Eggy Levelet vettem közelebb; de magamba nevettem,
Látván, kit neveze: Írta
Harisnya’ keze.
1Egy Levelet vettem vala Szebenből 2-dik Februar, 1785-ben, Versekben, mellynek Írója illyen nevet tett alája: Harisnya. A’ Levélnek eleire egy Koporsó-Kő és Temető Bólt vala le-festve. Ebben a’ Bóltban alunni sőt meg-hóltnak lenni ir-le engemet azon Verseknek Írója azért, hogy az Oláh-zenebonának Versekkel való le-irására serkentsen. Én ezt a’ nevet gondolván lenni a’ betüknek el-hányásával (anagrammatice) Tekintetes Harsányi Sámuel Úrnak, ki-is a’ Fels. Királyi Gubernium mellett hivatalban szolgál vala. Melyre nézve oda irtam ezen Válaszomat. De a’ ki azután Levele által nékem hirré tette, hogy a’ Báttya Tek. Harsányi Jó’sef Ur lett légyen a’ Harisnya név alatt el-rejtett Író.
Név – Mese! Mit tészek? Majd
Oedipus’ embere lészek,
2Ez az Oedipus régen hires vólt bölts és méllyen-látó Elméjéről; a’ honnan a’ régi Könyvekben tészen, titkos és homállyos nehéz Kérdéseknek Megmagyarázóját.
Tripust tészek alám,
3Ez a Tripus az a’ három-lábú Szék vólt, melyre reá-ülvén az Apolló’ Oraculumánál szólgáló jövendő-mondó Vén-Szüle (Pythonissa) a’képpen adott a’ kérdésre feleletet.
majd ki-találja talám.
Oh! jajos óránknak szerzője! nagy átka Hazánknak!
Oh gyászos nevezet melyre
Harisnya vezet!
4Erdélyben a’ Havasokat lakó Oláh-Mokányok viselnek egy illyen Paraszt-posztóból tsináltatott igen-bőv és bugyogós lábra-valót avagy nadrágot. Éppen illyenben jártak az akkori zenebonát inditott Mokányok-is.
Most miket esmértünk, valamennyi veszéllyeket értünk,
Gászt valamennyi hagyott, kints valamennyi fogyott:
Préda, Kegyetlenség, Vér, tűz, hamu-forma jelenség,
Mind oka tsak te, halál’ Lábra-valója! valál.
Mennyi gonoszt hoztál, titkos veszedelmet okoztál,
Oh te,
Harisnya! tsaló
Trójai forma fa-ló.
5Valamint ama’ Trójába bé-vitt fa-lóban el-vólt rejtve a’ veszedelem; éppen ugy ebben a’ Harisnyában, vagy inkább annak viselőiben.
Főldet emésztettél, egy
Pándora’ Pixise lettél;
6
Jupiter tőltött vólt-meg egy Pixist, vagy Skatulyát minden-féle gonoszokkal. Ezt adta egy Pándora nevü szép Aszszonynak kezébe, és a’ Világra el küldőtte. Ezt egy Aszszony fel-találván nyitni, minden gonosz belölle a’ Világra ki-omlott.
A’ mi talált nyavalya, szólga-harisnya faja.
Vétkezem! Illy rusnyát nem akart, ki nevére Harisnyát
Fel-vona; már ne tagadd; szollj, ki vagy, add-ki magad’.
Szollna; de mit láték magam itt? Tsupa tsak betü-játék,
Itt forog egy eleven Ifju;
Harisnya neven.
7Akkor Harsányi Sámuel Urat lenni gondolván, azért irtam Ifjunak. De a’ ki valósággal vala, egy 50 esztendős ember.
Lássa Harisnya mit ér; hiszem azt, hogy alatta Magyar Vér
Folydogál; a’ levele jó Haza’ tagja’ jele.
Többet-is intézek? kivül a’ fedelére ha nézek,
Leg-hamarébb ebben el-vezet útra
Szeben,8Kivül a’ Levélre reá vólt nyomva Szebennek neve, mellyből meg-tudhattam, hogy Szebenből jött.
Tsak tsere kell: útat betü-kőltsönzésre ki-mútat.
Igy HARSÁNYI leve durva Harisnya’ Neve.
Mért aluszom? Kérded? taszigál vala, kőlt vala térded.
Igy panaszolsz: Haza sir, ’s Gyöngyösi’ jobbja nem ir.
Hát ha talám meg-hólt? Leveledre ki-festve vagyon Bólt,
Engemet abba tevél; Gyöngyösi mert ma nem él.
Én noha nem hóltam vala-meg; de halál fia vóltam.
Fel-dühödött
Amalék Hóra törébe valék,
9
Mikor a’ Zenebonás párt ütők Torotzkó Sz. Györgyöt pusztitották, akkor mi is Tordán rettentő rijadásban és éppen az halálnak törében vóltunk. De e’-felett a’ Hóra’ fejében tsinált halálos törben nevezetesen a’ Papok benne vóltak, a’ mint már a’ szomoru esetek mútatták. Ezért nevezem itten Hórát Amalékita, vagy Amalék-Hórának; mert amaz híres Dóeg, ki a’ Papokat kegyetlenül ölette, Edomita vólt, vagy az Esau’ nemzetéből való 1. Sam. 22. Rész. Amalék pedig Esaunak Unokája vólt, kitől az Amalékiták terjedtek. Melyre nézve (tropice) hegyesen nevezhettem Dóeget Amalékitának, ő reá nézve Hórát-is.
Vólt oka hogy sirjak. De bizonytalanokra mit irjak?
Sok száj sok hazudott hirt szaporitni tudott.
Várni tehát kellett fülelésnek az asztala mellett,
Mig maga vége-felé a’ dolog állhat elé.
Most van idő, hogy már serkenjen az elme-fel; és bár
A’ Nemes égedelem’ Mestere vólna velem!
Gondom azért fővebb, Erdély’ siralmira bővebb
Munkát késziteni, Melpomeném’ izeni.
Melly sok ez országos gyászban ma se tiszta világos!
Nagy szövevény; nehezen járhat az ember ezen.
Hogy bizonyost fessek; szükség, tapogatva siessek.
Itt ha mi válik igaz, nem hamar érkezik az.
Addig-is apróság sengétske (Kitsinke valóság).
10A’ közelebb le-irt három rendbéli munkátskákat küldöttem vólt-el irásban.
Leszsz itt egy Levelen tiszteletedre jelen.
Ezzel próbáltam; de ha vélle Nevedre találtam.
Válaszodat (ki-merem kérni) réája nyerem.