Már alélva pislog szép fénye azoknak,
Az éjjel szikrádzva égő tsillagoknak
Bíbor pompájokkal már mindjárt el-halnak
Fel-ébredésére a’ piros hajnalnak.
Melly már mosolyogván a’ nagy hegy tetőkre,
Nap-keleti gyöngyöt hint a’ zőld mezőkre.
Az ég allyát piros bársonnyal prémezi,
’S aranyos tsipkékkel körül övedezi.
Szép bársony burkokból ki hivja azokat
Az estve még félig bimbó virágokat.
A’ mellyek ki-tárván szagos kebeleket
Bé fűszerszámozzák az egész vidéket. –
Mellyet hüss szárnyokra szedvén-fel a’ szelek,
A’ kies vőlgyeket bé-nyargalják velek.
Sőtt a’ forrást fedő bokrokra le szállnak
És egy fűszerszámos templomot tsinálnak.
A’ mellyek’ pirosló rózsákból rakatott
Oltárára hint-le a’ Hajnal harmatot.
Mellyen asztag temjént gyújtván fel a’ szelek
Az egész szent helyet bé füstölik velek.
Mellynek az Ambránál éltetőbb illatja
Ártatlan érzéssel a’ lelket el-hatja.
Erre a’ madarak Concerti zengenek
’S a’ lélekben eggy szép érzést teremtenek.
A’ szelek-is áldó éneket suttognak
’S rá tisztelő fővel a’ fűvek hajlognak.
*A vers alatt ez áll: „Cs. V. M.”