Fodor Gerzson, Nánási (1763–1835) Derecskén született, református nemesi családban. Apja Fodor Pál református lelkész, anyja Gönczy Zsuzsanna. A Debreceni Református Kollégium diákja volt, majd Érsemjénben lett iskolai rektor. Utána gróf Teleki Sámuel családjához került nevelőnek. Valószínűleg 1790 végén vagy 1791 elején a genfi akadémiára ment, s peregrinációja során több német egyetemet is fölkeresett, s talán Párizsba is eljutott. 1792-ben Nagykőrösre került a református gimnáziumba. Itt nősült meg: Molnár Mihály és Inárcsi Farkas Sára leányát, Máriát vette feleségül. Hajnóczy József vallomása alapján 1794. dec. 10-e körül fogták el Fodort. A vád szerint Szentjóbi Szabó adta volna át neki a kátét. Ezt Fodor tagadta, s ezt végül Szentjóbi is megerősítette. Fodort felmentették, de az ügyész fellebbezésére a Hétszemélyes Tábla semmissé tette az ítéletet, s Fodort bűnösnek mondta ki, úgy, hogy az elszenvedett fogságot bele kell számítani a büntetésbe. 1795. máj. 20-án szabadult. Visszatért Nagykőrösre, a tanítástól azonban egy időre eltiltották. Állását – feltehetőleg gróf Ráday Gedeon közbenjárására – viszonylag hamar visszakapta, s 1814-ben egyházkerületi főjegyzővé, 1815-ben pedig nagykőrösi pappá választották. 1826-ban a mezőváros első lelkésze lett. Ezt a tisztet haláláig viselte. Életéről és peréről bővebben: Benda, 1952, 1957, II. 677–679.; Soós, 1993.
(Szilágyi Márton jegyzete, KazFogs., 428.)