MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Csokonai Vitéz Mihály – Kazinczy Ferencnek
Bagamér, 1802. december 26.

Tekintetes Úr!

Egyedűl az a’ Reménység hozott ide Bagamérba az Innepekre, hogy majd a’ Tekintetes Úrhoz Semjénbe egy félnapra általmenvén, szerentsém lesz holmi Literariumokról*
Literariumokról A ról olvashatatlan betűkből javítva.
szólani, ’s jelesben Daykának hagyományi felől bővebben értekezni. Én itt az únalmas hosszú estvéken egy futó Recensiot tettem minden Munkájin keresztűl, melly Farrago*
Farrago A kiadásokban mindenütt fragmento szerepel, noha az íráskép egyértelmű, s a másolatban is e szó olvasható.
mintegy 2 árkusra terjed: óhajtom előbb közleni a’ Tekintetes Úrral, míg kezemet a’ szent maradványokra tenni merészelném. Külömben is lehetetlen a’ két Heroidummal boldogúlni a’ Colardeau Originálja nélkűl. A’ Pope’ két kis Levele megvan nálam Frantziáúl. Méltóztasson a’ Tekintetes Úr, Vásárra béjövén két vagy három fertály Órát Czélunk’ elegyengetésére üressen tartani: a’ mire Nagy Gáborunk’ egyik szobáját legalkalmatosabbnak ítélném. Készségem csüggedni nem fog, csak a’ jó Múzsák el ne hagyjanak. –
A’ mi a’ Festőt illeti: a’ Tekintetes Úrnak rólam való gondoskodása meghaladja érdememet, akár a’ személyest, akár a’ közönséget illetőt. Részemről a’ hiúságot magam vadászni nem kívánom, de ha hiúságommal a’ mások’ hiúságának kedveskedhetem, miért volnék makats és durczás? Én ugyan Rousseau’ embere vagyok: de az Öreg Urban is nem volt é sok efféle, a’ mi néki mégis illett, sőt Characterének umbrázatja volt, vagy inkább fényezetje? Már a’ Bécsi Magyar Institutum a’ múlt Tavasszal,*
múlt <Ősszel> Tavasszal
hogy Pesten valék, megkért, hogy adjam által nékik, és ők a’ derék Czetterrel ingyen kimettszetik. Ráállottam kívánságokra, gondoltam, hadd bábozzanak vele. Van a’ barátságnak, van a’ Tudósi characternek, van a’ Nemzetiségnek bábja; mi több? a’ Vallás holmi báb nélkűl hideg és sikeretlen. – Ők énnékem, mivel, a’ mint említém, akkor Pesten napoltam, egy Budai Rátz ifjat jovallottak, a’ ki ½ Souveraindorért fest és szerentsésen talál; Csúri barátom, a’ ki a’ Vátzi Siketnémák’ Perceptora, ezzel festettette le azonegy Papirosra ad vivum T. Domokos Lajos és T. Sinai Miklós Urakat – szemközbe!! Bétsi Barátim arra kértek, hogy ha több festéssel mehetnék fel magam, Czetter jobban dolgozhatna a’ Rézre. Tavasszal külömben is fel kell mennem. Vásárkor erről is tanátskozhatunk.
Addigis változhatatlanúl maradok
a’ Tekintetes Úrnak

 Bagamér. 26d. Xbr.
1802.

 [Melléklet:]
Gr. SZÉCHÉNŸ-Excához
midőn a’ Nemzeti Könyvházzal megtisztelni
méltóztatott.
Hol jártok, óh Fél-Istenek! óh nemes
Árnyékok itten?*
Jav. ebből: ?itt
Ki ’s mi hozott ugyan
E’ Hortobágy’ pusztáji mellé,
E’ magyar Arcadiába, kérlek?

Ti új világot hoztok az én setét
Honnyomba, ’s új fényt. Érezem isteni
Íhlésteket; ’s lantot ragadván
Hódolok elleneállhatatlan

Súgáritoknak. – Volt az Arany Világ,
Mellybenn az Égnek Sorsosi a’ szelíd
Emberhez is bészálltak; ’s így lett
A’ Filemon’ kalyibája Templom. –

Ti halhatatlan Lelkek! az érdemet
Megsokszorozván drága Hazátokon,
Buzgányra termett markotokba
Pindusi tollat egyengetétek;*
Kettőspontból jav.

’S most már az ázur Menny’ palotájiban,
A’ menköveknek hámorain felyűl,
Megistenített ajjakokkal
Vészitek a’ diadalmi nektárt:

Mégis magános nyugtai köztt ihol
Egy elfelejtett kis danolót, magyart,
Meglátogattok.*
Vesszőből jav.
Mint köszönjem
Isteni táborotok’ malasztját?..

Kúlcsárom! itt vagy? – Tán*
A T t-ből jav.
Te valál dicső
Félisteninknek jó Kalaúzza? Szólj,
Hogy hű barátságod’ fogadjam;
’S Isteneinkre tömént bocsássak.

––––––––––––

Ne nékem intézd a’ köszönést, Magyar!
Ne nékem intézz tárogatót, tömént:
A’ Czenki oltárokra tartsad
Innepi tárogatód’, töményed’.

Tudod hogy ott áll temploma a’ szelíd
Múzsáknak; ott van pitvarok a’ fejér
Jótételeknek;*
Kettőspontból jav.
ott adott helyt
Calliopédnak ama’ Nagyember,

Ki Nemzetünknek Lantosit és feles
Írójit a’ köz fényre kiálltatá.
Gőzburkok űlték szent neveknek
Csillagit a’ buta Léthe’ partján.

SZÉCHÉNŸ’ csendes Virtusa bétöré
Az ólom éjnek százszeres ajtajit,
És Nemzetünk’ kertébe rakta
A’ siket Élizium’ babérit.

Most látogatják régi Tudóssaink,
Vagy elfogadják, hív Unokáikat:
Hozzád is elkísértem őket –
A’ kegyes Életadó’ szavára.

––––––––––

Óh, gyáva lantom’ húrja, miért rebegsz?
Óh, hogy nem onthatsz olly teli hangokat,
A’ millyekenn az égi Sférák
Hármoniáznak az isten-áldó

Mindennek öblén?! – Méoni trombiták,
Lezbószi Lantok dörgik az emberek’
Meggyilkolójit, ’s homlokoknak
Vérpiatzára babért kötöznek.

Egy, tartományok’ ostora, milliom
Élőket öl meg; ’s ímhol az ő neve
Hérós: Ugyan Néked mit adjunk,
Óh TE, Ki ennyi Halottat ismét

Életre hoztál? Óh TE, ki annyi sok
Élőknek édes Gyámola, Dísze vagy? –
Nagy Gróf! az Élők, Holttak, együtt
Zengedezik kezeid’ csudáját.

Ní!*
Vesszőből jav.
a’ Jövendők’, ní! az Utóvilág’
Képespiattzát látom az Éj alól
Felnyílni, ’s a’ SZÉCHÉNŸ Névvel
Hallom az Aeonokat susogni.

Gyémánt Kopáttsal,1
Kopátsnak hívják a’ Tiszamenti Magyarok, a’ bányász-csákányt, a’ fagy- és verem-vágot. Ez a’ szó mind a’ természettel, mind a’ nyelvvel, vagy is, mind a’ kettőnek Tónusával megeggyez. Innen: Kopátsolni.” [A lábjegyzet alatt megjegyzés:]
NB. Az említett Catalogus Bθecae Naonalis ’s t. a’ Gróf csak ingyen oszttatja ki: mostanába küldötte meg nékem Kulcsár Úr által, 100 Rf. Présenttel.”
lát’d, ahol a’ komoly
Történeteknek termetes Angyalát;
Ím, ím Neved’ roppant betűkkel
Vágja be a’ Krapak’ oldalába.

hív tisztelője
Csokonay.
mk.

[Címzés:]

Tekintetes Kazinczy Ferentz Úrnak,
tellyes tisztelettel.
Semjénben.

NB.*
NB. Utólag toldva a mondat elé.
Az említett Catalogus Bθecae Nationalis ’.t a’ Gróf csak ingyen osztatja ki: mostanába küldötte meg nékem Kulcsár Úr által, 100 Rf. Présenttel.