MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Gr. SZÉCHÉNŸ-Excához
midőn a’ Nemzeti Könyvházzal megtisztelni
méltóztatott.
Hol jártok, óh Fél-Istenek! óh nemes
Árnyékok itten?*
Jav. ebből: ?itt
Ki ’s mi hozott ugyan
E’ Hortobágy’ pusztáji mellé,
E’ magyar Arcadiába, kérlek?

Ti új világot hoztok az én setét
Honnyomba, ’s új fényt. Érezem isteni
Íhlésteket; ’s lantot ragadván
Hódolok elleneállhatatlan

Súgáritoknak. – Volt az Arany Világ,
Mellybenn az Égnek Sorsosi a’ szelíd
Emberhez is bészálltak; ’s így lett
A’ Filemon’ kalyibája Templom. –

Ti halhatatlan Lelkek! az érdemet
Megsokszorozván drága Hazátokon,
Buzgányra termett markotokba
Pindusi tollat egyengetétek;*
Kettőspontból jav.

’S most már az ázur Menny’ palotájiban,
A’ menköveknek hámorain felyűl,
Megistenített ajjakokkal
Vészitek a’ diadalmi nektárt:

Mégis magános nyugtai köztt ihol
Egy elfelejtett kis danolót, magyart,
Meglátogattok.*
Vesszőből jav.
Mint köszönjem
Isteni táborotok’ malasztját?..

Kúlcsárom! itt vagy? – Tán*
A T t-ből jav.
Te valál dicső
Félisteninknek jó Kalaúzza? Szólj,
Hogy hű barátságod’ fogadjam;
’S Isteneinkre tömént bocsássak.

––––––––––––

Ne nékem intézd a’ köszönést, Magyar!
Ne nékem intézz tárogatót, tömént:
A’ Czenki oltárokra tartsad
Innepi tárogatód’, töményed’.

Tudod hogy ott áll temploma a’ szelíd
Múzsáknak; ott van pitvarok a’ fejér
Jótételeknek;*
Kettőspontból jav.
ott adott helyt
Calliopédnak ama’ Nagyember,

Ki Nemzetünknek Lantosit és feles
Írójit a’ köz fényre kiálltatá.
Gőzburkok űlték szent neveknek
Csillagit a’ buta Léthe’ partján.

SZÉCHÉNŸ’ csendes Virtusa bétöré
Az ólom éjnek százszeres ajtajit,
És Nemzetünk’ kertébe rakta
A’ siket Élizium’ babérit.

Most látogatják régi Tudóssaink,
Vagy elfogadják, hív Unokáikat:
Hozzád is elkísértem őket –
A’ kegyes Életadó’ szavára.

––––––––––

Óh, gyáva lantom’ húrja, miért rebegsz?
Óh, hogy nem onthatsz olly teli hangokat,
A’ millyekenn az égi Sférák
Hármoniáznak az isten-áldó

Mindennek öblén?! – Méoni trombiták,
Lezbószi Lantok dörgik az emberek’
Meggyilkolójit, ’s homlokoknak
Vérpiatzára babért kötöznek.

Egy, tartományok’ ostora, milliom
Élőket öl meg; ’s ímhol az ő neve
Hérós: Ugyan Néked mit adjunk,
Óh TE, Ki ennyi Halottat ismét

Életre hoztál? Óh TE, ki annyi sok
Élőknek édes Gyámola, Dísze vagy? –
Nagy Gróf! az Élők, Holttak, együtt
Zengedezik kezeid’ csudáját.

Ní!*
Vesszőből jav.
a’ Jövendők’, ní! az Utóvilág’
Képespiattzát látom az Éj alól
Felnyílni, ’s a’ SZÉCHÉNŸ Névvel
Hallom az Aeonokat susogni.

Gyémánt Kopáttsal,1
Kopátsnak hívják a’ Tiszamenti Magyarok, a’ bányász-csákányt, a’ fagy- és verem-vágot. Ez a’ szó mind a’ természettel, mind a’ nyelvvel, vagy is, mind a’ kettőnek Tónusával megeggyez. Innen: Kopátsolni.” [A lábjegyzet alatt megjegyzés:]
NB. Az említett Catalogus Bθecae Naonalis ’s t. a’ Gróf csak ingyen oszttatja ki: mostanába küldötte meg nékem Kulcsár Úr által, 100 Rf. Présenttel.”
lát’d, ahol a’ komoly
Történeteknek termetes Angyalát;
Ím, ím Neved’ roppant betűkkel
Vágja be a’ Krapak’ oldalába.