MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
hálá-ének,
NagyMélt: Gróf SZÉCHÉNŸ FERENCZ etc. etc. etc. Ő Excához,
a’ Nemzeti Könyvház Lajistromának kűldetéséért.
„Hol jártok, óh Fél-Istenek, óh nemes
Megholttak, itten? Ki, ’s mi hozott ugyan
E’ Hortobágy’*
Jav. ebből: Hortobágyi
pusztáji mellé,
E’ magyar Arcadiába, kérlek?

Ti új világot hoztok az én setét
Honnyomba, ’s új fényt: érezem isteni
Ihlésteket; ’s lantot ragadván
Hódolok ellene állhatatlan

Súgáritoknak. – Volt az arany Világ,
Mellybenn az Égnek sorsosi a’ szelíd
Emberhez is bészálltak; – így lett
A’ Filemon’ kalyibája Templom.*
A sor mellett aláhúzott megjegyzés: „Ovidii Metam. L. VIII. v. 628–702.

Ti halhatatlan Lelkek! az Érdemet
Megsokszorozván drága Hazátokon,
Buzgányra termett markotokba
Pindusi tollat egyengetétek;

’S most már az ázur Menny palotájiban,
A’ menköveknek hámorain felyűl,
Megistenített ajjakokkal
Vészitek a’ diadalmi nektárt:

Mégis magános nyugtai köztt ihol
Egy*
Az y g-ből jav.
elfelejtett kis Danolót, Magyart,
Meglátogattok! – Mint köszönjem
Isteni táborotok’ malasztját?....

Kúlcsárom! itt vagy? – Tán te valál dicső
Félisteninknek jó Kalaúzza? – Szólj!
Hogy hű barátságod’ fogadjam;
’S isteneimre tömént bocsássak.”

––––––––––––

„Ne nékem intézd*
A z olvhtl. betűből jav.
a’ köszönést, Magyar!
„Ne nékem intézz*
Jav. ebből: intézd
tárogatót, tömént:
„A’ Czenki oltárokra tartsad
„Innepi tárogatód’, töményed’.

„Tudod hogy ott áll Temploma a’ szelíd
„Múzsáknak; ott van Pitvarok*
Jav. ebből: Pitvara
a’ fejér
„Jótételeknek; ott adott helyt
„Calliopédnak ama’ Nagy ember,

„Ki Nemzetünknek Lantosit és feles
„Írójit a’ köz-fényre kiálltatá.
„Gőz-burkok űlték szent neveknek
„Csillagit a’ buta Léthe’ partján.

„SZÉCHÉNŸ’ csendes Virtusa bétöré
„Az ólom éjnek százszeres ajtajit;
„És Nemzetünk’ kertébe gyűjté
„A’ siket Élizium’ babérit.

„Most látogatják régi Tudósaink,
„Vagy elfogadják, hív unokájikat:
„Hozzád is elkísértem őket,
„A’ kegyes ÉLETADÓ’ szavára.”

––––––––––

„Óh, gyáva Lantom’ húrja, rebegsz? rebegsz? –
Haj, hogy’ nem onthatsz olly teli hangokat,
A’ millyekenn az égi Sphaerák
Hármoniáznak az Isten-áldó

Mindennek öblén! Méoni trombiták,
Lezbószi lantok dörgik az emberek’
Meggyilkolójit, ’s homlokoknak
Vérpiatzára babért kötöznek.

Egy, tartományok’ ostora, milliom
Élőket öl meg; ’s imhol az ő neve
Hérós: Ugyan NEKED mit adjunk
Óh TE, Ki annyi Halottat ismét

Életre hoztál? óh TE, Ki annyi sok
Élőknek édes gyámola, dísze vagy? –
NAGY GRÓF! az Élők, ’s Holttak eggyütt
Zengedezik tüzeid’ csudáját.

Ní, a’ Jövendők’, ní az Utóvilág’
Képes-piattzát látom az éj alól
Felnyúlni, ’s a’ SZÉCHÉNŸ*
A H É-ből jav.
Névvel
Hallom az Aeonokat susogni.

Gyémánt kopáttsal, lát’d, ahol a’ komoly
Történeteknek termetes Angyalát:
Ím – ím Neved’ roppantt betűkkel
Vágja be a’ Krapak’ oldalába.”

Debretzenb. Decemb. 19d. Napj.
1802.
Csokonai mk.