Ama’ szép Nyelv hajdon Nyelvek’ Királynéja,
Mikor minden Várnak feje vólt
Tárpéja,
1Ez ama’ hires Tarpéja Vára avagy Capitolium, mely Romában ama’ Tárpéjus vagy Capitolinus nevü hegyen épült. Ez a’ Vár vólt feje minden Várnak, mikor a’ régi Római Birodalom virágzott.
Az a’ Nyelv, mely elött Népek le-borúltak,
Nyelvek, szépen szólló ajakok némúltak,
Mellyen ama’ főldnek szélével egygyé-lett.
Roma, Világ-biró székéből beszéllett;
Ez a’ Nyelv a’ Méhek’ tenyésző rajzását,
És a’ Nemes Elme’ kész próba-adását
Ki-fejezte fontos erőben egy szóval, (Examen)
Kőltsönözvén egygyik dolgot hasonlóval.
Mert a’ mit bámulva tsudálunk a’ Méhben,
Hasonlót tisztelünk a’ Nemes Elmében:
A’ Fáradság’ útját törő serénységet,
A’ ki-lőtt gollyóbist győző sebességet;
Azt az erőss Munkát mély tsendesség alatt,
A’ mely Herculesi fel-tűrtt kart meg-haladt.
Tökélletes Rendnek arany-lántz’ szemeit,
A’ mely sorba fűzte a’ munkák’ nemeit.
Ha e’ roppant serény tábor tőlti tárját,
Az Elme-is rakja ennek gazdag párját.
Amott kivánatos méz gyüjteményt néznél.
Itt a’ Bőltsességet, mely édes’bb a’ méznél.
Melegben kőlt, rak, gyűjt a’ Méh a’ kosárban,
A’
Salamon’ eszes fia-is gyűjt nyárban
2Péld. X. 5.
A’ drága de sebes lábokon nyargaló
Alkalmatos időt, mely dolgozni való,
Oh! mint meg-betsüllik az Elme ’s a’ Méhek
A’ dolog-tételben telhetetlen-éhek
Itt egy fertály drágább, mint
Péru’ határa.
3
Peruvia Amérikának arannyal igen bővség és tartománnya.
Betsesbb, mint
Acdui Kárbunkulus’ árra.
4Hajdon Burgundiában, az Acduusoknak egy fő Városokban, mellyet ma Autünnak neveznek, ollyan nagy Kárbunkulus vólt magos Oszlopra fel-téve a’ Piatzon, mely az egész Várost éjjel meg-világositotta.
Szűk marokkal kőlti az időt; szál-hajnál
Keskenyebb pertzentést el-veszteni sajnáll.
A’ tselédes Méhek serényje és java,
Mosolyogván vidám szemmel Pünköst-hava,
Kövér virágokon meg-hizott rajt ereszt,
Mellyet ’siros harmat’ Kristály tseppje fereszt.
Igy adja, ki-nyitván tárháza’ fenekét,
Elein forgódó Serénység’ Remekét.
Nézd a’ serény Elme eleit, ’s nem ajját,
Hányszor nem botsátja nap-fényre-ki Rajját,
Mellyet jó Könyveknek virágiból tőltött.
Észszel a’ tsendesség’ fészkén űlvén kőltött.
Kedves Gyermek Memnon! GRÓF TOROTZKAI PÁL!
Ki nagy Elmét Hajnal emlőiből szopál.
5A’ Poéták-szerint egy Memnon nevü nagy elméjü gyermek a’ hajnalnak fia vólt.
Ditséretes példád egy igen dején
Serénykedő rajzás a’ próba’ mühellyén.
Oh Szorgalmatosság Májusi Remeke!
Melyről Hárfát penget a’ Mu’sák’ Éneke.
Feleltél: Ajakid’ kilintsén jó rend űlt.
Mézzel folyt beszéded’ Seregén raj repűlt.
Nem nyalta habozás tsak a’ dolog’ szélét,
Tő-hegygyel találtad a’ Kérdésnek élét.
A’ jól rendeltt öszve-rakás’ tudományát,
6Ez a’ Görög-szó Syntaxis, tulajdonképpen jelent jó-rendel való öszve-rakást.
A’ bőlts Mester Méhnek ezt a’ találmánnyát,
7A’ Méhet a’ régiek tanultt nagy Mesternek nevezték.
Mikor most Neposnak Virágiból szivod,
Eggyik Deák szóhoz saját párját hivod,
Ajakid’ lépein (ki-ki meg-itéli.)
Mind a’
Mú’sa, mind a’ Raj Attyicabéli.8Az Attica Músa az az: Atticabéli méh, hiresek vóltak régen, minthogy Attica’ Tartományában leg szebben beszéllettek Görögül, és igen jó-féle méz-gyűjtő méhek találtattak.
Ugy-is illik hozzád, ki ama’ ritka Nagy,
De már Égbe repültt Anya-méh’ Rajja vagy.
9Néhai Mélt. áld. eml. és R. Sz. B. Gróf Széki TELEKI ESTER Úr-Aszszony ő Nagysága.
A’ Szorgalmatosság a’ Virtus’ fén-köve,
A’ jutalmat osztó borostyánnak töve.
Ezt Letzkéid’ minden szakaszszán vi’sgáltuk,
Próbád’ pállyájának végénél tsudáltuk.
Mert sietsz az útra ki-szabott abrontson,
De úgy, hogy futásod kereket ne rontson.
Tsevegő kérkedés téged’ nem tanátsol,
Melly tyúk módra minden tojást ki-kodátsol,
Tsendes tartózkodás tartja Nyelved’ várban,
Forr munkád tsak lassu hangon a’ kosárban.
Egy eszes kitsint, jól, ’s idejében beszéll:
Úgy kell; mert a’ Méhnek ellensége a’ szél.
Sebes Elméd szárnyas Dédalust utól ér,
Búvároknak útján örvényeket-is mér.
Viasz ez: a’ formát könnyen meg-foghatja;
Gyémánt-is: a’ mettzett dolgot meg-tarthatja.
Más Elmét ha példáz a’ golyóbis’ útja,
A’ tiéd a’ napnak súgárit ki-futja.
10Egy millio, 634-ezer, 683-szorta nagyobb a’ nap’ súgárának sebessége a’ ki-lőtt ágyu-gollyóbis’ sebességénél.
Ítélet-tételed, mint a’ száz-ezerre
Lővellett nyíl-veszszők el-hat akár merre.
A’ vastag homályos kő-falhoz ha viszem,
Keresztül néz ott-is e’
Linceusi szem.
11Ezt a’ Lynceust olly élesen látónak hirdetik a’ Poéták, hogy a’ kő-falon által, és a’ főldnek belső részeibe el-látott.
A’ Szám’ tágos Egét tollason hasitja (Arithmetica.)
Villám módra tömött fellegeit nyitja.
Nyelvedről a’ Német tellyes
Álbissal foly;
12Német-országnak eggyik nagy follyó-vize, Albis.
Teheted, egy Gellert, egy Rabner előtt szólj.
A’ Déák nyelv kedves italu forrásod,
Ezt az el-temetett kintset hiven ásod.
Midőn ez út-félre ki-vontt Oroszlányt már
Déltzeg sarkaival rúgdos minden szamár:
Te a’ benne-találtt Raj-mézet ki-vészed,
13Bir. 14: 8, 9.
Az erősből ki-jött édességet észed.
A’ Szent-Irást tartod, mint bőltsesség’ fejét,
Gyermek
Timotheus módra szopod tejét.
142 Tim. 3: 15.
Örül a’ ’Sengének Templom, Oltár, Vallás;
Bé-tőlt, olly fontoson feleltél, a’ Hallás.
A’ természet a’ köz’ dolgot öllel dulja,
15Mediocria in turbam nascentia natura soepè producit; eximia verò ipsa raritate Commendat.
A’ betsest Ritkaság’ piatzán árulja.
Szapora a’ veréb minden Eszterhákon;
De a’ Sas’ kőlt éggel szomszéd kősziklákon.
Fűz-fa ketske-rágó meg-tőlt minden Vőlgyet,
Tsak Libánus terem Tzedrust, Bá’sán Tőlgyet.
Ritkaság, GRÓF URFI! és nem közönséges,
A’ mi néz belőlled, Sziv, Elme, felséges:
Gyermekded Oroszlány, mely illy körmöt mutat;
Sas-fiu, mert a’ nap felé fogott útat.
Ne kérkedj, Régiség, kőltemény Mühelye!
Hogy Minervát szülte Nagy Jupiter’ feje.
Lám! tizenegygyed-fél esztendős Agy-velő
Elmés, nem sisakos Minervát hoz-elő.
GRÓF TOROTZKAI PÁL illy gazdag Rajt ada,
Mihelyen a’ rajzó Hónap fel-virrada.
Im’ a’ leg-serényebb Méhet meg-előzte,
Matinust, Hymettust, Hyblát-is meg-győzte
16Ezek azok a’ leg-hiresebb hellyek, mellyeknek méhei, és mézei a’ régi Iróknak emlékezetesek.
Salamon az embert Bőltsesség’ házába
Vezetvén, Méhekhez kűldi oskolába
17Péld. VI. v. 8., de tsak a’ 70 Görög forditóknál láthatni; mert a’ ’Sidó Bibliában, és a’ mi Magyar forditásunkban-is nem olvastatik ez.
Sőt inkább, Ti Méhek! Serénység tanulni
TOROTZKAI PÁLhoz jőjjetek kóldúlni
Ő siet; hol vagyon a’ ti serénységtek?
Ő már Rajt eresztett, szégyen késni néktek.
Oh Sigmond! jeles Nap! Ezt méz és téj folyja
Itt két öröm egymást ölelvén tsókolja.
Örül egy Szerelmes Atya jó Fiában,
Egy Fiu őtet jól nevelő Attyában.
Aeneás Iulust igy fogta vólt kézen,
Hogy szüntelen szemmel tartsa ’s réá nézzen,
Midőn Hazájának szélyel harapozott
Lángja közzül illy szép gyermeket ki-hozott.
18
Dextra fe parvus Julus Implicit. Virgii. Aeneid L. 11.
Oh véneknél idősbb Gyermek! nevekedjél,
Fuss, izzadj, serénykedj, siess, törekedjél.
Tőltsd-bé kegyes Atyád’ és Hazád’ reményét,
Nap-keletről délig eméld Elméd’ fénnyét.
Élő-fák’ Királya légy, drága Tsemete!
Életedet mérje Pálma-fa élete.
19A’ Pálma igen sokáig élőnek iratik; ezer esztendeig-is, ha hihetünk a’ régi Íróknak.
Im’ tisztességedre a’ Nemes Elméket
Koronázó Mú’sák űlnek Tanáts-széket.
A’ Jutalom’ törvény-könyvét elő-vészik,
Azt a’ zőld Borostyánt fejedre fel-tészik.
Mellyet (tapsoljatok Halmok! Hegyek! Kertek!)
A’ Gyermek
Lépidus ’s Papirius nyertek.
20
Aemilius, Lepidus és Papirius igen hiresek vóltak még gyermeki idejekben lévő nagy és Nemes elméjekről Roma Várossában.
Vidd-el! viseld! Birjad! Mú’sám azt kiáltja,
Míg e’ Borostyánt más borostyán fel-váltja.