MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
XVI.
Salétrom Inspector Kiss Imre Úrhoz.
Debreczenben,
(Nov. 5d. n. 1804.)
Mú’sáknak barátja! hát Mársot segíted?
’S gyilkoló bombáit langszárnyra repíted?
Irtózva lépek e’ halál műhelyébe:
De erősb ösztön hajt Barátom’ ölébe.
Bár itt’ ember ölő savakra találok,
Bár itt’ Kádra vagynak szűrve a’ Halálok;
Bár itt azt a’ czúkort öntitek kristályba
Melly keserves ízt hágy a’ Népbe ’s Királyba,
Bár, Barátom! az itt kipáralgott lének
Tsepjei számtalan könnyekké lennének:
Mégis e’ gyász’ kohát édesdeden látom,
Mihelyt eszembe jutsz, régi jó Barátom! –
Kivált most a’ midőn az alkalmatosság
Int, hogy veszteg légyen a’ komoly okosság;
Sárba is kihozott hozzád Imre napja,
Talám Máslással foly a’ Salétrom’ tsapja.
Jobb is lessz hát ha bor zúg ma minden Kádba
És víváttá válik a’ számba ’s a’ szádba.
Bezzeg ekkép’ tsapunk derekas szüretet,
Kívánván Imrének szerentsés életet.
— — — — — — —
— — — — — — —
— — — — — — —
— — — — — — —
De így is élj vígan Nemes lelkű Imre!
’S tarts számat baráti, hív érzéseimre.