A’ mit Isten adott, igy felel a’ Bába,
Bé-lépvén egy kisded Vendég a’ szobába;
Ki-is egy temérdek setétséggel vakos,
Világban vólt kilentz hónapokig lakos;
Mellynek egén a’ Nap soha nem sátoroz;
Tsillagok’ rendében az Hóld sem táboroz.
Hol egy világtalan éjjelnek környékén
Álom űl fekete szőnyeggel vontt székén;
Az öt érzékenység’ kapuit bé-zárván,
A’ serkentő-órák’kőltésit nem várván;
Hol az halgatásnak helyén bé-petsételtt
Rejtekben egy kisded férgetske vett lételt:
Férgetske, de még-is az Égnek Magzatja,
A’ Lelkek Attyának remek ábrázatja.
Hol a’ levegő-ég’ bal’sami ereje
Nem vólt az éltető lehellet’ kút-feje.
1Az ő Annyának méhében lévő magzat nem sziv-bé levegő eget.
Hol a’ minden Bőltsek’ mesterségek felett
Mindenható ujjak fonnak olly kötelet,
2A’ Léleknek a’ Testel való Egygyesülése.
Melly két ellenkező külömb természetet
Szoross Egygyességnek bilintsébe vetett:
Halhatatlant kötött töredékeny párhoz,
Az Istenség’ tiszta lehelletét sárhoz.
Hol a’ Világ-győző tsudáknak rakássa
Ama’ nagy Teremtés’ mühelyének mássa;
Mellyben a’ nagy világ kis példában készül.
A’ semminek méhe minden-nap lételt szül;
Lévén a’ formátlan zür-zavarnak képe
Majd a’ főldi minden teremtménynek’ szépe.
Hol a’ bün, ez a’ főld el-pusztitó szikra,
Taplót lelvén, terjed egy testről másikra;
Ama’ mérges kút-fő folyásit széleszti,
Ama’ régi kovász a’ tésztát éleszti,
3Az eredet-szerint való bünnek le-irása.
Hol épül nem főldi sinor-mérték nyomon
Kéz nélkül tsináltt ház por-fundamentomon,
Hová egy mennyei Polgár nemességgel
Biró szabad Gazda belé-száll olly véggel,
Hogy az Angyali kar és barmok’ osztállya
Között lántz-szem légyen ez Isten’ tsudája;
Keressen tengeri habok között partot,
A’ múlandók által az örökké tartót.
Hol elsőség felett két nagy bajnok testvér
Küszködvén, a’ nagyobb a’ kissebbel nem ér
4I. Mos. 25: 22.
Mintha hartzot tartna
Caesar Pompéjussal
5
Caesar hat esztendővel vólt kissebb Pompejusnál.
A’ kissebbik vészen erőt felsöbb jussal.
Mert még akkor örök osztály-törvényt iró
Tanáts vólt a’ kettö köztt az határ-biró.
6Rom. 9: 11, 12.
Hol Hilkia’ Fia két-élü tőr nyelvet
Az ötet Alkotó kézből készel el-vett.
7Jér. 1: 5.
Vévén Prófétai kenetnek olajját
Készül menydörgeni Izraelnek jajját.
Hol egy nagy Királynak útat nyitó követ
Derekára kötvén a’ biztosi
8Plenipotentiárius.
övet,
Főldes Urát, vélle öszve-találkozván,
9Luc. 1: 41.
Tiszteli, előtte saruit oldozván.
Nem kiált, tsak mozdúl; a’ főld vélle rendül:
Két
Dávidi Hárfa
10Hihető, hogy az Ersébet’ Annya a’ Dávid’ házából való vólt, minthogy a’ Mária’ rokanának mondatik.
egy
Concertre zendül.
Egy illyen világban a’ semmi’ kebelét
El-hagyván, egy kisded el-kezdi lételét
A’ Nap akár midőn az
Halakat jegyzi,
11Februárius.
(Ki tudhatja?) akár a’
Kos’ szarvát hegyzi.
12Mártzius.
Ezt tudjuk, hogy midőn egy soha nem hallott
Hangon a’ bé-nyitó Vendég meg-rivallott,
A’ Szent-Györgyi Papi-házba bé-köszöntött;
A’ Nap a’
Nyilasban már havat-is öntött.
13November.
Kilentz Versben az Hóld fél-ortzát rejteget
A’ főld’ árnyékának köz kárpitja megett;
A’ setét fedélből ismét ki-takarva
Kilentzszer újjult-ki el-húllatott szarva.
Kilentzszer hangzott a’ gyólts-inges Lévita’
Száján az Új-Hóldot hirdető trombita.
Nyájason brukkoló társától meg-kerültt
Galamb-is kilentzszer kőltött tojásin ült.
A’ Flóra’ Kertészsze kerülvén tábláit,
Kilentzszer ásta-ki hónapos plántáit:
Midőn a’ vén
Chiron Jegybe fordulóra
14Nyilas-Jegy.
Fel-virradott egy nap, meg-tsendült az óra,
Mellyet semmi véges értelem, mint éppen
Az halál’ óráját, nem tud semmi-képpen:
E’ kettöt a’ titkok’ nagy petsét-nyomója
Alatt tart az élet arany kólts-tartója.
A’ teremtő szózat, mellyre minden kéttség
Nélkül mindjárt déllel fénylett a’ setétség,
Parantsola: Nyilj meg! egy Mindenhatónak
Kilintsével bé-zártt tartalék-ajtónak,
A’ mellynek sarkai kemény zárjaival,
A’ földnek éjszaki ’s déli sarkaival
Egygyütt, egy kezdetben, egy munkával készült,
Ama’ nagy Áts-mester mikor mühelyben ült;
Melly a’ tengert, és a’ méhet egy erövel
Körűl-fogja, mint egy óldhatatlan övvel.
15Job. 38: 8.
Olly könnyen, mint fojtott tömlö’kerek öble;
Vagy mértékre vágott veder teli köble.
Ez az ajtó reszket; a’ parantsolatnak
Terhe alatt nyögő rúgók rést mozgatnak,
Ingadnak a’ sarkok, a’ zárok feszülnek,
Nem fognak a’ pántok, kilintsek gyengülnek;
Minden tartalékok, fel-türtt gyólts kárpitnak
Módjára hajolván, szabad útat nyitnak.
Lássuk, a’ setéttség mit szűl a’ nap-fénynek.
Ímhol tekintete egy kis Teremtménynek!
Egy láthatatlan kéz, a’ melly kaput bonta,
Ezt meg-foghatatlan erővel ki-vonta,
Itt minden Látónák állnak, mint bálványok,
Nem Mesterek, éppen tsak gyenge kormányok.
Tudós
Agnodicék
16Ez vólt Athénae Várossában Orvos-Doctorságat viselt hires szűz, és egyszer’smind Bába-is; minthogy a’ régieknél az Orvosok egyszer’smind Bábák-is vóltak’.
öszve kaptsoltt kéznek
Kétségei között a’ készt várván néznek.
Mint mikor a’
Zeilán és
Persa’ tengerek
17A’ Nap-keleti és déli meleg-tartományoknak és szigeteknek némely tengereiben teremnek azok a tsigák, mellyeket a’ buvárok, le-ereszkedvén életek nagy veszedelmével a’ tenger fenekére, onnan ki-halásznak, és fel-nyitván ki-vészik onnan a’ drága gyöngyöt.
Fenekén uszkáló gyors búvár-emberek
Fel-nyitván a’ gyöngy-ház’ rejtekének zárját,
A’ kinos halászat’ meg-nyertt kintses-tárját:
A’ drága gyöngy setét fészkét már el-hagyja,
A’ fáradtnak magát nyereségül adja:
Igy ez a’ setétből ki-fénylett gyöngy’ szeme,
Mely drágább, mint minden déli kintsek’ neme,
Fel-vonván a’ függő reménység’ fedelét,
Egy fáradt Rákhelnek meg-tőlti kebelét:
Hogy ha két Gyémántok, mikor egygyé lésznek,
Kisded Gyémántotska magzattal tenyésznek.
18Hogy a’ természetnek ez a’ nagy Tsudája ugy lett légyen, irják némellyek. Lásd. Ursin. Theol. Symbol. Symbol. CXLVIII.
Sokkal inkább, oh Te kis ujj Gyémántotska!
Lettél két Gyémántból pattant Alakotska:
Tűndöklik az egygyik
Urim’ medállyjában
19A’ fő Papnak mellyjére függesztett drága ékesség; melyben 12 drága kövek valának.
A’ másik a’ Sára’ ’s Rebeka’ nyakában,
Nehézkes bimbói a’ szőllő-veszszőnek
Gyenge boritékok alatt ha meg-nőnek,
A’ kivántsi szemek nézik az el-kezdett
Fokadásnak útján született gerezdet.
Majd, mint édes gyümőlts, arany szinnel tetszik,
Akkor a’ veszszőről örömmel le-metszik.
Oh Te Nemes Szőllő-tő’ drága gyümőltse!
20’Sólt. 128: 3.
Jövel! édes ized szájunk, szivünk tőltse.
Hadd kóstoljanak-meg ajakink, oh gyenge
Ártatlan tsókoknak kivánatos ’senge!
Illy kivánságunknak leg-ottan kedveze
Egy hiv
Látónának
21A’ Poétáknál Látóna, ’s Lucina a’ szülés körül forgolódó Isten-aszszonyok vóltak. Ezeket mi Bábáknak hivjuk.
készen álló keze;
Le-metszi fájáról, fogván metsző-kését,
E’ gyümőltsős méhnek meg-sengült termését.
E’ meg-esvén, kérdek, kit fog két markába?
A’ mit Isten adott22Közöségesen bé-vett szóllások’ formája minden Bábáknak, leg alább Erdélyben, hogy midőn Léány gyermek születik, kivált Első-szülött, azt szokták mondani: A’ mit Isten adott.
igy felel a’ Bába.
El-halgat – a’ többit utána gondolja,
Szontyolodott nézés szivét tolmátsolja:
„Ez-is kedves, mivel Isten’ ajándéka;
Meg-elégszünk, bár nints tsordúltig a’ véka:
De a’ sebes öröm a’ már meg-tsüggedett
Reménységnek fiu nemmel hizelkedett.
Bacchus’ járdovánnya hétszer ontott levet,
Sarlos Ceres hétszer tűrt a’ tarlón hevet.
Fellegek’ szomszédja, Torotzkó’ kő-szála,
Hét versen a’ télnek tárházzal szólgála.
Szent-György’ kopaszszán-is’ a’ meg-zuzmarázott
Szakállu Boréás annyiszor szánkázott;
Ugy a’ Torotzkói Lemnus’ korom büzzel
Gőzös koha hétszer lobbant ujjabb tűzzel,
23
Lemnus a’ vas-mives Vulkánus’ lakó-hellye vólt. Torotzkó-is pedig hires vas-mivelésről.
Hol hétszer szóllalt-meg a’ fagyban heverő
Halgatása után a’ temérdek verő:
Miólta Fartzádi mirtus koronában
Szolgálván, temjénez Páphus’ templomában.
Hymennek ádózik menyegzői bérrel,
Áldozik
Junónak gerlitze-kövérrel
24Az új-Házasok gerlitzével és galambal szoktak vólt áldozni a’ Junónak Oltárán.
Miólta Erato’ nyájas tanitványi
Lettenek ágy-vető nyoszolya-léányi.
Illy hoszszas ideig, midőn a’ mi látszott
Reménységnek lenni, tsupán álmot jádzott;
Midőn idő-telve most már az ösztövér
Bimbokat fel-váltó jövés vala kövér:
Méltán az hetedik tavaszra halasztott
Gyümöltsözés várta azt a’ szebb malasztot,
Mellyel két ném közzül a’ nemesebb résznek
Sorsosi bimbossabb terméssel tenyésznek;
Várta azt a’ Nemet, melly a’ nemzet’ töve,
Élők’ jegyző-könyve, ház’ szegelet-köve;
Azt a’ Nemet, melyre minden páros ágynak,
Első ’Sengét váró kivánsági vágynak;
Mely nélkül a’ gazdag Bóáz szegény vala,
A’ bánatba süllyedt Rákhel szintén hala.
Vajha az idővel küszködő Reménynek
Egén már ne vóna szeplője nap-fénynek!
Vajha Rákhel kisded Jó’sefet ölelne;
Zakhariás Papnak Jánoska felelne!
A’ sok haladéktól beteg kivánságnak
Orvosi miért hogy most-is eret vágnák?
Apasztják a’ tellyes örömnek hig vérét,
Metélik a’ gyógyultt seb-helynek kövérét?
Júnó! mért nem nyertünk Fiut? az iránta
Tanátskozott vérség hát nem azt kivánta:
A’ szebb Rész pótoljon annyi haladékot,
A’ nyertt per ne hagyjon hátra akadékot?
De im’ Nyilat fogtunk, mellynek nints idege
25A’ Fiak nyilaknak neveztetnek. ’Sólt. 127: 4.
A’ kész valóságnak van egy kis ürege;
Termett az arnyékos Kikajon szép ágat,
De valami féreg rajta tsorbát rágott.
26
Kikajon ’Sidóul az a’ plánta, mely a’ Jónás feje felett fel-nött vólt, de a’ féreg el-rágta. A’ meg-tsalatkozott Reménységnek példája ez.
Szép kis Hóld, de látszik rajta fogyatkozás;
Szép
Vénus; de habból termett tsak változás.
27A’ Poéták szerint Vénus a’ tengernek habjából származott. Mitsoda álhatatlanabb ’s változóbb a’ habnál?Varium et mutabile semper Foemina.
Szép Nem, de tsak gyengébb Edény a’ Léányzó:
Alak, de tsak Léány – Meg tsalt az arányzó.
Talám a’ Nap akkor járván az Halakban,
A’ természet gyengén fázott ez Alakban;
Talám a’
Sirius’ Szertelen melege,
28Ez a’ Sirius tsak azt tészi, a’ mit Caniculának hivunk.
Melynek az el-múlt nyár vólt forró betege,
Sinlésben ejtvén az egész természetet,
Ki-égette vala az Him tenyészetet.
Talám irigy Junó fel-lobbant haragja
Trója ellen újabb boszszuját faragja,
Gazd’-aszszonyt szaporit, nem pedig katonát,
Hogy meg-vonja tölle a’ Márs’ tulajdonát.
Akármint lett; a’ várt tzéltól meg-kell térnűnk,
A’ mit Isten adott, azzal meg-kell érnünk.
Itt Márs a’ Junóval vetélkedtek ketten,
De Júnó vett erőt az első születten,
Márs ezt Páva-farkra nyirtt kalappal várta,
De Júnó kezében vólt a’ gyöngyös-párta:
Amaz-is számára rántott éles szablyát,
Ez-is órsót, guzsalyt, ’s len pászmák’ darabját.
Pallás Déák, német, Frantz Munkák’ sok százát
Gyűjtvén, ki-nyitotta néki könyves-Házát:
De Júnó a’ takáts-mühelybe ragadta,
A’ konyhát, kamarát birtokában adta.
Küsdik a’ Reménység a’ jelenvalóval,
A’ Mag-vető hartzot tart az aratóval:
Szárában indulván kast tőltött a’ búza
De vékony aratás abból viszsza-húza,
A’ Reménység’ méhe fogadott gazdagon,
De szükebb az áldás a’ súgár asztagon.
Külömben – a’ munka nem vész-el hijába,
A’ mit Isten adott, takarjuk polába.
Ekképpen folytatt titkos gondolatját
A’ Bába, kezében tartván kis Magzatját.
Tovább nyújtja ki-nem fogyható panaszszát,
Mint-sem három singes póla-kötö hoszszát.
Szorongatja, mint egy Pythiát, a’ Lélek,
Mit szoljak – Tsak Leány – másként nem itélek.
Én pedig jó Bábák! itt más szemmel nézek,
(Nintsen szenes-vizre szükség; nem igézek.)
Az én Múzsám tellyes reátok haraggal,
Nem engesztelhető semmi tömjén szaggal,
Az én Múzsám maga szép Neme mellé szit,
Az ellenkezőkre tsak-nem átkot készit.
Ti! kik az izzasztó pállya-futás végett
E’ világ’ sikjára bé-lépő vendéget,
Eleibe menvén koszorú-kötéssel,
Ölbe fogadjátok elsö köszöntéssel!
Ti! kik minden főldi-állat felett ennek
A’ magával inkább jól-tehetetlennek,
Fel-segélléséhez első kézzel nyúltok,
Eredeti vérét el-mosni fordultok!
Kik a’ főldön élők’ követei lévén,
Világ’ tengerének az innettső révén,
A’ tengerre szállók’ útján elől-áltok,
Egy evező vászon-táblával szolgáltok!
Kik egy kostolásból lett szerencsétlenre,
A’ büntől tzégéres rút mezitelenre,
Mint Jáfet, először fedél-ruhát adtok,
A’ gyalázat, testét takarni szaladtok!
29A’ tiltott gyümőltsnek ama’ kostolásából lett az ember gyalázatos mezitelen, mint Nóé. A Bábák azok, kik ezt a’ mezitelenséget leg-először ruhával bé-fedik.
Ti, mondom, ’sóldosi surtzos Látonának!
Tanitványi fel-türtt kezü Lucinának!
Mondjátok-meg nékem (a’ Styxre kénszerit
Az én Múzsám, mellyet Hólttak’ lelke merit.)
Miért, hogy ha fiut érkezni szemléltek,
Magas hangal fennyen-járó szókkal éltek;
Ha Léányt: le-sütött fővel udvaroltok,
Ditsekedés nélkül tsendes hangon szóltok?
Hát talám a’ gyengébb Edény’ élő-képe
A’ vártt nyereségnek nem éppen a’ szépe?
Hát a’ Természetnek a’ kissebbik Nemben
Munkás mestersége nem remek mindenben?
Hát a’ Léány, ámbár nints elől a’ széke,
A’ tökélletesség’ tsak egy fél mértéke?
Nem igaz. Itélni görbe fontal tudtok,
Egyiptomi Bábák’ nyelveken hazudtok.
Hiszem, hogy Isteni-kéznek Adománnya
Az Áldás’ kövérebb Része, nem sovánnya:
A’ mit az Isten ád leg-főbb Jókkal sorba,
A’ tökélletesség’ rendén nints ott tsorba.
Mint a’
Nátánáel’, ugy egy
Theodóra’30’Sidó nyelven Nátánáel, Görögül Theodorus, Theodora, Theodosius, Theodosia; Déákul Deodatus, Deodata, mind Isten adománnyát, vagy, a’ mint az Isten adott, jelentenek. Illyen neven, mint a’ két Nemen, elegen vóltak a’ Görögöknél, és Déákoknál, kivált a’ régi Keresztyéneknél.
Születésén tsendül leg-szerentsésbb óra.
Köz lévén mind a’ két Nemmel e’ nevezet,
Hirdet egy Isteni gazdálkodó kezet.
A’ szép Nem’ Sorsosi az Erőssebb Nemmel
Egy aránt osztozó testvérek érdemmel.
31Virorum, Mulierumque Virtus una eademque est. Plutarchi.
Főt az Isten’ szája-szerint a’ Léányok
Templom épitésre faragott márványok;
32’Sólt. 144. 12.
A’ Fiak tsak Plánták, márvánnyal nem érők,
Erőt a’ szépséggel egygyütt nem igérők.
Szerelmes Barátom! kit a’ tudós Írás’
Gondjaival elegy múlat gyermek-sirás:
Olly sirás, mely néked már most az hetedik
Esztendőn Atyai névvel hizelkedik.
Tudom kezet fogván egygyet érteszsz velem,
Midőn örömedet örömmel tisztelem,
Az Házasok’ próba-köve hét tél, hét nyár,
A’ tökélletesség a’ hetes számmal jár.
Most lett nállad Kintses-ház a’ könyves-szoba,
Olly Arannyal, mellyet készitett hét próba.
Léány; de
Jupiter feje’ Maradvánnya,
33
Minerva a’ Jupiter fejéből szökött ki.
Igaz Deodata, Isten’ Adománnya.
Léány Ez; de rendet a’ Természet nézett;
Alól kezdett elébb munkát, nem tetézett.
Az alsó gráditsról léptet felsőbb fogra,
A’ gyengébb kötésről a’ keményebb bogra.
Léány; de a’ kiben Fiat-is fogsz nyerni,
Gyökeret meg-óltott Tzédrusodban verni.
Midőn tudós kérők tiszteletre hajtott
Fejekkel egymásnak adnak nálad ajtot,
Midőn sok jók közzül választott jobb Vőnek
Súgári dél-szinben réád viszsza-jőnek.
A’ Fiu, ha roszsz-is, nyűgnek marad rajtunk,
A’ mitsodás el-nem vetjük; tsak sohajtunk;
De jó Léány után az Ifjak’ sorából
Válogatunk Fiat készen a’ javából.
Tsak légyen szép arany koronátska nálunk,
Érdemes Főt annak számára találunk;
Tsak légyen ölünkben kedves Lavinia,
Trójából-is el-jő az
Ankhises’ fia.
34
Lávinia Olasz-országban vólt Látinusnak Leánya. Aeneás pedig attól igen meszsze, Trojai; mégis meszszünnen tsak oda vezette a’ Végezés sok viszontagságokon, hogy Láviniát vegye feleségül.
Leány; de nem félthedd, hogy a’ Márs’ Hadnagygya
Kebeledből Belgrád alá ki-ragadja.
Nem fogja kivánni Dniszter ’s Duna köze,
Hogy légyen ártatlan vér-ontás’ eszköze.
Leány Ez; de nagyobb az Háznál érdeme,
Gondos Annya serény keze, lába, szeme.
Mihelyt nő, hozzád-is hivséget mútogat,
Kedves Dajkád lészen, köt, mos, főz, varrogat.
A’ Fiu, lak-hellyét Oskolában leli;
Otthonn nem hajt hasznot, a’ kőltséget nyeli.
Ha Esau vaddal Isák’ kedvét lelte,
Aeneás Anchisest vállain emelte:
Több az, ha egy Leány, hogy rab édes Attya
Éhel el-ne veszszen, titokban szoptatja.
35Hires Historia Romában, midőn egy ember éhel-halásra sententziáztatott vólna, annak menyetske léánya hozzá bé-járván, minthogy semmi ételt számára nem vihetett, sokáig szoptatta alattomban. Mely ki-tudódván, emlékezetére e’ dolognak Templom épittetett.
Leány; de elméje ha leszsz méllyen látó,
Most nemzett Portiát ujjabban egy Cató,
Ha fedez Atyának szerelmét e’ póla,
Ciceróra nevet ismét
Tulliola36
Portia vólt Kátónak igen ditséretes Léánya; Tulliola pedig a’ Ciceróé, kit felette igen szeretett.
Ha leszsz Penelopé, tisztaság’ Óltára,
Születtetik még más Ulisses számára.
Ha Cloelia; folyhat uj Tiberis, mellyen
Még egyszer egy szűznek által-úszni kelljen.
37Ez a’ Romai Nemes Léány, az ellenségnek szoross örizetéből el-szökvén, hallatlan bátorsággal a’ Tiberis’ vizét által-úszta, és Romába viszsza-ment.
Leány ez; de minden ebből-is ki-telik,
A’ miért a’ Fiut nagyobbra emelik.
Örököst kivánsz-é
*kivánszé em.
, kiben nem egy század’
Által-élésére épüljön-fel Házad?
Imhol a’ Séióphád’ Leányinak részek
Ennek-is fiui just engedni készek.
384. Mos. 27: 7.
Akarod-é, légyen ez-is Profetissa,
Ki szent Írás’ tárját arany kóltsal nyissa?
Imhol még, ha meg-nyilt ajakai szollnak,
Ötödik Leánya
Filep Apostolnak
39Tsel. 21: 9. Apostoloknak szélesebb értelemben azokat-is hivták, kik a’ szent szolgálatra ki botsáttattak az Apostolok által. Filip. 2: 25. Illyen Követnek vagy Apostolnak Filep Evangyelista-is neveztethetik.
Szükséges hogy légyen sisakos e’ Pallás,
Kit hartzra idézzen a’ trombita hallás?
Álhat Déborával ’s Judittal egy sorba,
Vagy
Telesillával ki-mehet Táborba.
40Ez a’ Telefilla Görög-országnak Argos Várossában nagy vitézséget mutatott, midőn az Aszszonyokat fel-fegyverkeztetvén, a’ Várostól az ellenséget hatalmason viszsza-verte.
Vagy ha erőss frigyet tart Aquiléjával,
Szolgálhat óltalom végett bár hajával
41
Aquiléja Várossában egykor az Aszszonyok a’ várnak eröss meg-szállásakor hajokat el-nyirták, és abból köteletskéket fonván, a’ nyilaknak húr gyanánt adták, mely által a’ Város az ostrom alól fel-szabadúlt.
Úszszon-é a’ titkos természet’ mélyjein?
Űljön-é világi Bőltsek mühellyein?
Lehet ez-is Dámo’ ’s Hypatia’ mássa;
Avagy nyelvek’ tudó
Morélla pajtássa.
42
Dámo Pythagorának Léánya, az ő Atyának Philosophiáját, hólta után, sok homállyaiból ki-világositotta, maga-is nagy Philosopha lévén. Hypatia, Theon Philosophusnak Léánya, Attyát hamar meg-haladván, az Alexandriai közönséges Auditoriumban Mathesist, Philosophiát, Astrologiát tanitott, nagy sokasságtól álmélkodással halgattatván. Morella Juliána pedig 12 esztendős korában a’ Philosophiából disputált a’ Lugdunumi Academiában, és 14 Nyelveket jól értett.
Szóllyon-é Törvény-szék előtt, mint Prokátor?
Lehet
Hortensia, bőlts, ékdes, és bátor.
43Ez a’ Romai Aszszony egykor Octávius, Antonius, és Lépidus előtt, a’ Romai Aszszonyok’ közönséges ügyeket, midőn arra férfiu Prokátor senki sem vállalkoznék, olly nagy bőltsességgel, és bátorsággal folytatta Orátziójával, hogy éppen nyertt pere lett.
Szedjen-é borostyánt a’ Parnassus’ hegyén?
Sétálhat, mint Mu’sa, az Aoni megyén.
Himezhet koszorus Thebai Corinnát,
Lantolhat edgy
Sapphót edgy
Binsia Annát.44Ez a’ Corinna olly hires Vers-szerző, hogy a’ hires Pindarus Poétát ötször győzte-meg közönséges Verselő-Hartzon az egybe sereglett nagy sokasság elött. Anna Binsiának pedig Belga nyelven irott Verseit éppen a’ Görög Sapphonak Verseihez hasonló szépségüeknek itélték a’ Tudósok.
Vagy talám Orvosi Méltóságot nyerjen,
Főldet, füvet, értzet, fát egybe-keverjen?
Ülhet még
Feretri Máriának székén,
45Ez az Orvos-Doktor Kis-Aszszony tsak a’ közelebb múltt öszszel nyerte a’ ditsőséget. Lásd a’ Magyar Kurirnak 89-dik darabj. az 1167. levele.
Ki minap Bullát nyert Florentznek környékén.
Látod-é, Barátom! meg-elégit téged’
E’ Fiakkal edgyet-érő Nyereséged.
Ki most-is, mikor még Pólában nyujtozik,
A’ Fiut illető Pálmákkal osztozik.
Ezentúl kérkedjék fennyen már a’ Bába,
Hogy egy kedves ANNA lépett a’ szobába.
Hoszszan irék, mert hogy Matériát kaptam,
Leányhoz illendő Sleppes szoknyát szabtam;
Mikor Fiad lészen, a’ maradt darabok’
Fóltjaiból kurta dolmánykát-is szabok.