MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
[A hiányzó részekről l. a társszövegforrást.]

[…] a parantsolat Viola szin petsét alatt
[…]gy szép tavaszi éjtzakán. Zörgött a kintsem ablakán.
[…]l éppen tőlem. Vígan álmodva felőlem
[…]vére nyugodt ágyában Engem ölelvén álmába[…]
[…]ús trombita szóra Űlni kellett mindjárt lóra
El indúlván az Törökre Oh talán el vált örökre
[…]ntem Quartélyjáig Hozzá Város Kapujáíg
[…]ult nyelvem bús nótára Árva gerlitze modj[...]
[…]gét könnyel öntöztem Gyász pantlíkát rá kötözt[…]
Tíz rósát hinték lovára. Meg annyi tsókot magára
[…] Szívem is sírt belőlem. Mikor*
Mi<s>kor
butsút veve tőlem
Isten hozzád! többet nem szollt. Nyakamba borúlt s meg tsokol[...]
El ment tölem a Táborba A több Vitézekkel*
Vitkkel ért. sz. em.
sorba
El ment tőlem oh Istenem! Mig kell magamba sínlenem
Fekete föld gyászos parlag, az én kintsem azon ballag
Süveg vagyon a fejében búsan süt a nap szemében,*
Ez után kihagyott üres hely van a lapon.

Mennj! győzd meg ellenségedet Ismét meg látod kintsedet
Térj meg árva galambodhoz; Téged sóhajtó rabodhoz.