MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Csokonai Vitéz Mihálynak
Debrecen, 1804. november 1-2.

Édes barátom!

Én*
En em.
mégyek, ’s az Ur dolgát elvégzem a’ hogy lehet, ’s Kassáról meg írom, mit végzettem. – Az Urat pedig újra kérem a’ vers eránt, melly olly forma lehetne, mint a’ Dayka propempticonja.

*
A vers két hasábba van írva.
Indulsz Tokajnak Édenébe,
A’ grácziák lakó helyébe,
Lelkemnek jobb fele!

Hol űzi a’ vétek homályát
’S letépi a bűn álorczáját
Lantod bölcs zengzete.

Én elmerülve bánatomban
Ülök nem érdemlett honnomban
’S utánnad esdeklem.

’S lépésid könyben ázott szemmel
Eltölve néma gyötrelemmel
Távolról követem

Te a’ mord tél bús fuvalagja
A’ merre – –
– – utját veszi,

Térj Aeolus vak tömlöczébe
Hadd súgja lágy Zefir fülébe
Hogy Dajka szereti.


Az illy Gelegenheitsgedicht minden olvasót interesszál; a’ Wüntschowálás, Magasztalás pedig úntató. Kapjon tüzet az Ur, és írjon majd valami kis nem tudom mit, mellyre mindig azt mondhassa: Ejnye, be rendes ez! ’s eggyet nevessen neki. Adieu. Luther Marton apánknak neve napján reggeli 11 órakor emlékezzék meg az Ur rolam adieu.

[Címzés:]

à Monsieur
de Csokonay.
à Debrezin.