PÜSPÖK’ FALATJA,
avagy
TISZTELETES, TUDOS IFJABB
ABATS JÁNOS
URAMNAK,
a’ Dé’si Reformáta Nemes Eklésiában az Isten’
Beszéde’ Hivséges Sáfárának,
TISZTELETES, NEMES
TSERNÁTONI VAJDA KRISTINA
ASZSZONNYAL,
FÖ-TISZTEKENDÖ REFORMATUS PÜSPÖK’,
TISZTELETES, TUDÓS
TSERNÁTONI VAJDA PÉTER
URNAK,
és
TISZTELETES, NEMES
USZKAI KRISTINA
ASZSZONYNAK,
igen kedves és még tsak gyenge idejü Leányokkal,
tartott örvendetes Menyegzőjének Napjára ké-
szitett atyafiságos és barátságos
RÖVID VERSELÉS.
M. DCC. LXXVII-dik Esztendőben, Decembernek
11-dik napján.
Mit kivánsz? mit vársz, ABATS! ennyire? Gustus után jársz?
Várod ama’ FALATot, melly meg-is érne hatot.
Angyali Magzatját,
Püspök’ gyengétske
Falatját,1Igen sajnállottam, hogy ezen Versekben ki-tett Gondolatokat némellyek felőlem való bal itéletre forditották, mellyre adtanak alkalmatosságot azok, a’ kik ezen Verseket kezekhez kapván, mind a’ két Hazában kézröl-kézre adták, és hibáson-is le-irták. A’ ki kedves Barátját vagy Attyafiát versekkel tiszteli, a’ barátsági confidentia, maga-megbizás adja ott a’ szabadságot, hogy az ember ártatlan tréfás gondolatokra ki-ereszkedjék. De efféléket senki; okos ember, magánál nagyobb embernek nem ir. Itt a’ Materia maga ártatlan vólt a’ Magyaroknál fenn forgó közönséges példa-beszédnek ereje szerint. A’ több szollásoknak formáit-is a’ dolognak természetéhez kellett alkalmaztatni; de hasonló ártatlan ki-fejezések és jelentések között.
Ezt szereted te-magad, vásik-is Erre fogad.
Jó Falat, a’ kit veszsz, igazán Papi Gustus ez a’ Rész:
Nézd-el az ifju Papot, Püspöki részre kapott!
Szép Falat Ez; nintsen, szemed a’ kire szebbre tekintsen,
Hasznos igen friss vér’ gyűjteni;
2A’ Tiszt. Vőlegény az előtt sok ideig beteges állapotban vólt.
gyenge, kövér.
Sok tálban mártál, míg Püspök ebédjire jártál,
Sok jó-izü falat vólt fogad, inyed alatt:
Még-is ez Egy hátúl hagyaték számodra sajátul:
A’ nemesebb fel-adott Rész leg-utól maradott.
A’ mire szolgáltál, (jól Káplánkodni találtál)
Böv igen a’ fizetés; a’ Kepe-véka tetés.
3Ez a’ Szó: Kepe, Erdélyben, kivált a’ Székelyeknél, jelenti a’ Papnak azt a’ fizetését vagy bérét, mellyet a’ gabonából szoktanak adni. A’ Kepe-véka azt a’ vékát, mellyel az a’féle gabonát a nép bé-szolgáltatja.
Nem tsupa-fél-részszel
4A’ Tiszt. Vőlegény a’ maga a’kori T. Principalissa’ Papi-fizetésének fele részét vette.
fizetett-ki, de széppel, egészszel,
Püspököd, a’ ki körül fáradozásod örül.
Ez vala kedvessebb maga Része, Falatja jelessebb:
Ezt-is; a’ hogy fogadá, néked ebédül adá.
Jól vagyon! úgy kellett; mivel igy ezután maga mellett
Püspöki drága
Falat egy Papi férjfit alat.
5A’ mint sok felől hallottam ezt a’ két utolsó szót mindenfelé többnyire úgy irták, hogy abban a’ kegyes fülek meltán meg-botránkozhattak. Sajnállottam-is igen ezt a’ hibás le irást. De én legelébb is igy irtam: Valakit alatni, el-alatni (facio dormire) valóságos és mindenfelé forgó jó Magyar-szó. Az Alatt mikor két t-vel iratik, akkor Praepositio; de épen más az Alat mikor egy t-vel irjuk; alatok, alatsz, alat. Ezt akárki észre-vehette vólna ha tsak abból is, hogy azzal a’ hibás le-irással nem folyhatna az a’ Sententia jó és értelmes kimondás szerint. E’ felett én soha a’ dactylicus pesnek, a’ mint hivatik, közepére ollyan két szót öszve-nem foglalok, a’ mellynek egygyike Vocalison kezdödjék, ne hogy ottan két Vocalis öszve-találkozzék a’ Pes’ közepén. Ezt én igen disztelennek tartom. Ezt a’ Regulát fel-vévén, maga a’ Versnek folyása-is hibás a’ szerint a’ le-irás szerint.