MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
[Főhadnagy Fazekas Úrhoz]
Kerek Hajnal! súgároddal
Küllőzd meg a’ fél eget,
’S múlolagszín sáfrányoddal
Szegd bé a’ kék felleget.
Én, ki téged Napszálltával
Legtöbbször áldottalak,
Most a’ Kelet’ harmatjával
Melly nagyon óhajtalak.
Menj, ’s fogj szürke paripádhoz
Fél-ébredtt Zefireket,
Tégy kakast is hintótskádhoz,
’S kettőzd a’ lépéseket.
Süss Druszámnak, Barátomnak,
Két szemére*
Eredetileg másként kezdődött a sor, de a költő törölte az első változatot.
édesen,
’S babonázd le az álomnak
Mákját rólok tsendesen.

Vagy ha már ő, mint kedvellőd,
Ébren szívja lelkedet:
Mondd meg néki, hogy egy szellőd
Mellyemből kerekedett –
Mellyemből, mellynek tartatlan
Ereje tsak akkor nagy,
Mikor érzése ártatlan,
Tiszta, ’s vídám, mint te vagy.
Mondd meg néki, hogy kertjébe
Régolta kívánkozom,
Hol a’ Természet keblébe,
’S az övébe nyúgoszom.
Mondd meg néki, hogy pattantom
Húrjaim már ő felé.
Ah, mert – ah, magános lantom
Drágább névre zenghet é?

Mondd meg – de már, már jól látom,
Már itt van – már látom Őt…
Haj! az én Nemes Barátom
Hogy’ használja az időt!
Ő, a’ kinek Bellónától
Bé van írva a’ neve,
A’ gőgösség’ hagymázzától
Irtózván, kertész leve.
Ő, a’ tomboló vígságnak
Futja unszolásait,
’S egy félig fejlett virágnak
Lesi bíztatásait.*
Itt nagyobb üresen hagyott rész következik.


Ő a’ fösvénység’ házában
A’ dög-kintsekkel felhágy,
’S Húgának társaságában
Gyöngyvirág-gyöngyökre vágy.
Számlálgatja víg ortzával
Az ezüst Játzintokat,
’S az Ibolyák’ arannyával
A’ szagos gyémántokat.
Most*
A t ?k-ból jav.
a’ Bőltsek’ sok álmára
Hol ébred, hol szunnyadoz,
Majd a’ képzeltt Héloára
Érez, újjúl, bádgyadoz.
Majd a’ rendtartó Méheknél
Kedve-telve átsorog,
’S érzi hogy az embereknél
Az ország nem így forog.

Már meglátott: gereblyéjét
És kapáját elteszi,
’S félig harmatos Linnéjét
Pipája mellé veszi.
Jer barátom, lépegessünk
Kis kertednek útain,
’S dohogás nélkűl nevessünk
Mások’ bolondságain.
Jer, ’s érezzük, hogy nagy telket
Többször fának ád az Ég,
’S kis jószágot és nagy lelket
Bírni boldogabb sors még. –
Jer e’ répánál térdeljünk,
Jer, katsint e’ Tulipánt,
Jer, e’ töknél süvegeljünk;
Mind használ ez, ’s egy se bánt.