MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
rhédey’ lajos Úrhoz.
24. Jan. 1804.
Magyar Fejedelmink’ Nagyságos Gyermeke,
Lelkestől testestől a’ Virtus’ remeke,
Izlés’ terjesztője,*
<…>
tudomány’ barátja,
Királynak, Nemzetnek eggyaránt sajátja,
TE, kit a’ szerentse jó és rossz időbe’
Nagynak látván, fél már venni űldözőbe,
Kinek*
A nek utólagos betoldás.
Festetitshez, úgy von természete,
Mint azon Centrumnak kissebb kerűlete –
RHÉDEY!*
Az Y I-ből jav.
ha munkás*
<fontos ?M> munkás Az áth. szó fölé írva.
elméd kinyúgodott;*
<tágasodik;> kinyúgodott; Az áth. szó fölé írva.
Halld meg, egy Poéta rólad mit*
Jav. ebből: mint
álmodott.*
Jav. ebből: álmodik

A’ sáfrányozott Ég már gyengén pírúla,*
Jav. ebből: pirula
’S a’ homály és álom eggyaránt hígúla,*
Jav. ebből: higula
Tisztább ’s igazándibb Képetskék valának,
A’ mellyek elméink körűl zsibongának,
Már kezdtük, de gyengén, a’ terhet érezni,
*
<A’>
Melly*
<ek>
a’ feljött*
a’ feljött Sor fölötti betoldás.
nappal szokott*
Jav. ebből: szoktak
ránk*
r<e>ánk
érkezni:
Midőn úgy képzettem a’*
Jav. ebből: az
nyúgvás’ ölében
Mintha lettem volna Tempe mezejében,
’S ott a’ téli estvék hosszas únalmában
*
<A’>
Magánosságomnak*
Az om a sor fölött beszúrva.
nádas hajlékában*
A következő sor áthúzva:
<Ropogó tüzénél holmi száraz gajjnak>
Olvasnám vak sorsát az emberi fajnak,
Ropogó lángjánál holmi száraz gajjnak.
Egyszer*
Az E olvhtl. betűből jav.
tsak előmbe tűnik bámúltomban
Hazám’ Geniussa három szín bársonban,
(Felséges Látomás!) szép is bús is vala
Mint a’ szürettáji napnak egy hajnala.
És, „Mit késel, úgymond, közre adni saját
„Ifjúi elmédnek aprólék aduját?
„Tedd fel bátor szívvel Hazád’ oltárára
*
Az idézőjel hiányzik, em.
„Tavaszod’ zsengéjét, mellyet régen vára:
„’S hogy majd*
<akkor> hogy majd Az áth. szó fölé írva.
emberkorod’ betsesebb gyümöltse
„Háládatosságod’ szaruját megtőltse;*
E sor után vízszintes vonal.
„Siess elhullatni már a’*
<elmédnek> már a’ Az áth. szó fölé írva.
virágodat,*
Jav. ebből: virágit
A vessző pontból jav.
*
<Fut>
„Szárnyan jár az idő. Betsűld meg napodat.
„Tudod, hogy magános fogadástételed
„A’ legfontosbb adót fizetteti veled,
„Hogy megmaradtt részét világi pályádnak
„A’ Hétmagyaroknak szenteled*
A szó vége olvhtl. betűkből jav.
s’ Árpádnak?
„Siess a’ Vítézek’ oszlopát feltenni,
„’S nemzetünk’ nevében háládatos lenni!”*
A következő sor áthúzva:
<Így szólt. Eszembe jut> Az utóbbi fölé írva: <szavára>
E’ szóra, előttem terem,*
A t m-ből jav.
mint a’ villám,
Kassa’ fogházában rég’ senyvedő Lillám;
Víg Anákreonom mellette mosolyog,
Melly a’ Duna’ partján régolta tébolyog;
Több szüleményím is körűlte*
<állanak>
látszanak
Mellyek a’ Váradi bőltsőben ringanak;
Meglátom, magamba*
A ba olvhtl. betűkből jav.
szállok, ’s így felelek:
„Nagy Lélek! örömest sietnék én velek,
„De lám tőlem messze és sokfelé vagynak,
„Bajos útja van most mind sárnak, mind fagynak.
„Szekerest nem kapni, vagy pedig olly drága
„Hogy borsos az ember literátorsága.
„Van ugyan egy könnyű Római lektikám,
„Abban a’ Hágón is majd úgy néznének rám,*
Utána vízszintes vonal áll.
„Mint egy Proconsulra, vagy notsak Postára:
„De honnan*
Jav. ebből: hol
köthessek egy derest rudjára?”
Még alig mondtam ki: előttem hortyoga,
Egy kartsú*
<súgár> kartsú Az áth. szó fölé írva.
paripa; tsikó volt a’ foga,
Serénnye loboga. – „Nézd, mond a’ Génius,
„Kétt szárnya van, gyors*
<E’ már virgontz egy ló> Két szárnya van, gyors Az áth. szavak fölé írva.
ló; ez ama’ Pégazus.
„E’ már a’ Dunának zajlódó habjain,
„A’ Tótók bértzein, ’s a’ Hágo’ tsúttsain
„Egy akaratodra*
<mi>
könnyen által viszen,
„’S a’ nép Poétának, nem postának hiszen.
„Rhédey, ki szárnyat fűz a’ jó szándéknak,*
A nak jav. ebből: tól.
„’S paripát ád alá nyügnek,*
<a’ baj’> nyügnek, Az áth. szó fölé írva.
*
<s>
haladéknak.
„Rhédey kűldi ezt.…”*
<...>
A’ bámúlás ’s öröm
Felébreszt. Nints semmi. Nézek –*
Vesszőből jav.
fejem’ töröm.
Hát, sem ló,*
Jav. ebből: ?álo
sem álom. A’*
Jav. ebből: a’
munkám Váradon,
Bétsben, Pesten, Kassán.. Magam meg’ a’ padon. –*
A következő sorok áthúzva:
<Éjjnek ál-Tűndéri! így kezdék szóllani,>
<’S ezt hallom: Bé fognak álmaid mind telni,>
<Ez egyet kivévén (hidj a’ Géniusnak)>
<Hogy>
’S ím tűnődésemben illy szók érdekelnek:
„A’ két szárnyán*
A szó vége olvhtlan betűkből javítva.
kivűl álmaid bételnek!”
*
Az egész sor kétszer aláhúzva.