Hórának Képét, el-fogattatása után,
midön le-festette vólna Kóré
’Sigmond Uram; illyen alája
való Verseket irtam:
Festve van ez Rámán eggy forma tekintetü
Hámán1
Hámán-is alattomban mesterkedett azon, hogy egy tőlle gyülöltetett Nemzetet egy napon hirtelenséggel ki-gyomláljon. Ester Könyv.3-dik Részében.
’S
Hóra, kinek neve lett egy
Catilina felett.
2Majd mindenek tudják azt a’ Romai Catilinát; a’ ki alattomban öszve esküdt vala magához hasonló nagy sereg Gonosz-tévőkkel, és első próbájával-is a’ Római két Consulokat egyszer’smind meg-ölettettni akarta. Ez a’ szándék el-nem sülvén, azután ismét terminust tett, mellyen Róma Várossát száz hellyen egyszer’smind meg-gyújtatván fel-égessék. De ez-is előre ki-tudódván, meg-akadállyoztatott. De Hóra ennél többre mert vala, mivel gonosz szándéka leg-alább, nagy dühösséggel magát ki-ütötte.
Emberi formában fene-vad’ neme: gyilkos Oláhban
Actoeont harapó vén eb, Urába kapó.
3
Actoeon a’ Poétáknál egy Vadász vólt, kit egykor Szarvassá váltóztatván Diána, az ő maga ebei támadtanak reá, és széllyel-szaggatták a’ magok Urokat.
Egy hegyi patkányból, farkas szoptatta Mokányból
Róka Király; Hitető, szolgai pártot-ütő.
4
Esopusban egy Mese vagyon a’ Róka Királyról, arra tzéloztam. Hegyi Patkány pedig, mivel az hegyek és havasok között lakozott. A’ Régieknél azokat hívták Szólgáknak, kiket ma mi Jobbágyoknak hivunk. Illyen Szolgák, vagy-is Jobbágyok vóltak a’ párt-ütő Oláhok.
Érdeme büzhödt dög; maga
Lerna5
Lerna egy híres Tó Vólt Görög-országban, hol egy károkat tévő gonosz Hydralakott. Az honnan a’ Görög nyelven példabeszéddé vált: Malorum Lerna, minden gonoszoknak Lernája, avagy tava, mellyel ki-fejezték az egy rakásban gyűltt sok gonoszt.
, kiben pokol, őrdög
Kárt valamennyit akart tenni, tsomóba takart.
Tigris az Ortzáját, Vad-kan formálta-ki Száját.
A’ Neve (fessed-alá) Klóska, kegyetlen Oláh.
Klóska, hazug Szájnak pökedelme, szülötte Nadálynak:
Vett az agyába veszett Hóra’ fejéből eszet.
Két szeme vért forgat,
6Ezt hibának vélték némellyek, minthogy nem Klóskának, hanem az Hórának szeme’-környéke vólt veres. De én ezt nem tulajdonképpen vettem, hanem arról, hogy gyilkosság és dühös méreg néz-ki a’ szemeiből azon példabeszéd szerint, mellyel a’ dühös haraggal és méreggel fel-gerjedett emberről, Magyarokul azt szoktuk mondani: Vérrel fordul-fel a’ szeme. E’ tekintetben a’ kik e’ két gonosztevőt látták, meg-vallják, hogy a’ Hóra tekintete szelid forma vólt; de a’ Klóskáéból gyilkosság és dühösség nézett-ki. Ezt kellett ő benne ki-fejezni.
’s agyarat Magyarokra tsikorgat.
Illy dühös, éles agyar’ rontani kelj-ki Magyar!