HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Gyöngyössi János művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
MENYEGZŐI VERSEK.
Mellyeket
TISZTELETES, TUDÓS
SÓFALVI JÓ’SEF
URAMNAK,
A’ Nemes Kolo’svári Reformatum’ Collegium’ Theo-
logiát tanitó Professorának,
és
TISZTELETES NEMES
FARKAS ’SU’SÁNNA
ASZSZONYNAK,
TEKINTETES
FARKAS JÁNOS
URAM,
Kolosvár’ Szabad Királlyi Várossa’ egygyik
Senátora’
és
NÉHAI, TISZTELETES
BEREGSZÁSZI ’SU’SÁNNA
ASZSZONY
KEDVES LEÁNYOKNAK
Házassági Egyben-keléseknek alkalmatosságával, a’ Tiszt.
Vőlegényhez való szives barátságomnak bizonyságára
készitettem. 1784-dik Eszt. Februariusnak 19-dik Nap-
ján. Ugyan-akkor ki-is nyomtattatott.
Lám! nem késik az Ég; valamit számodra le-tett rég,
’S kintse között fedeze, rendre meg-adja keze.
JÓSEF! az Ég Tölled halgat1
Valakitől halgatni, annyit tészen itten mint valakinek engedni, valakinek kivánságára hajlani; melly a’ Poéták hasonló szóllások formájának kövétése p. o. Claudianus irja Theodosius Tsászár felől; O miunium dilecte Deo, cui militat oether. Ismét: M. Aurelius felől: Seu, quod reor, omne Tonantis obsequium Marci mores potuere mereri.
; maga szólla felőlled,
Módot erős keze lelt, gondolatidra felelt.
Monda: ki-ment számból ma tanátsom; örök kamarámból
A’ mi felőlle titok, útakat arra nyitok.
JÓSEF az én gondom’ különös nagy tárgya, kimondom;
Én tudom, ő kitsoda; szállj-le, Szerelmem, oda
Nyilj-meg ezüst ajtó!2
A’ mennyei titok-tanáts’ ajtaja.
bonts zárt! jutalomra sohajtó
JÓSEFem érjen tzélt érdeme rontson atzélt!
Párka kezek fonják fonalát3
Az ember felől való isteni végezések’ fonalát a’ Párkák fonták, a’ Poéták szerint.
, napfényre kivonják,
A’-mi sok izbe haladt ember kárpit alatt.
Menybe mihelyt szollnak, főldön akadályok oszolnak,
Egyszer az Ég ha felel, főld le-borúlva fülel.
Részt Ez elébb mútat, majd vernek az Eszközök útat.
JÓSEF elött szaporán Oskola’ főlde’ porán.
Hol Papi szent gyóltsot követő Prófessori kóltsot.
Egy jeles innepi nap nyujta kezébe minap.
Szép Neve’ környékén mikor igy Fő-Mesteri székén
Ülve, tanitva bajol; Hymen utánna hajol.
Vélle nevet szemben, hadd végyelek én-is ölemben,
Monda; Te légy ma szeres, a’ ki kötélbe szeress.
Még ez az elsőség bajos elme törésü Ditsőség,4
A’ Professorság.
És tsak ez a’ jutalom még alatsonka halom.
Hivogat innét Pár’ ölelésre, magához el-is vár
Párosokat szerető Mirtusos Ida tető.
Oskola port nyeltél, tsupa hóltakot eddig öleltél,5
A’ Könyveket. A’ Könyveknek olvasását Hóltakkal való társalkodásnak nevezte egy valaki.
Már egyebekre felelj, egy Elevent-is ölelj:
A’ ki ha nints, oh sok méts-füst körmozta Tudósok!
Ortzátok halovány, étketek ize sovány.
Fényes az én térdem nélkül, de nem édes az Érdem6
Az öl, és a’ Térd a’ nevelésnek helyei. Térdein viselni valakit, annyit tészen mint nevelni. Közönséges Magyar beszéd ez. Itt Hymen beszéll, az Házasságnak Istene. Azt mondja hát, hogy, az ő nevelése, dajkálkodása nélkül fényes ugyan az Erdem, de nintsen benne édesség; és ő nálla nélkül a’ Tudósoknak Nagy hirek tsak szárnya-szegett, Akárki előtt világos lehet hát, a’ mit itten sokan homályosnak lenni láttak.
Az Hir, bár az Eget járja, de szárnya szegett.
Hogyha Te vagy Vallás Tanitó; vagyon abba javallás:
Nyugodalomra kies Hymen’ ölébe siess.
A’ mit Leyda nem ért észszel, Göttinga nem esmért,7
A’ Vőlegény a’ Leydai és Göttingai Akadémiákon fojtatta tanúlását. Soha semmi tudós emberek le-nem irhatják, és ki nem beszélhetik, mi légyen a’ bóldog házassági életnek gyönyörüsége, és az atyai ’s Anyai indulat. Ezeket tsak abból tudja-meg valaki, a’ mikor érzi.
Töllem az a’ Tudomány érdemesebb adomány.
Nem tsuda! Tudnillik, mint gyűrüvel a’ kövek illik-
Öszve Minerva’ feje, ’S szüz Cytherea teje.
Igy folya Hymennek keritő szava. JÓ’SEF-is ennek
(Sok ki-fogása helyet nem lele) hajta fejet.
Már közel a’ tzélhoz; mert mint tűz-kőnek atzélhoz
Egy sebes ütközete, kész tüzet egybe vere.
Szikra; tovább gerjed, fedezett tüze lángra ki-terjed:
Nints (nagy az égedelem) hólnapi engedelem.
Most mikor a’ fene Tél’ haja borzad; az éjszaki mord szél
Fagylaltt hidakat önt, ortza-hasitva köszőnt;
Aeolus a’ térrel hegyeket, jeget éjjeli dérrel
Hó-halmokba kevertt zűrzavarokba le-vert;
Most mikor a’ téllel tavasz, éjszak-is a’ sima déllel
Küszködik ösztönözött jég’ szakadási között:
A’ szeretet jobban harapoz: JÓ’SEFbe ki-lobban
Szive’ hevültt gyökere, láng tsupa minden ere.
Mert maga törvényt ront Erycina8
Erycina, Cypria, mindenik tsak a’ Vénusnak neve.
, kötéseket el-bont:
Nem néz, a’ szeretet semmi havat, se hetet.
Nálla hamar fordul jég tűzre; fagy udvara tsordúl;
Süt hevet, ont meleget tél’ Palotája megett.
Bár ha meleg nintsen künn; főld’ fagya tartja kilintsen,
Szem-fedelébe borultt főld’ kebelébe szorult:9
A’ földnek szem fedele az Hó, melly azt bé-fedi Valamint azért a’ maga szem-fedelébe borultt főldnek kebelében szorult-bé télben a’ meleg; ugy hogy ha künn meleg nintsen-is, hanem a’ főldnek fagya alatt, bé-zárva vagyon, és a’ benn meg-fójtott tüz alattomban nagyobb erővel fő, és nevekedik: Épen igy vagyon annak dolga, a’ ki télben házasodik. Kivül fázik ugyan, de belől annál erőssebb tüze vagyon. Ezt akartam itt egy nehány versben ki-fejezni, alkalmatosságot vévén az akkori idő-járásáról, a’ mikor hol igen kemény hideg vólt, hol pedig nagy olvadás és jég-menés.
Fő tsak alattomban, a’ fójtott tűz-is azomban
Benn az erőt neveli, rejteke dugva teli.
Igy ha kivül fázik, tüze benn semmit se hibázik,
Sőt ugyan éget eret, a’ ki hidegbe szeret.
Ugy tűzel a’ télben fontt Párasódási kötélben
A’ szeretők’ melege, mint fagyos Aetna jege:
Ott, tsuda! jég-hátok, hamu, zuzmara, szikra, barátok,
Szór tüzet a’ sok avas ho’boritotta havas.
JÓ’SEF! ugyan mit vélsz? hidegekbe szeretni mit itélsz
Hal Jegy alatt?10
Februariusban a’ Nap az Halak jegyiben jár. A’ Halak pedig majd minden vér nélkül valók, és hidegek.
nem ijedsz téltől? az ölbe sietsz?
Most Ida roszsz hálás Erycé’ hegye mostoha szállás,11
Eryx, vagy Eryce hegye, ugy az Ida hegye-is Vénusnak vóltak a’ pogányoktól szenteltetve; hol annak pompás templomot épitettek.
Paphusi szép Palota most sivatag Kalota.
Tetzik azért még-is; kegyes orvosod a’ fagyos Ég-is,
Nagy haszon, ezt feleled, a’ szeretésre Teled.
Tsendesited belső tüzedet hideg által az első
Lángba, hogy a’ szeretet lenne határba vetett.
Hoszszas az éjj, téged’ strá’sál; ez-is egy nyereséged;
Nem szorgat, ’s szomorit, Társod’ ölébe borit.
Mig hamar érkezik Est,-hajnal’ lova lába pedig rest,
Illyen idő-darabot Házasok’ ágya szabott.12
Az Házasulásnak rendes idejét, a’ téli napokat vették-fel inkább szokásban az esztendőnek más részei felett. A’ Fársáng is akkor vagyon.
Fogj, nosza! már gyújtott fáklyát örömedbe kinyújtott
Kézzel; arany-kötelen függ, ’s üt az óra jelen.
Páros az Eszendő: két nap derül öszve-menendő;
Egy nevek, egy idejek, egy-is azomba helyek.13
A’ mostani Esztendő (Eszendő em.) Bissextilis; mivel illyenkor a Régi Romaiak ebben a’ hónapban egy napot kétszer számláltak egymás után, és kétszer mondottak sexta Calendást, de e’ ma nállunk nem illyen formán esik. Ezek a Páros napok szintén épen e’ mostani lakadalomnak napja után negyed nappal fognak következni.
Kettőt számlálunk, hol-is öszve-fogódzva találunk
Párosodásra Napot, házasodásra Papot.
Jőjj-ki, szelid méhből született szűz! Fárkas’ öléből,14
A’ Meny-aszszony Farkas Házból való, és Kolosvárt Farkas uttzában lakik.
Oh! Kit az égi Halak hoztak-el, Édes Alak!15
Épen e’ mostani hónapnak 18-dik napján érkezik a’ Nap a’ Halaknak Jegyében, mellyekben is a’ régi Syriai Pogányok Vénust és Cupidót tisztelték.
Angyal ez, és testet visel; egy Galatéa ki-festett
Képe lehet; dali szép termete; gyenge, közép
Térdre Chloé húljon, Dryopé mellette pirúljon;
Erre Bolina ha néz, lát aranyat; maga réz.16
Ez a’ szűz igen hires a’ régi Görögök szó-fia beszédekben az ő szeplőtelen tisztaságáról melly benne szépségével együtt vala; a’ ki inkább akart a’ vizbe ugordván ott meg-halni, mint szüzességében meg-bántatni, de a’ halál helyett halhatatlansággal jutalmaztatott meg.
Teste kövér, ékes; ragyogó szeme’ tsillaga kékes;
Junó’ tükre17
Junónak tükröt tartani, Junoni speculum tenere, közönséges Pogány Isteni-tiszteletnek neme vólt a’ régieknék.
magos Homloka; nem haragos.
Léda! ne nézd holló hajadat18
Laeda fuit nigra conspicienda coma. Ovid. Lédának holló szinü fekete haja vólt.
(kedvezzen az olló!)
Gesztenye-szinű haj ez; hátra simitva vaj ez.
Téjbe feresztett szin’ két ortza! (szemeknek ez-is kin!)
Gyenge feszes patyolat-munka féjérlik alatt;
Hajnal választott két tsókot azokra ragasztott,
Mellyeket éjjeli gőz ró’sa-mezőbe ki-főz.
Zeuxis akarsz Phoébét, Daphnét, ’s ha ki-festeni Hébét,
Példa gyanánt ez az Ég’ magva Tenéked elég.
Mu’sa! ne fess képet, gondoljon az elme-ki szépet;
Mindeneket nem rest JÓ’SEF’ etsetje le-fest.
Szóljad az Erkőltsét inkább, nevelése gyümőltsét:
Eskoli ’senge gyümőlts!19
Eskol vólt egy drága gyümőlts-termő vőlgy Kanaán’ főldének Hebron felé való részében, a’ honnan a’ Kémek éppen szőlő-’sengülésnek idején hoztak vala választott gyümőltsöket, 4. Mos. XIII. 24. 25. Egy jól neveltetett szüznek jó-erköltse mint egy ’Sengéje azoknak az Aszszonyi virtusoknak, melyeket osztán az házassági állapotban fog nagyobb bővséggel érlelni.
Nints kebelébe sümőlts.
Tiszta ’SU’SÁNNÁval feredett egy vizbe magával.20
Tzélozás vagyon ama’ ’Su’sánnánaka’ kertben gyakorolni szokott feredezésére.
Abból vólt itala, ’s ott maga Nimfa vala.
Ettől azért kőltsön kértt drága Palástokat őltsön,
’S a’ kihez ennyire vét, rólla nevezze nevét.
JÓ’SEF! örülj, ide térj; Ez az, a’ kire nézve Neved Férj,
Mást nem akar kivüled vallani: nyisd-meg öled,
Hogy nevekedjék nagy Neved, oh Te! Ki JÓ’SEF azért vagy21
Jó’sef annyit teszen a’ Sidó nyelven, mint nevekedés, vagy hozzá-adás.
Nőjj egekig nevekedj, Hymen’ ölébe rekedj.
Már fogoly itt lettél, örökös fogságra vitettél;22
Figyelmezés vagyon a’ fogoly Jó’sefnek példájára 1. Mos. XXXIX. 20.
A’ ki valál szabados, már vagy Ez Egynek ados.
Vonnak ugyan, de Te futsz*
futzsz em.
örömest; menekedni ki nem tudsz,
Még-is őrülsz kötözött sorsod’ igája között.
Ily Iga, bóldogság! oh kellemetes tsuda fogság!
Bizva lehetsz, tudom, olly drága kőtélbe fogoly.
Köz-kezek itt lántzok, szeretet’ törvényei sántzok,
Kéz-ölelése Reád vetve kereszt-vasat ád.
Kedves az a’ fogság, hol vész szabad élet okosság
Által. Ihol! dúst most viszsz-haza, szépet, okost.
Szépet akarsz? Szépnek szép kell; nem félszeg az épnek
Úgy hiszem, e’ szeretés fűszeres Izelités.
Jót-is akarsz? Jónak, Jó kell okos egy Tanitónak:
Vallom, az a’ szeretés egy Nemes Izelités.
Dúst-is akarsz? Nagy kints egy jó Feleség; sohol illy nints;
Esküszöm, e’ szeretés egy eszes Izelités.
Egybe-viszont kelnek ma ’Su’sánna, Joákim23
Ama’ hires ’Su’sánnának Férje vólt Joákim.
emelnek
Egy márvány-remeket, tzimeres Életeket.
Imhol*
mhol em.
az egygyé lett két tiszta Nevekből az Élet!24
A’ tisztaságnak két nevezetesebb példái ketten ama’ Jó’sef, és ’Su’sánna.
JÓ’SEF az egyik elől, ’s rajta ’SU’SÁNNA belől.
Üssön az egygye’ tett két tiszta Nevekre petsétet
Uj Edent ki-fedő Jábesi hoszszas Idő.
Ezt az Időt kezd-el, komor elme tőrésid’ ereszd-el,
Cypria tégye saját két keze könnyű baját.
Gerlitze brukkoljon, de Minerva’ kakassa ne szólljon;25
A’ Páros életben meg-kivántató tisztaságot és hivséget, nem tsak a’ pogányok, hanem a’ Keresztények-is Galambnak és Gerlitzének példájában ábrázolták. Minervát pedig a’ Tudománynak Isten Aszszonyát Kakassal együtt festették le, sőt azzal-is áldoztanak néki, példázván az által a’ Tudósoknak éjjeli gyakor fel keléseket és vigyázásokat.
Serkentő madarad künn ki-rekesztve marad.
Ida megé férjen Tenedos; Cythaeronig érjen
Már Helicon: Elegyek légyenek oh Ti Hegyek!26
Ida, és Cytheron Vénusnak szenteltt hegyek vóltak. Tenedos pedig és Helicon Apollónak és a’ Mu’sáknak tulajdoni. Most azért Idával Tenedos; Heliconnal Cytheron elegy vagyon, mikor egy Tudós férjfiu házasodik.
Pyramus és Thisbé, (nints ellene fal’köze) ki-’sbé-
Múlasson veletek, vig repülésű hetek!
Jöjj-el Idő, mellyen sirás az örömre felejen:
Oh! nem elég az öröm: kell kitsiny édes üröm.
Kellemetes sirás! – Te felej; halgasson az Irás –
Nyilik amott firhang! – E’ tsupa Jó’sefi hang!
Kellemetes sirás! – musikálj hadd halljon az Irás:
Hallom! – Ez a’ ’Su’sika kellemetes Musika.
Lám! nem késik az Ég; valamit számodra le tett rég.
’S Kintse között fedeze, rendre meg-adja keze.