Hogy a’ Vén Saturnus ki hólt
Az Egek Thronusából,
Már semmi Örökös nem vólt
A’ Chaosz sexusából,
A’ Rendek közt nagy lárma lett
A’ futurus Kronprintz felett
A’ Mennyei Diétán.
Mint hogy az Öreg meg ette
Részeg fővel fiait,
’S ezeknél inkább szerette
Titán Attyafiait,
Meg mondták Categorice,
Hogy Vi Legis Pragmaticae
Júnót teszik királynak.
Követvén a’ Magyarokat
Thronusba is űltették
’S Így a’ Deputatusokat
Már széllyel eresztették;
A’ Palota ajtajába
Kitett Bellica Cassába
Tíz Kontz Papirost hánytak.
Hogy a’ Rendek el oszlának,
Actu lárma támadott,
’S az Öreg sanctiójának
Egybe nyaka szakadott,
Mert hárman contradicáltak,
A’ gyűlésre apelláltak
Az Újj Electióért.
Jupiter, a’ Vén Istennek
Egy esmeretlen fia,
Ki hirdettette mindennek,
Hogy a’ Nagy Monarchia
Őtet illeti s Testvérit,
Azért adják ki a’ bérit,
Mert ő sem Fattyú Gyermek.
Erősségűl producálta
Az Apja Bibliáját,
Ebből mindjárt demonstrálta
Genealogiáját;
Mert az első Paginára,
A’ Biblia táblájára
Fel vólt írva a’ Nevek.
Az is nota benébe vólt,
Mellyik mikor született,
Hogy Jupitert megette vólt
’S a többivel is így tett,
De részeg fővel firkálta,
Hogy meg hólt, recognoscálta
Az előtt harmad nappal.
Hozott is erről levelet
Az Egri Esperestől,
Hogy ő az, a’ kit meg evett
Az apja mindenestől,
’S őt Jupiternek is hívják,
Dictum est; recognoscálják,
Mert ha nem, ebet fognak.
Nolle velle a Mágnások
Meg esmérték Királynak,
Bátor a’ szűr alól mások
Másképpen voxolának.
De mivel hogy a’ Pap mondja,
Bátor bolondok bolondja,
αύτός έφα igaz.
Ki tették hát szegény Júnót
A’ Papok Contójára,
Jupitert, Neptunt és Plútót
Juttatván Thronusára;
Így az erő és a’ scelus,
A Venerabilis Clerus
Quidquid oppugnant, ruit.
Mit vólt tehát már mit tenni
A’ szegény Királynénak,
Hová tudott tovább menni?
Hogy a’ Tsete paténak
Végét vesse, jó eleve
Önként Apátzává leve
Posonyba a’ Schloszbergbe.
Azomba a’ Successorok
Tzivódnak a’ Thronuson,
Uttzú a’ sok Prókátorok
Kapnak a’ Processuson;
Míg perelt a’ három Gyerek,
A Vén Isten Presbyterek
A Táblánál kushadtak.
Jupiter tsak azt vitatta,
Hogy övé az Elsőség
’S már rég intabuláltatta;
A’ Királyi Felsőség
Specifice őt illeti,
Az Öttseit ki is veti
Minden Aviticumból.
Azonban ő Insurgens vólt
’S Vért ontott a’ Hazáért,
Négy Krajtzárért még meg is hólt,
Ha kellett, a’ Királyért;
Innét a’ Consectarium,
Hogy tehát az Imperium
Isten Uttse övé lesz.
Neptun úgy is Angliába
Matrósz volt, soká lakott
’S a’ Capitoliumába
Ott nem olly sokat rakott;
Osztán meg ő Kálvinista,
Én vénebb is és Pápista,
Hogy lenne hát az elsőbb?
Plútó ötsém nem kívánnya,
Mond Jupiter, a’ Thronust,
Magát lelkiekre szánnya,
Sőt minden apai Just
Még tavaly, hogy Barát leve,
Finalissime le teve
Az Alfőldi Klastromba.
Denique a’ Plebanusnak
Nints Voxa a’ Világba,
Majd lesz a’ franciscanusnak
Elég a’ Menny országba,
Osztán nékik se gyermekek,
Se Lányok, se Feleségek
Nintsen, tsak egy Szakátsné.
Hákogtak a’ Vén Istenek,
Hogy a’ dolgot hallották,
Igazságokat mindenek
Egy szájjal kiáltották,
’S hogy a’ kérdést meg előzzék,
Felét süssék, felét főzzék:
E’ vólt a’ Judicium.
Prüszkölt a’ sok kupak Isten,
S Rá vert a’ füleivel,
Mint sok kolop Mágnás Pesten
A’ Rongyos Verbőtzivel.
E’ vólt az egész Crisisek,
Sok ökörből lett Izisek
Így tesznek ám még ma is.
Komám Uram subscribállya,
Kegyelmeden már a’ sor,
Az Úr majd koramizállya,
Különben is Assessor.
A’ Tanáts Petsét nyomóját,
Egy horribilis nagy Gólyát
Nyomtak a’ Decretumra.
E’ bizony, mond Neptun, meg van,
Hát mi nem is szólhatunk?
Hiszen nekünk is Jussunk van,
Tehát protestálhatunk;
Azért hogy én Matrósz valék,
Hogy deákúl nem tanúlék,
Tsak Király vólt az Apám.
Tovább is jártam sok Papnál
Az Akadémiákon,
Többet hoztam egy Schlafroknál,
’S még sok fűz fa Deákon
Ki is fognék; hisz tanúltam
Én is, mikor iffjú vóltam,
Rhetor Ochs-oniába.
Azért, hogy boszorkányságot,
Mint ő Kemek, nem tudok,
’S holmi hókus-pókusságot
Soha nem gyakorolok,
De biz azért, engem uttse,
Tiszteletes Uram Öttse
Sem teszi ki a’ szűröm.
De Plútó pap természete
Sem szenyvedhette tovább:
Ím, engemet is ki vete
Jupiter hova tovább;
Mindég tsalja a’ Testvérit,
De meg is adom a’ bérit
More Jesuitarum.
De míg e’ lenne, héj Bátya,
Adja ki kend jussomat,
Mert ha nem, hát majd meg láttya
Püspöki hatalmamat!
Azzal a’ meg szokott schémát,
Egy nagy mennykő Anathémát
A’ Báttya fejéhez sujt.
Tsak nem földön futó leve
A’ Plútó Testvér Báttya,
De hogy az Öttsének heve
Múlni kezd, immár láttya.
Szép szóval: no osztozzatok
Bruderek, tsak hogy hagyjatok
Engem is vegetálni.
Dictum factum, úgy mond Plútó,
Én az első részt veszem,
Mivel Ordine Statuto
A’ Papi rendet teszem;
Azomba a’ minapába
Verbunkos vóltam Chinába
Több Missionariussal.
El hűlt erre szemek szájok
Az Isten Statusoknak,
Tűzbe jött egész Ortzájok
A’ Deputatusoknak;
Így van sok kolop Szénátor,
Két syllabáját ámbátor
Rághatná a Nevének.
Ejnye, ejnye, egy Vén Mágnás
Így judicál felőle,
Bizony, bizony e’ megint más,
Nem tom, mi lesz belőle.
De a’ nagy Consectarium,
Valamint a’ Judicium
Szint ollyan velőtlen vólt.
Fogják tehát az Actorok,
A’ Pápához indúlnak,
Uttzu a’ sok Prókátorok
Mind ki felé nyomúlnak;
De még erre rá mehettek,
Ezer pennát is meg ettek
A’ Felső Parlamenten.
Míg az Urak oda jártak
Rómába a’ Pápánál,
Addig itthon disputáltak
A’ Papok a’ Táblánál:
A’ Nemes jószágokból is,
Sőt még az Asszonyokból is
Sedecimát kívántak.
’S mivelhogy ezt a’ Státusok
Nékiek meg nem adták,
Rajta a’ sok Clericusok
Magokat öszve tsapták.
Máig is, si non ex toto
Saltem potiuntur voto
Szakátsnékat tartanak.
Uttzu, egyszer lárma esik,
Az Urak meg érkeznek,
A’ Fő Rendeket keresik,
Kik fel nem gyűlekeztek;
Jupiter a’ Mandatumot,
Az Apai Monitumot
A’ Hasáról olvassa.
Rövideden ide megyen
A’ levél foglalattya,
Hogy mindenik Király legyen,
Mivel Király magzattya;
Jupiter az égieket
’S vélek minden földieket
Királyi Névvel bírjon.
Neptun, minthogy Angliába
Soká Hajós Legény vólt,
A’ nagy Operentziába
Sok ideig vándorolt;
Bírjon minden Tengereket,
De az apai Egeket
Jupiternek engedje.
Minthogy pedig a Barátot
Nem is interessálják
A’ Főldiek, a’ Kabátot
Tsak Plútóra tukmállyák;
’S Minthogy külömben is Barát,
Őltözzön kámzsás Maskarát,
Pusztúllyon az Alfőldre.
Meg állt erre szeme, szája
Plútó János Uramnak,
Lángba jött a’ két pofája:
No ez, úgymond, magamnak
Derék levestikon vala,
Meg mondta ezt a’ Kabala
Még tavaly, de nem hittem.
Azomba teremtettézte
A’ Cardinálisokat,
Rántzos szemmel körűl nézte
A’ Korhely Mágnásokat.
No hisz, úgymond, szette vették,
Meg tanítlak teremtették
Vas kesztyűbe fütyűlni.
Ezzel az ajtót bé vágja,
Szóba sem áll senkivel,
Nyelvét tsak nem széllyel rágja
Sámson úr fegyverivel;
Mérgessen járt keze lába,
Szerentse, hogy Patronnyába
Nem vólt tzindlokra való.
Nagy mérgessen: kurvanyátok!
– Farba rugja az Eget –
Pernahajder az Apátok,
Lotsogtam már eleget,
De nintsen resultatuma,
A’ Fikák argumentuma
Sem használna már néktek.
Ezzel frissen kapja magát,
Nyerget tesz a’ hátára,
Farkon tsap egy Isten Agát,
Fel űl maga magára,
Mint Bálámról hajdanába
Mondják, hogy Palaestinába
Szamár háton útazott.
Azomba a’ sok Mágnások
Szanaszét el oszlának,
’S a’ többi Isten Pajtások
Collatiot tsapának:
Pro animis mortuorum
Et pro successu suorum
Mind le itták magokat.
Mikor immár docte vóltak,
Tsak komáztak egymással,
Ezer Kánont is koholtak
Isteni sugallással;
Jupiter pedig Neptunnal
Mint Augustus Lepidussal
Éppen úgy tselekedett.
Ő is osztán ittas fővel
Bé bukott az ágyára,
Júnót, a’ Húgát, erővel
Oda rántá magára,
’S ott egyszerre a’ susogót
Meg tette és a’ kéz fogót
Breviter el végezte.
Egy jó flintát Júnó előtt
Ki ránt két oszlop közűl,
Mond, ez egész tőltéssel tőlt,
Tettzik a lyánykák közűl,
Hogy gyümőltsöt szakaszthasson
’S Édes érzést kostolhasson
E szőrös baratzk magból.
Erre az Isten Asszonykák
El sikolták magokat,
Szemeikre reá tarták
Öt ujjú umbrájokat;
Kívánván bár, környékezték,
Tsak ujjaik közül nézték,
Mint Leánykáink szokták.
Fő Tzélja mindig a’ leve
Valamig uralkodott,
Hogy a’ Familia neve
Ő benne el nem fogyott;
’S ha hiszünk a’ scriptoroknak,
Holmi Isidorusoknak,
Meg is felelt Tzéljának.
Eddig van az osztozásnak
Egész Históriája,
Az egész Tanátskozásnak
Rövid Theoriája;
Practice a’ mindennapi
Tapasztalás és a’ Papi
Acta iam demonstrarunt.