Házasodol, látom; mi dolog? GOMBÁSI Barátom!
Téged’-is a’ szeretet hát Kalodába vetett?
Nem vagy elégséges Te-magadra, hanem feleséges
Életet élni szeretsz, zárt kezeidre veretsz.
Ifju-legénykedtél eleget; de ki-nem menekedtél
Aszszonyi gyenge köröm’ nyűgiböl. Oh nagy Öröm!
A’ Pap-is úgy, mint más, ember, mindennapi mondás,
Vért, nem szilva-levet, hordoz; erébe hevet.
A’ Különös Szentség, jó-vólna, lehetne ha mentség;
Ugy; de ha vére buzog, forr ere, szive mozog.
Láng-szin formában az az ortza sem ége hijában,
Gyúladozásod elől, mútata tűzre belől.
Lám! ha pirossallott ortzád; szivedre nyilallott
A’ soha nem heverő Vénusi titkos erő.
Birjad azért KINTSED’, ves’d őrizetére bilintsed’.
Van, mit benne szeress; van, miket ebbe keress.
SÁRA, saját tested, (mert jól tapogatva kerested)
Angyali kedves Alak; nints ez Aranyba Salak.
Termete friss, rendes; szelid, és természete tsendes;
Lévén benne nemes indulat, elme szemes.
Homloka sik márvány, az alatt két barna szivárvány’
Sátora görbed-elé gyöngy szeme-fészke’ felé.
Nintsen azért károd, mivel ez jeles érdemü Párod
Lészen ezer nyereség, tiszteletes Feleség.
Oh ki Haraszkereken lakozol, ’s űlsz a’ Papi Széken!
Jól szalad a’ Kereked, már ha Gerendre reked.
Jó kereket tettél Szekeredbe, hogy útnak eredtél,
Addig azomba futál, aszszonyi kézbe jutál.
Új Kereket hoztál? Szükség; leg-alább, ha falaztál:
Nints mód, roszsz
Kereken, futni
Haraszkereken.1Az e’féle Neveknek hangzásaival, és Jelentéseivel való jádzást némelyek én bennem sületlen haszontalankodásnak lenni nézték, mint a’ melly igen alatsonul tartoznék a’ Poésisnek azon szép részére, melly Iventionak Találmánynak vagy Gondolatnak neveztetik. De ha én ebben majd minden Vers-iróknak nyomokon járok, nem lehet sületlenségnek bennem-is tartani. Tsak Ovenusban, Barleusban mennyi sokat olvasunk effélét! A’ hol kivált valami jádzásra való alkalmatosságot lát a’ Vers iró, ott éppen a’ dolognak természetéhez illik illyen találmánnyal-is élni. A’ gyermek-játéknak-is vagyon a’ maga természetéhez illő találmánnya, melly annak ékességére vagyon. Szabad a’ találmánynak külömb-külömbfélének lenni, tsak annak modjára és hellyére vigyázzon az ember. Egyszer ’s másszor az illyen-is kedves. Egy Erdélyben nagy tekintetű Magyar Poéta szemtöl-szemben-is hányta ezt nékem szememre. De az illyen különös iz-érzésű embert nem igen szükség számban-vennünk. Még az orátorok’ és Poéták fejedelmei-is ollykor tettenek efféle példákat.
Köss Kereket még-is; nehezetske tsak egy feleség-is:
A’ Lejtőnek elegy lassú futással eredj.