MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
A’ Bor italért való rágalmazás ellen.
Nyelvelnek Barátom! hogy sok borral élek.
Kurvannyok! hiszen én velek nem tserélek
Nékem tereh gyanánt nintsen a’ lételem
Van borom petsenyém egy két tál ételem
Senki sem ruházza rám a’ ’Sobrák nevet,
Faszariságomért huntzfut a’ ki nevet.
Alább irttal sem jár a’ nyakamra senki
Ki tart adóssának ki húz a’ gyepenn ki.
Azért hogy nem kapok a’ gülevész kintsen
Még is jó Barátom! semmi bajom nintsen
Azért hogy a’ bankót nem gyűjtöm rakásra
Hiszem a’ Jó Istent még sem szorít másra.

A’ régi Magyarság is eleget itt ’s ett
Még is a’ ki munkált a’ kóldussá nem lett.
Hanem hogy a’ Német a’ Dunánn át úszott
A’ sok bolond módi országunkba tsúszott.
Maskarává tette a’ szép Magyar Dámát
Az ólta nem tudjuk a’ Pankrótok számát.
Ha a’ szegény Zrínyi már ma fel támadna
Magyar Emberekre tsak itt ’s ott akadna.
A’ Gárda ház fénnye itt ’s ott súgározott,
De hogy a’ Némettel edjütt bogározott,
Az Ugorka Fánn is Narantsot keresett
Meg botlott a’ lába ’s a’ porba le esett.
A’ Fáy, Patay ház is gazdagabb vólt
Míg a’ Magyar szokás belőlle ki nem hólt
Az Öregek minden Név naponn báloztak,
Ettek ittak, még is nem pankrotíroztak.
Vagy talám tsak szégyen annyi borral élni
Szégyenebb Barátim! Magunktól kémélni.
Árpád nem szégyenlte lotsolni a’ torkát,
Mert még maga hívta innya Hubát Horkát.
Szerentsenn mindnyájann edjütt ivogattak
Az áldomás közbe nagyot kurjantottak.
Ugyan ott Etele Gyulával végtére
Egy Németest is járt a’ Lehel kürtjére.
Hát én külömb ember lészek úgy azoknál
A’ rettenthetetlen Vitéz Magyaroknál?
Ha magamtól egy két pohár bort is szánok
Mint némely pénz utánn haló Publicánok*
Az első betű olvashatatlan, a többi szövegváltozat szerint jav.
Nem! – – – – – – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Szilágyi nap estig szüntelen borozott.
Egyszer, midőn Buda alatt táborozott.
Az ellenkezőket még is széllyel verte
Mátyásnak a’ Magyar Koronát meg nyerte.

Igyatok Barátim! igyatok! hiszen mit?
Magyar Ember kínál, ne féljetek semmit.
Buzog még én bennem elhunyt ösink vérek
Buzog is míg mástól kenyeret nem kérek.
Azt pedig nem hiszem hogy valaha légyen;
Mert az igaz Magyart nem érheti szégyen.
Igyatok! Kurvannya fiúk a’ Világnak.
Kurvannyok azoknak, a’ kik minket rágnak.
Tudok én már annyit Oláhúl mint Tótúl
Hogy nem ijjedek meg hat Lovas hintótúl.
Igyatok barátim! eb a’ ki nem iszik.
Egyikőnk sem iszik ha a’ sírba viszik.