HÁROM
NAGY MÉLTÓSÁGU GRÓFI HÁZAK’
ÖRÖKÖS
EGYGYETLEN-EGYGYEINEK,
UGY-MINT:
MÉLTÓSÁGOS GRÓF MALOM-VIZI
KENDEFFI JÁNOS
URFINAK,
UGY
MÉLTÓSÁGOS GRÓF KIS-RHÉDEI
RHÉDEI ÁDÁM
URFINAK,
MIND-KETTEN
ISTEN’ KEGYELMESSÉGÉBÖL MÉG ÉLETBEN LEVÖ
MÉLTOSÁGOS GRÓF
ÉDES ASZSZONY-ANNYOK’
Ő NAGYSÁGOK
KEBELEK’ MÉLTÓ SZERELMEINEK,
ÉS MIND-KETTEN MOSTAN
A’ GÖTTINGAI FELSÉGES MINERVA’
VÁLASZTOTT KEDVES TANITVÁNYAINAK:
NEM-KÜLÖMBEN
MÉLTÓSÁGOS GRÓF TOROTZKÓ-SZENT-GYÖRGYI
TOROTZKAI PÁL
URFINAK,
MÉLTÓSÁGOS GRÓF
ÉDES ÚR-ATTYA’
Ö NAGYSÁGA’
SZIVE’ FÉLTŐ KINTSÉNEK,
SZEMEI’ MINDENNAPI GYÖNYÖRÜSÉGÉNEK:
MOST MÉG
AZ HAZABÉLI TUDÓS MINERVA’
SZERELMETES TANITVÁNYÁNAK:
MIND-HÁRMAN
NEMZETÜNK’ NEVEKEDŐ ÉKESSÉGEINEK,
NEKEM-IS
MÉLTÓSÁGOS PATRONUS URAIMNAK,
Ö NAGYSÁGOKNAK
ALÁZATOSON AJÁNLOM.
Bőlts Apollónak született Sajáti,
A’ kilentz Múzsák’ örökös Baráti,
Két Magyar Fényes Haza’ Nagy Reménnyi,
És Szeme’-fénnyi!
A’ miket Mú’sám vere lassu lantján
Pannon’ árnyékos Heliconja’ hantján,
Udvarol, bátor tsak alá-valókkal,
Néktek azokkal.
Nem visel bibort sohol e’ Camoena,
Egy pais nélkül született Athéna; (Minerva)
Róllatok, szükség, hogy előre kőltsön
Érdemet őltsön.
Homlokán függő hazabéli drága
Brilliánt lészen Nevetek’ világa,
Itt elöl midön azokat botsátja,
’S fényleni látja.
Pyrrhus egy Gyürüt ha viselt kezében
Mellynek Akhátból faragott fejében
A’ kilentz Mú’sák tsuda módra mettzett
Képe ki-tetszett:
Egy betsesbb kő leszsz Neveteknek árra,
’S Gyürü Mú’sámnak keze’ birtokára,
Ezt-is ujjában örömest, ha méri,
Jegybe ki-kéri.
Ifjakat kívánt eleven Szerelme,
Kiknek Érdemmel koszorus Nagy Elme
Templomot fundál, ’s fel-az égre mútat
Gráditsos útat.
Fel-kelő Napnak szekerére hágott;
Igy talám tisztább eget és világot
Láthat; igy délhez közelebb ha férhet,
Zénitet érhet.
Vajha, mint Daphné nagy Erőt alá-hoz,
Egy Apollót-is le-von ő-magához,
Szivetek’ lángját Ez-is érdemelné!
Kőltsön ölelné.
Nem fut-el; nints e’ Szerelembe szégyen:
’S bár nem élő test, hanem egy fa légyen;
Zőld borostyánt fog tsak ugyan nevelni,
Jegynek emelni.
Mint Nevét késsel ha ki-mettzi fában
Még nevendékeny fiatal korában,
A’ betük midőn aval egygyesednek,
Meg-nevekednek.
Igy Ti, mint Tzedrus fiatal-fa, lévén,
Kés hellyett pennát kezem arra vévén,
Itt Nevem’, légyen hogy ez-is Tiétek,
Mettzi Belétek.
Hogy mikor Névvel nevekedtek égig
Egygy igaz Hérosszerü mennyiségig;
Bennetek Mú’sám’ neve szélesedjék,
Meg-nevekedjék.
Oh fogadjátok Szeretőtök’ ölben!
Szivetek’ rejték-fala jobb-felöl benn
Szüz Camoenámnak, ha világra mégyen,
Kő-fala légyen.
A’ Találmánynak kitsiny e’ malasztja,
Gondolat sem mélly, szaporán apasztja;
Lelkesebb ihlést ’s tüzet élesebben
Fujjatok ebben.
E’ Tsomótskában ki-szedett Virágok
Nem magos Pindus hegyi ritkaságok;
Vontt arany-szállal Nevetek borittsa;
Egybe-szorittsa.
Nem borostyán, sőt alatsonka perje,
A’ mi tetszéstek’ kebelét ki-nyerje:
Kedves illat vólt tsupa házi fü-szer –
Füst-is elégszer.
Több kitsiny tsillag szalad égi pállyát,
Kőltsönös fénnyel veri sok homállyát;
Enged abrontsot kerülésre még-is
Nékik az ég-is.
Fuss te-is, Mú’sám! (Haza küld-ki régen)
A’ Magyar tágas leleményes égen;
Annyi tsillag köztt noha baj derülni,
Sorba kerülni.
Három Atlás itt de tsudára készül,
A’ kiket Virtus, Tudomány, Erő szűl:
Engem’-is, mondjad, fog emelni vállok,
Futni ki-szállok.