HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Gyöngyössi János művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
TORDAI KÉMÉNY – SEPRŐ,
KIS JÁNOS’
EPITAPHIUMA,
Midőn a’ Torda felett lévő hires Kő-szikla-nyilásnak vagy-is tágas Hasadéknak Éjszaki óldalában található mély szoross üregben, mellyet abból az eleitől-fogva balgatagul a’ községben meg-rögzött vélekedésből, mintha oda sok kints vólna el-rejtve, a’ pénz-kereső korhelek ottan-ottan jártanak, ő-is másoknak tanátsára bé-ereszkedvén, valami szorosságon által-akart egy helyen más lyukba mászni; de derekánál fogva oda rekedett, és semmi módon ki-nem szabadulhatván hat napra meg-is hólt.
M. DCC. LXXX. 13-dik August.
És akkor a’ Magyar Hirmondó közönségessé tette.
Hol lehet olly tár-ház, mellyben a’ Kints tsupa sárház?
Hald-meg pénz-kereső, kintset üregbe leső!1
Ki-ki könnyen’ által-láthatja, hogy itten a’ leg-első rend nem egyéb, hanem egy meg-fejtésre feltett kérdés, avagy Mese, azoknak számokra, a’ kik a’ földben, kövek’ üregeiben ’s egyebütt el rejtett pénzt szoktanak keresni. Még-is számtalan tudósitásból értettem, hogy ottan érthetetlen és sületlen homályt, ’s erőltetést tudtanak azok képzelni, a’ kik engemet verseimben való homállyal, és erőltetéssel szeretnek vádolni, melly abból-is esett, hogy némelyek a’ második Rendben lévő pénz-keresön és lesön, magát Kis Jánost, nem tudom, mi okból, igen hibáson értették; holott én ottan közönségesen egy akármelly pénz-keresö a’ féle korhelt értettem. Melly szerint a’ dolognak értelme és önként való folyása nyilván vagyon, akárki meg-itélheti, mikor azt az üreget egy ollyan tár-háznak nevezem, mellyben nem más kintset, hanem egy sár-házat találhat ezentúl a’ pénz kereső. Maga a’ szent Irás nevezi az embernek testét sár-háznak. Hiszem, ez nem homályosság, vagy erőltetés! Ha én ollyan szerentsétlen nem volnék, kivált a’ Distichonaimban, sokak elött, hogy homályossággal és erőltetéssel tsak vádoltatom, nem vólna szükségem reá, hogy annyi sok Jegyzésekkel terheljem munkátskáimat, és azokkal magamnak ’s másoknak-is alkalmatlankodjam. Ki-kérem alázatoson a’ Közönségtől az egyenes és részre hajlás nélkül való ítélet-tételt.
Torda felett egy Hegy hasadott meg. Ez egy bizonyos Jegy
Tégedet a’ nevezett kints-Kamarára vezet.
Keskeny Üreg mélyen vagyon itt. Oda közbe kevélyen,
(Hogy nem félti fogát!) KIS le-botsátja magát.
Ostoba bátorság! harmintz-két ölnyi szorosság;
Nagy dolog addig elé el-verekedni belé;
Tétova fordulván, ’s az Üreg derekára szorúlván,
Hét napokig nyomorg, sir szeme, könyve tsorog.
Szomjuhozás, éhség meg-ölék. Oh kinos-egésség!2
Ö nyavalyás, semmi egyéb baja nem lévén, egésséges vólt. De nem vólt mód benne, hogy tsak egyszer is enni vagy innya adjanak; mert fővel béfelé rekedett. És így éhel-hólt-meg.
Mellynek alatta halál rést az ölésre talál.
Kints keresés végett nyavalyás, mint mások-is, égett;
Életet igy keresett: törbe de fővel esett.
Hirtelen a’ kintsen kapa. Hát Kenyere ’s vize sintsen.
Lenni ha gazdag akart, sirt maga körme vakart.
Egybe szerentsének fia lett, hogy az ö tetemének
Márványból hasadott kő-köze bóltot adott.
Fenn maradandó Hir! Kémény-Seprőnek ez a’ sir,
Mellybe rekedt eleve, hertzegi bóltja leve.