MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
A Tziklops.
Polifém, és Galatéa.
Éhj,*
Az É A-ból jav.
Tsátsogó Nimfák! nosza
Hallgassatok már eggyszer. Ah,*
Az A a-ból jav.
miért beszéllitek
Mindég az én Gyötrelmimet. Kegyetlenek!
Mi vad Gyönyörködést találtok abba,
Hogy engem ekként kínzatok?*
A szó eleje javítva vagy megerősítve.
Galatéa Atzist szereti: azt tudom: hallgassatok.
De a kegyetlen nem soká fog engemet
Nevetni Fájdalmammal. Imhol ő. Óh Istenek!
Az a Tekíntet Szívem úgy ketsegteti,
Hogy véle*
véle<a>
a Bosszút egészenn el-felejteti.
Szívem! a méltó Haragtól
Szélveszekkel, Mennykövekkel
Kezdesz te háborogni,*
A vessző kettőspontból jav.
De majd két szép Tsillagtól
Kéntelen vagy dobogni.
Benned mi új Mozgások
Támadnak e szép Isteni Kép
Ragyogásira?
Mi szokatlan Bájolások
Reszkettetnek annyira?
Galatéa, merre merre futsz? Ah, halld tehát, ah hagyd oda
A sós Vizet. s Millyen Gyönyörködést*
A Gy gy-ből jav.
Találsz magadnak abba, hogy tsak szűntelen
A szélveszes Habokba hánykolódol? Ah, kár
Homályba rejtetődni a Napfény elől
Kies Tekíntetednek. Ah,*
A sor fölött beszúrva.
talám*
Jav. ebből: Tán
tüzes
Sugáritól félsz annak? Imé tsendesenn lehet
Nyúgodnod Árnyékomba. Énekekkel*
Énekek<e>kel
Ketsegtetem majd Álmaid:’*
Álmaid Ért. sz. em.
s Ha, óh kegyetlen,
Nem tűrheted, hogy énekeljek én Szerelmet
Azt esküszöm néked, nem éneklek Szerelmet.

GALATÉA.
De hát mi Szépséggel ditsekszel, hogy te benned
Galatéa azt szeresse? Tám az a kietlen
Szemöldök az, melly békeríti Homlokod?
Vagy tám harasztos, és Havasnyi Vállad?
Tám borzas, és bozontos Állad?
Tám öszve-tsapzott rőt Hajad?
s Irtóztató Szavad, mellyet nemis tudok
Felvenni könnyenn, bőg-e, avvagy mennydörög
Reszkettet, a mikor Szerelmébe*
Az Sz sz-ből jav.
könyörög?

POLIFÉM.
Ah, ah, te háládatlan!*
Vesszőből jav.
ah, nem tartanál te ollyan
Iszonyúnak engemet ha szűntelen
Elmédbe Átzis*
Jav. ebből: Átzist
nem forogna.*
Jav. ebből: ?forognád

GALATÉA.
Való, való.
Való, hogy az a kedves Szem
Gyönyörködtet engemet
És más Fáklyátol soha sem
Gyúlytatom fel Szívemet.
Tsak*
<hogy>
az én Bálványomat
Ne leljem háládatlannak
El*
Jav. ebből: ’S <ha>
nem tserélem az annak
Szentelt kedves Lántzomat.

POLIFEM.
Polifém Szemébe mersz tehát
Ekként beszéllni, esztelen?*
Az e E-ből jav.
s Még hánytatod nekem
Szerelmestársamat? […]*
<Tudod,> A szó utólag át lett húzva, de nem került helyére más.
hogy eggy
Megbántatott Szerelem Dühősséggé szokott
Változni? Hogy rád nézve a Tenger tsekély
Menedék leszen? Hogy a Tövéből
Kitekertt örök Lángokkal égő
Etnát magam felforgatom? Hogy azzal öszverontom
Közötte a mélly Tengereknek
Dórist, Tetist, mind minden Istenit a Vizeknek?
Reszkess, kegyetlen, Átzisért
Reszkess, kegyetlen, temagadért. Ha többször őtet én
Te véled e Partokra jönni sejthetem;*
Olvhtl. szóból jav.
Dühös Szerelmemet – – –

GALATÉA.
Dühös Szerelmedet én nevetem.

POLIFÉM.
Majd lángoló Bosszúm elől
Kintsed hová fut akkor?

GALATÉA.
Menedéke Szívemenn belől
Lessz és megőrzi Ámor.

POLIFÉM.
s Ennyi Sírást,*
Az S s-ből jav.
Panaszt tévén

GALATÉA.
Nem szánlak. Ez légyen elég!*
elég Tollhiba

*
Eredetileg ez és az alatta levő név kapcsos zárójellel össze volt kötve, ez azonban utólag át lett húzva.
POLIFÉM. Hozzám
} olly kegyetlen lévén
GALATÉA. Hozzá

(Kettenn.) Kegyetlenebbé teszel még.
*
<POLIFÉM.> Alatta: <GALATÉA.> A kettő kapcsos zárójellel össze volt kötve, de ez is áthúzva.
(Kettenn.) Hidj nékem, gondolkozz másképpen

*
Eredetileg ez és az alatta levő név kapcsos zárójellel össze volt kötve, ez azonban utólag át lett húzva.
POLIFÉM. Oda lessz
}*
A fordított kapcsos zárójelet értelemszerűen jav.
az ő Veszélyébenn
GALATÉA. Nagyobb lessz

POLIFÉM. Benned az a bolond
}*
A fordított kapcsos zárójelet értelemszerűen jav.
Hívség!
GALATÉA. Bennem ez a Kedves