Egy Kép-iró Mú’sa olly szándékkal lévén,
Hogy festő-etsetjét jobb kezében vévén,
Sárát, Rebekával, ’s Annával le-fesse,
Az három Grátiák’ helyébe ültesse;
Minden Mesterséget hijában próbálta,
Egygyiknek-is igaz képét nem találta.
Végre míg bánatjat szégyennel tetézi,
Egyszer SZATHMÁRI PAP JULIÁNÁt nézi.
Meg-örül, és midőn le-festé formáját,
Hát Egyben találta háromnak Summáját.
Hogyha tökélletes, úgymond, minden Három,
Ebben Sárát, Annát, Rebekát bé-zárom.
Szűzek’ eleibe függesztem tűkörül,
Tsudálják, kövessék, udvarolják körül,
Ebből jobbitsák-meg, a’ mi van hibájok,
Ettől kőltsönözzön Szivek, Szemek, Szájok.
Ebből tanulják-meg, hogy szép ugyan a’ Test,
De szebb az a’ Lélek, mellyet a’ Virtus fest.
Ha Zeuxis Helenát rajzolván, öt Szépet
Választott; igy festett leg-szebb testi képet:
1A’ régi Olosz országban, Croton Várossának lakossai Zeuxissel meg-alkudván, hogy Helénának igaz képét festené-le nékiek; ő a’ Tanátsnak parantsolátjával minden felől nagy sereg aszszonyi állatokat egy hellyre gyüjtetett. Ezekből ötöt, a’ legszebb, és tökélletesebb személyeket ki-választott. Ennek az ötnek-is személlyéből a’ mi leg szebb vólt, ki-szemlélte, és azokból készitette, egy tökélletes szépségű képét Helénának.
Mú’sám! mennyivel vagy bóldogabb kép-iró,
Ki egy Kérub-Angyal ábrázattal biró
Lélek’ Remekéül festvén JULIÁNÁt,
Szemen-szedted Sárát, Rebekát és Annát.
Nemes Szűz! a’ kinek vidám Ortzád’ mossa
Az Ártatlanságnak ró’sa-szin’ pirossa,
Tölled vészi kedves Neved’ Napja fénnyét,
A’ te szövétneked vezérli ösvénnyét.
Ennek hogy hajnala virradni készüle,
A’ te jó Hirednek szárnyain repüle.
Fényljék Juliána Morella’ lámpássa
A’ Spanyol setétben, ’s ne légyen bár mássa;
2A’ 17-dik századnak elein virágzott Spanyol-országban ez a’ Dominicana Apátza leány. Már 12. esztendős korában a’ Philosophiából közönséges helyen nagy ditsérettel vetélkedett.
Ámbár még Africa Anyának készüljön,
Egy ujjabb Keresztyén
Juliánát szűljön,
3Ez a’ Juliána egy keresztyén Aszszonyi állat vólt az ötödik században. Olosz-országból által-ment lakni Afrikába, holott Augustinust hallgatta. Augustinusnak munkái között egy levél-is vagyon, mellyet irt vólt ehez a’ Juliánához.
Kit még más Agoston halhatatlan névvel
Meg-tiszteljen hozzá küldött levelével:
Elég nékünk, ha ma a’ Szamos’ mellyéke
Egy setétben fénylő Juliána’ széke,
Kinek a’ szép Napot fényesiti Napja,
Neve több Nevektől a’ pálmát el-kapja.
Elég énnékem-is, ha tsak nehány rendet
Iró tollal Mú’sám illy Szűznek örvendett.
Tudom, hizelkedés a’ pennát nem birta.
A’ ki Téged’ oh Szűz! tsudáll, tsak az irta.