Hát ugyan egy tábor’ mezején, Szeretet’ Fia, GÁBOR!
Mirtusos Ínnepet űlsz, Hymen’ ölébe repülsz?
Hát ugyan ellenség’ kapuján lakadalmi jelenség,
Pompa között szabadon múlatoz Udvaron?
Márs jel-adást fútat; Te szabod nyoszolyádig az útat,
Más dob-ütésre felelsz, Aszszonyi szóra fülelsz?
Mint szökik a’ Nemes Ér; siet, ugrik az ifju Magyar Vér!
Tégedet el-ragada Pentésiléa’ hada.
Szednek-is az Hóldot fogyató Magyarok hadi ’sóldot;
És Te fizetsz fogadott ’sóldos Alaknak Adót?
Tábori törvények’ szava zeng: paripára Legények!
Nyergel az ifju Sereg, réz-dob előtte pereg:
Ifju! Te honn nyelsz-é levet? Aszszonyi nyerget emelsz-é?
Kedves igádnak örülsz, tábori gondtól ürülsz?
Sürübe fellegző hadi készületekbe Menyegző’
Vig szava zengedez-é? trombita-szózat ez-é?
Hartz idején kéz-iv meg-ereszkedik-é? ’s az atzél Sziv,
Szép Nem után haboz-é? mint vaj, el-olvadoz-é?
Nem tsuda! Mert Mársal, noha fegyveres és hadi társal,
Vénus-is öszve-került, s’ ölébe merült.
1Tzélozok azon Poéták’ meséjekre, melyszerint midőn Vénus alattomban társalkodott vólna Mársal, egykor Vulkánus, Vénusnak Férje, rajta-kapta, és őket igen vékony láthatatlan drótokból fűzött hálóval bé-hálózta.
Ekkor öröm jádzott szemein, sima homloka látszott:
Lám! az-is a’ ki halált szűl, vigyorodni talált.
Nem tsuda! Márs mellett egy sorba Cupido lövellett,
Midőn
Trója’ fala háboru’ tárgya vala.
2
Trója’ veszedelmének oka vólt, hogy a’ Görög Helénát Páris meg-szeretvén, Trójába el-ragadta magának, kit már az előtt Vénus Párisnak igért vala.
Fegyveres Attyának tegzes Fia!
3
Simonides szerint, Cupidó vólt Mársnak Fia Vénustól.
mennyi tsatának
Két közös éle-foka, kard ki-fenésnek oka!
Nem tsuda! szerzett-is hadakat, de le-tsendesitett-is
Ez hatalom’ le-verő gyermeki tegzes erő.
4Hogy Vénus és Cupidó, az az a’ Szeretet, hadakat-is tsendesitett, annak ha tsak ez egy példáját emlitem: Vólt régen Miletum várossában egy hatalmas hires ember, Pythes. Ennek Leányával, Pieriával, szerelemben esvén egy Phrygius nevü Ifju; oka lett annak, hogy a’ Myue várossában lakó Milesiusok és Neleusnak maradéki között támadott nagy versengés az által le-tsendesedett
A’ Szeretet noha gyujt hadat-is; maga pardonokat nyujt:
Háboru’ mestere vólt, háboruságot-is ólt.
Jól esik. Ugy kellett, Cytheris Márs óldala mellett
Tartson elől zabolát, oszszon erös parolát.
Márs’ dühös ortzáját szelidittse, meg-óltsa tsatáját;
Márs valamit kőszörül, fenje-ki, rontsa körül.
A’ Szeretet frigy-lántz, köz meg-maradásra vetett Sántz;
Mostoha viszsza-vonó Sziveket öszve-fonó.
Törsök az ös-fának, veteményes Kertje Hazának,
Fészkén ül, szaporit, ifjakat ölbe szorit;
Hartz’ idején belső nagy erő; pais, óltalom első.
Mellyet az egygy Szeretet szűz nyoszolyára vetett;
Egygy eleven Kints-tár, melyből Haza lelket, erőt vár,
Hogyha belőlle ki-kél Házasok’ ágya, nem él.
Hol Szeretettel dús Cytheris, hadi-kassa se kóldús;
Cypria! bár ne-szeress, az hadi Tár-is üress.
Hát egyedül vészen nevet a’ Nemes Emberi Részen,
A’ ki ki-rántani mért kardot az óltalomért?
Álj-meg! – elébb haza-térj; Atya, Gazda, Fiak, Feleség, Férj,
Nemzeni, szűlni, magot hagyni, nevelni tagot;
Imhol, ezekben áll egygy Nemzet’ egét emelő Váll,
Edgy Ország’ ereje, egy Haza’ sarka, feje.
Itt ül az elsőség, mellette vitézi ditsőség;
Kard ha tehát szükség, adjon Atyát-is az Ég
Méh-kasokat nézz-el, hol az őr-kapu rakva vitézzel,
Hol bizonyos hadi Rész ütközet’ állani kész:
Más az alatt népét szaporitja, kotol, ’s üli lépét,
Gyenge fiakkal tőltt fészkeket ülve ki-kőlt.
Gazda! maradj fészek melegén: Köz-jóra tenyészek,
Mondjad; mi az alatt vért hadi szablya nyalat.
Igy, kiket a’ kardos Mavors’ harapása ki-mardos,
Míg nászszát meg-üli Cypria, viszsza-szüli.
Oh Szeretet! kelj-fel, patyolat zászlókat emelj-fel
Most, mikor egy fenyeget háboru, főldet, eget.
Márs ha ki kél hartzal, szemben mosolyogjatok artzal:
Hol lova hartzra nyerit; jó ha Cupidó kerit.
Hartz meg-öl és széleszt, szeretet pedig ujj Magot éleszt:
Hól Bellona temet, hágy Erycina Nemet.
Cypria! szentséges lakadalmi szövétneket égess,
Hol meg-gyújtva közel tábori fáklya tüzel.
A’ nemesebb tüzzel tüzet ólts. Láng lángokat űz-el:
A’ Nap el-ólt napokat, éjjeli tsillagokat.
E’ tüzet eggy intés, szemeidből esett ki-tekintés,
Egygy ki-szökött villám’ lángja meg-óltja talám.
Hol homokos térben nyargal Bellona szekérben
Izzadozó lovakon, ’s űl verekedve bakon:
5
Bellona úgy iratik, mint Mársnak Kotsissa, a’ ki lovait bé-fogja, és elől a’ bakra ülvén, egy ostorral sebesen hajtja.
Ülj tsiga-hintódon, szekeresztess Paphusi módon
Gyenge selyembe takartt ifju Meny-aszszonyi kart.
Jól van azért! Élted’ Párosra, GULÁTSI tserélted,
Laurusodat Jegyesed’ édes ölébe lesed.
Melpomené sirjon, Clio jobbja Vitézeket irjon;
Néked az egygy
Erato’ Éneke szivre ható.
6
Eráto a’ Szerelmeknek éneklő Mu’sája. Melpoméné pedig a’ szomoru dolgokat, és Clio a’ nagy emberek’ viseltt dolgaikat éneklik.
El-veted a’ pántzélt, otthonn lövöd a’ nemesebb tzélt,
Kit hevit a’ SZEMERE TRÉ’SIA’ tsendes ere.
Mások ugyan lássák, kezeket viadalra botsássák;
Oh Te GULÁTSI! szeress; fészket az ölbe keress.
Márs’ fiait sátor fektesse mezőre-ki bátor,
Hol futamatra kapott Márs’ lova’ lába tapot;
Néked erőss Várod Jegyesed; két karjai zárod,
’S nyúgodalomra helyed. Szálj ide, hajtsd-le fejed!
Ontsa vitéz Páris vérét; Veled angyali Charis
Oszsza meleg kebelét, szive közölje felét.
Fusson elől pályát, fitogassa vitézi dagályát
Egygy vérben feredő tábori pálma-szedő;
A’ Te nemesebb prédád, dali pálma-fa termetü Lédád;
Ő nyereség’ feje lett India’ kintse felett.
Vágja Török’ kontyát, darabolja dühös darabontját,
A’ ki Magyar sisakos Márs’mezejébe lakos;
Tégedet ös-vérrel nemes aszszonyi kontyra vezérel
Eggy küszöbén maradó, közre de hasznos Adó.
7A’ párosodásra tartozó kötelesség.
Forrjon ugyan vásott hadi-vére, kinek körül-ásott
Sántz’ tetejére szökő Virtusa marka-pökő;
Jobb, ha Te nem-vérzett hazabéli veréjteket érzett
Hirt, boritékos eresz’ tsendes ölébe szerezsz.
Lássa, határt mérjen Márs, Részt hadi meny-köve kérjen;
Innen-is oszsza-ki Délt; túl-is az éjszaki-félt:
THRÉ’SIA, hiv Párod, kivel osztozol, a’ Te Határod,
A’ mikor ezt öleled, Éjszakot éri Deled.
Krim! – Otsakov! – Belgrád! – De miként tartoznak ezek Rád?
Hol Kanaánt adata Néked arasznyi
Vata.8A’ Menyaszszonynak lakó-hellye.
Üljenek a’ vérben feredők diadalmi szekérben;
Egy Nemes Úri Gyökér szebb diadalmi szekér.
Kössed az árnyékban koszorud’ számos Maradékban:
Tsillagok’ illy’ Serege szebb koronának Ege.
Izsák képében Egygyetlen Atyád’ kebelében!
Bird Egygyetlenedet, Benne neveld Nevedet.
Légyen az Egygyetlen Nevezet neved által erötlen;
Nyújtson ez a’ Nevezet sor-maradékra kezet.
Nemzetedet szépitsd, keritésin tornyait épitsd,
Légyenek itt közösök friss Unokákkal ösök.