnak.
Látván Epülését Fényes Udvarodnak.
Szemlélvén Ábrahám Isák’ Házasságát,
Ebben helyheztette leg-föbb Bóldogságát;
Mert az Igéretnek benne valóságát
Látta, és az Áldás’ tsalhatatlanságát.
Szemlélj oh! Nagy HEROS, illy ISTEN’ Áldását,
Látván FARKASODnak Meg-párosodását;
Mert Ebben láthatod HÁZAD Virágzását,
’S E’lö Krónikákra lejendő szállását.
Igy áldatik meg az, ki az ISTENt féli.
3’Sólt CXXVIII. 4.
És ő Utaiban járni el-tökélli,
Mert élvén az URnak jóvóltát szemléli,
4’Sólt XXVII. 13.
Hogy hatalmas lészen Magva, méltán véli.
5’Sólt CXII. 2.
Nyujtsa meszsze ISTEN még Él’ted’ Napjait,
Hogy szemléld HÁZADnak meg-ujjultt Falait,
Láthassad örömmel FIADnak Fijait.
6’Sólt CXXVIII. 6.
Kikben hadjad URI NEVEDnek nyomait.
TI-is, Jeles Ifju URI PÁR! éljetek,
Kik e’ Nagy HÉROSnak Örömi légyetek
Szeretet és Hivség mulasson köztetek.
A’ Magyar Hazában terjedjen Hiretek.
Házasságtok légyen gazdag magzatokkal.
Kedveskedjék néktek Tágus áranyokkal
A’ Kalászos Céres rakott asztagokkal,
Bromius meg-tőltött sok pintze borokkal.
A’ VESSELÉNYI HÁZ Bennetek épüljön
Mellyel az ISTENnek VÁROSa szépüljön.
Állando Szerentse Jobbotokon üljön,
Lelketek Mennyekbe későre repüljön.