Nemzetek’ ANNYÁnak, kit egész Európa tsudának
Tart vala, kit kesereg Köz, Nemes, Uri Sereg,
Két Haza! tsókoljad Hamvát; Duna mentire szólljad:
Úgy vala, mint Kegyelem, TRÉSIA’ Lelke velem
Én közel esmérem Nevedet, Fejedelmi Vezérem,
Két Karom
1Magyar-ország és Erdély.
egygy Ereje, Lelke, Szerelme, Feje!
Két Haza volt nállad, mint két Szemed: Oszlopa Vállad,
Mint emelésre merő meg-vehetetlen Erő.
Bár ha parantsoltál, Kegyes ANNYA, nem Aszszonya vóltál:
Illy ANYA’ szive, szava, tsak maga Népe’ java.
El-haladott immár közelébb a’ negyvenedik nyár,
Engemet a’ Szeretet hogy kebeledbe le-tett,
2Ha némellyeknek nem tetszenék, hogy ez a’ szótska: hogy, a’ Sententiának középén áll, (noha ez, a’ mindennapi Magyar Beszéddel nem ellenkezik) ezt-is tehetem helyette: A’mikor a’ Seretet engem öledbe le-tett.
Mind az alatt nékem tsupa nyúgodalom vala Székem.
Vig nap örömbe merültt Haltzionomra derült.
Széked alatt (illy Nagy Magyaroknak Egén egyedül vagy)
Kard soha meg-nem ütött; Hóld
3
A’ Török Udvar, mellynek tzimere az Hóld.
soha rám se sütött.
Szárnyad alatt ültem, SASi Tollaidon ki-repültem.
Tölt tele búza-kasom; mert közel örze SASom.
A’ Tudomány szólló bőlts szivű Minerva ’s Apolló,
Ifjaimat nevelé Boldogok’ útja-felé.
Anglia! lásd, ha mit érsz velem: Edgy Ersébetet esmérsz,
Dánia szóllhat elől
Margita híre-felől;
4Ez ama’férjfiui nagy szivüségéről és bátorságáról sőt meg-rettenthetetlen vitézségéröl-is igen el híresedett Margarita, a’ ki az Éjszaki Tartományokat hatalmas tselekedeteivel bé-töltvén a’ 14-dik Száznak vége-felé; azért a’ Históriáknak irói Éjszaki Semiramisnak nevezték.
Bár
Katalint fessék Oroszok;
Pulkéria tessék
5Kegyességéről, alamisnáinak bővségéről, és meszsze-látó okosságáról egyszersmind igen híres és hasonlíthatatlan Tsászárné, a’ ki maga igazgatta inkább a’ roppant Birodalmat, mint sem a’ testvére, Theodosius, az Ifju; a’ ki vólt tulajdonképpen a’ Tsászár. Tudom ugyan, hogy a’ Római roppant Birodalomnak napnyugoton Uralkodó Fejei nem Romában, hanem Konstántzinápolyban laktanak; de hogy még-is Romát említettem, annak nem egy okát láthatja, a’ ki e’ dolgot tudja.
Nemzeteket győzött hajdoni Roma között:
TRÉSIA vólt Négynek Summája; bizonnyal Ez Egynek.
Nagy Neve négy neveket talpa’nyomába fektet
*feket em.
.
Férjfi Nemet győző ’s Augustusokat meg-előző.
Melly kies ortza! Szemek! Ritka Királlyi Remek!
Angyala Népének, sok Nemzetek’ annyi Nemének
Értz-keritése, fala, emberi testbe vala.
Pásztora vólt Nyájnak, noha Népe nevezte Királjnak
Oh tsuda két nevezet, mint foga benne kezet!
A’ kegyelem ’s jóság, az alázatos Elme ’s igazság
Vólt Derekának öve; vólt Koronája’ köve.
Bőltseket esmérő Tudománnya Tudósokat érő
Egygy örök érdeme lett Aszszonyi Rendje felett.
Részt ada Kintséből: forrott alamisna kezéből,
Árvákon könyörűltt szive, hogy adhat, örűlt.
Élete szentséggel, tsuda! mint vete frigyet az Éggel:
Ritka fejér patyolat Hertzegi Bársony alatt!
Illyen az én délben ragyogó Napom! – Élete félben
Hát marad-é? – Rebegek! – oh mit akartok, Egek!
Nyilik az Ég! – Honnan lehet ez? Követ érkezik onnan,
Igy dörög és fenyeget, TRÉSIA váltson Eget!
Rettenetes dörgés! – Buzog ellene mennyi Könyörgés!
Hány nyelv ’s Gyűlekezet nyujt-fel az Égre kezet!
Boldog Egek! tőllünk lehetetlen, ereszszük előllük.
TRÉSIA! fel-fogadom, Éltemet Ér’ted adom.
Nints haladék még-is! Nagy Kints, kire vágyik Égis.
Szűnnjetek oh Magyarok! vonnak az Égi Karok.
Úgy; de ha bútsút vészsz, hol az én Fiaimra hagyott Rész?
Édes ANYÁM! mit hagysz? gyász le-vetésre kit adsz?
JÓSEFet! Ezt szűltem, Magyarok’ Halmára hogy ültem6Tzélozás vagyon amaz híres Király-halma nevezetű dombra, melly vagyon Posonyban a’ Duna partya felől, és a’ mellyre az Újjabb Magyar Királyok fel-koronáztatások után lóháton fel-menvén, a’ Sz. István’ Kardjával e’ Világnak négy részei-felé szoktanak vágni. Születtetett vala pedig a’ Felséges JÓSEF Kegyelmes Urunk szintén akkor tájban mikor a’ Magyar Korona a’ Nagy THERÉSIÁra szállott.
Nézz oda, benne remély, bánatos árva személy,
JÓSEFet! ő Rád néz. Tudod Ezt oktatta Magyar Kéz7Gróf Batthyán Károly Primás Úr és R. Sz. B. béli Hertzeg vólt ez, a’ kinek nevelő keze alá bizattatott vólt a’ Nagy JÓSEF nevedékeny korában.
Bátor ANYÁDtól válsz, Édes ATYÁDra találsz.
Mit keseregsz, Szivem! Nem esett-ki kezemből az Ivem:
JÓSEFem él, (ez az Ég’ bőlts keze) nékem elég.
Silviusom lészen, bútsút
Lávinia vészen:
8Valamint amaz igen régi Itáliai Királynak Látinusnak házában férjfiui Magzat nem maradván, Birodalmának örököséül hagyta vólt Leányát, Láviniát: Úgy Hatodik Károly Tsászárban a’ Habsburgi fényes Grófi Háznak, mellyből az Austriai ditsősséges Ház alá-származott, férjfiui magva szakadván, Birodalmának örökösivé rendelte vólt a’ Felséges MÁRIA THERÉSIÁT. De ismét, valamiképpen az emlitett Lávinia maga után hagyta a’ Birodalomban nagy reménységű fiát, Silviust: úgy mái napon a’ Nagy THERÉSIA a’ Felséges JÓSEFET.
TRÉSIA megy’; de ha még JÓSEFem élhet elég;