Mi az Újság? illyen kérdést hajtott nyelvén
Athenae’ piattzán a’ nép seregelvén,
Mellynek kis Világot példázó környéke
Vólt hir-harang szájnak Sokadalom-széke,
Hol a’ nyúghatatlan Elméknek serege
Újság kivánásnak vólt szomju betege.
Oh Újság’ Piattza! Oh Magyar Athénae!
Ki vagy
Mercurius’ hazája,
Cylléne.1
Mercurius vólt a’ pogány-isteneknek Postások, vagy Kurirjok. Ennek Hazája vólt Cyllene várossa, egy mások szerint Arcadiának Cyllenus nevü hegye.
Hol szélnek botsátván repülő haj-fürtjét,
Tsattogó szárnyain siet, ’s fújja kürtjét.
Mi Újság? Magyar főld! hát te-is azt kérded?
Kinek görbed Újság-nyaláb alatt térded.
Közötted Salamon, a’ bőltseknek Bőltse,
Ámbár Orátori Palástját fel-őltse,
Kétséges, ha talám illy igét ma hintsen:
A’ fényes nap alatt újság semmi nintsen.
2Préd. 1. 2.
Hát-ha most fokadott egy új Jordán’ vize?
A’ szőke Dunának benne lévén ize;
A’ Polgári Testet ez addig fereszti,
Míg az új test régi formáját el-veszti.
32 Kir. v. 14.
Hátha az Istápon nyomorgó, ’s ősz fejű
Régiség-is, mint az aggott Saskeselyü;
4’Sólt. 103. 5.
Ki-repül meg-újjultt tollal jövendőre,
Ifjuságot váltván élemedett bőre?
Hát-ha a’ frigy-láda tétetvén újjadon –
Új szekérben, indul útazni szabadon.
51 Sam. VI. 7. 8.
Eleibe fogott új déltzeg tulkokon,
Igát soha nem vontt tanulatlanokon?
Sőt a’ nap-nyúgoton már teréhben esett
Egész természet-is mútat nem keveset.
Egy tornyos
Cybele,
6A’ Pogányok Cybele Isten-aszszony képében, kit-is tornyos fővel festettek-le, magát a’ Földet ábrázolták, a’ mellyen tornyok, várak, épületek találtatnak.
derekában vastag
Övedzője feslik, úgy feszül minden tag,
Talám hegyek, várak, tornyok vagynak nálla,
Talám új ég’, új főld’ magva belé-szálla:
Már közél az idő; a’ jelek tódulnak,
A’ Fájdalom’ elő-Postái indulnak,
Majd szűl számtalan sok új tsuda magzatot,
Mint a’ hajnal’ méhe reggeli harmatot.
Egyik Kurir nyomja hátul másnak farkát;
Más ajtót nyit, mig egy űritette markát.
Europát ha nézed, egy
Lédának mássát
7
Léda, Tindarus Királynak felesége hires a’ Poétáknál arról, hogy ő egykor szült két tojásokat, mellyekből osztán ki-költ Castor és Pollux.
Most űli titkoknak fészken nagy tojássát.
A’ mit melegében kotol ha ki-kőlti,
Az Ujság-kivánás’ gyomrát torkig tőlti.
Hát-ha, mint
Livia, tarélyban nőtt fővel
8Lásd e’ tsudáról Svetoniust in Tiber. Cap. 14.
Kakast kőlt, melly hartzol sasi nagy erővel?
Oh világ! az Újság nállad melly szapora!
Mintegy húson dongó Legyeknek tábora.
Oh világ! példája egy Aeoliónak,
Tágos üregben zártt szelek’ Országának!
Hol a’ benn rekedett sereg erőlködvén
A’ rekeszt ki-felé fesziti küszködvén,
És mihelyt Aeolus a’ kilintset nyitja,
Rohan a’ Szél-tábor a’ főldet boritja.
Tusakodnak a’ nyiltt ajtónál rakáson,
Ki fusson nap-fényre elébb a’ nyiláson,
Által-seprik a’ Dél’ ’s Éjjszak’ udvarait,
Nap-kelet’ nap nyúgot’ széles Piattzait:
Igy rakással az új dolgok a’ rést lesik,
Az hirlelés’ ajtó – nyilását keresik.
Száj, vagy penna a’ zárt tsak alig emeli
Már minden szegelet új hirekkel teli,
Hirek rohannak-ki még a’ kólts-lyukán-is,
Szarkák ajton állok titok-kamarán-is.
Fülelj közönséges Hirmondóknak tzéha!
Szemen-szedjed az hirt, hogy ne légyen léha!
Mint Új-Hóld’ innepét kűrtölő trombita,
Mellyet fútt a’ teli Pofáju Lévita,
Harsogtassad szabad hangon az Újságot,
A’ változó hóldal egy testvér világot.
Úgy-is az Újságok’ választott ’Sengéje,
Az okos Léleknek kedves tsemegéje.
9
Est quoque cundarum novitas gratissima rerum. Ovid. de Ponto.
Ezt kivánni, oh! nem kúfár alatsonság.
Embert bóldogitó nemes tulajdonság.
Szent ez a’ szép ’Senge, a’ mikor nem férges,
A’ száj nem fulánkos, a’ penna nem mérges.
A’ gyönyörüségnek az Újság Kútfeje,
Az érzékenységnek legelő Mezeje,
Tsak azon-egy dolgot szemlélni unalom,
Az iz-érzés inyén tsömör és ártalom.
De valahol újjat vált újjabb jelenség,
Paraditsomban él ott az érzékenység.
Kedves’bbek a’ néha távozó barátok,
Mint a’ kit szüntelen szemem előtt látok
Kedvesbb az új étel-fogás az asztalon,
Ujjabb-újjabb gyümőlts kerti fiatalon.
A’ tseresznyét dinnye ’s alma fel-tserélik,
Majd a’ szőlőt őszi sorban tsemegélik.
De mit mulatz, pennám, a’ rothadandókkal?
Nemesitsd a’ dolgot rothadatlan jókkal.
A’ mennyei Élet’ tökélletes fénnye
Nem egyéb, Újságok’ egy örök örvénnye;
Hol a’ fogyhatatlan jóságu Istenség’
Asztalán él ama’ szent telhetetlenség,
Melly noha mindenkor kedvére bé-telik,
Még-is kivánságát újjabb jók nevelik.
Ott birjuk a’ minden Újságok’ Egészszét;
De itt már kóstoljuk, mor’saléknyi részét.
Mig hát a’ Ditsősség’ tengerét ott mérjük,
Szükség, folyamatit hogy itt-is esmérjük:
Mig ott Ritkasságok’ Házába bé-szállunk,
Itt a’ Pitvarban-is múlatva sétálunk.
Szárazon, és vizen, hegyen, vőlgyön, halmon,
Keresztül Isteni ’s emberi hatalmon:
A’ férgektől fogva fényes Udvarokig.
A’ kúnyhókon kezdvén a’ Birodalmokig;
Ujság’ kivánástól nyúghatatlan az Ész,
Hogy ki-jusson néki e’ főldön-is a’ rész.
A’ kinek ezekre nem mosolyog szeme,
Szemtelen vakondok’ világtalan Neme.
Erebussal frigyes
Locriban lakozó
10Ez a’ régi Görög országi Nemzet törvényt tsinált arról, hogy senkinek közökben idegen újságot bé vinni szabad ne légyen; mivel az ártalmára vólna a’ közönséges-jónak. Erebus a’ setét Pokolnak és abban lakozóknak Attya. Ez a’ Nemzet azért setétben és homályban ülni szeretvén, Erebussal vólt barátságban,
Nemzet közt eszelős agygyal álmadozó: Siess,
Hol az Újságoktól szájat, fület el-zárt,
A’ törvény; félvén, hogy a’ Közönségnek árt.
Siess, Magyar Kurir! vedd az Hir’ tollait,
Kösd-fel Merkurius’ szágúldó szárnyait.
Eszed, lábad, pennád fusson, mint a’ Sánta –
Késedelmet hátra hagyó
Atalánta:
11Hires ez az Atalánta nevü szűz igen sebes futásáról, kit abban senki meg-nem győzhetett; hanem arany-almáknak útjában való el-hányásával egykor mesterséggel meg-gyözettetett, mikor azokon kapdosván késnék.
Az Újság-kivánó Szemeket bé-tőltsed;
A’ szunnyadozókat álmokból fel-kőltsed.
Tudós Magyar Mu’sád melletted repüljön,
Ditsőség’ Szekerén jobbod felől üljön.
Mint a’ hangos szózat, mikor meg-ütközött
Cyprium’ Várának hét tornyai között,
Egygyik faltól rendel a’ másikra pattant,
Az egy hang hétszeres felelettel tsattant:
Ugy a’ Magyar ’s külső Nemzeti Városok
Kőltsön hir-mondással légyenek Párosok.
Erdély hét tornyain szólló hir-harangok
Légyenek igy Béttsel Ekhót jádzó hangok.
Béts hirt kőltsönözzen Pestel ’s Regenspurgal,
Párissal, Lejdával, Erlángal, Hamburgal.
Oh Magyar Nyelv’ arany idejü századja!
Melly Cicerot véres Magyar szájban adja.
Hogyha
Lajos alatt egy ékesen-szólló.
12XIV. Lajos Király alatt nevezetesen fényesedett a’ Frantzia Litteratura, és a’ Nyelv-is azzal együtt.
Sireni szép Nyelvet nyert a’ Frantz’ Apolló:
Leszsz JÓ’SEF alatt-is ékesen mivelő
Szerszám a’ Magyar Nyelv’ simitó reszelő.
Szerentsés Nyelv! melly ma Pallérozva szépül,
Még a’ Pannon’ főldén
Tusculanum épül.
13
Tusculanum vólt, Cicerónak Majorja, vagy mulató helye, hová a’ polgári dolgoktól valo meg-üresedés végett gyakran ki-ment, és ott tudományos dolgokban foglalta magát.
Hippocrené Duna-vizben feredezik,
14
Hippocrene a’ Musáknak ama’ hires kút-fejek, mellyet Pegasus-lónak körme rúgott.
Ezentul Helicon Mátrán szűretezik.
Lám! estve hintenek a’ Kertek jobb szagot,
A’ setét éjj mutat fényesebb tsillagot.
Némelly virágszálak nyilnak estve felé,
A’ Bárkát nagy hegyre mély özön emelé.
Bóldog Haza! eddig nyelveden bár szolltál,
De a’ Hirmondók kőzt siket-néma vóltál.
Képe lévén setét házban zártt fogolynak,
Nem tudtad künn világ’ piatzán mik folynak.
De már most Házadnak falán, a’ világot
Mivelő kéz, tágos ablakokat vágott.
A’ szabad értelem kül-főldet intézhet,
A’ szem-is tő-szomszéd orrnál meszszebb nézhet.
Más Országi Nemzet ha mi ujságot irt,
Nyelveden ereszti hozzád a’ külső hirt.
Nem aggódik fejed tsak a’ házi gondon,
Beszéll veled Berlin, Petersburg vagy London.
Ez a’ tudománynak egy tágos tsatorna,
Mellyik kútfő, melly igy itt-is ki-ne forrna.
Ez által fejeden újjul téli-zőlded,
E’ vette munkába miveletlen főlded.
A’ ki itt útat tört, köszönd
Ráth Mátyásnak15
Rát Mátyás Úr kezdett leg-elsőben Magyar Nyelvünkön Ujságokat ki-adni. Posonban 1779-dik Esztendőben Magyar Hir-mondó név alatt.
Mint-egy kemény gyepet ugarló munkásnak.
Tisztesség’ Halmának Ez egy örökösse,
Minden haza-fiu koszoruját kősse.
Mellette magasztald azt a’ Magyar Elmét,
Melly magára vonta egy Ország’ szerelmét.
16
Szatsvai Sándor Úr, ki-is a’ Magyar Nyelven lévő Ujságokat Bétsben ditséretes elmésséggel és serénységgel botsátja-ki a’ két Hazának hasznára és gyönyörűségére.
Elmés Pennájának Kurirját betsüljed,
Általa te-magad ezt a’ munkát szüljed.
Egek! Grátiákkal Ezt öleltessétek,
Kedvesség’ ölébe el-kisértessétek.