MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
XVI.
Szerelemdal.
a tsikó-bőrös Kulatshoz.
DRÁGA Kintsem, Galambotskám,
Tsikóbőrös Kulatsotskám!
Értted halok, értted élek,
Száz Leányért nem tseréllek.

Megvídító ortzátskádat
Tsókra termett kerek szádat,
Ha a’ számhoz szoríthatom,
Zsuzsiét nem tsókolgatom.

Óh hogy’ kótog a’ kebeled,
Melyben szívemet viseled!
Óh millyen szép az ajakad,
’S aranylántzra méltó nyakad!

Kartsú derekadon a’ Váll
Halhéj nélkűl is szépen áll;
Nem úgy ám, mint a’ Mantzié,*
Mantzió Sh., ért. sz. em.
Vagy a’ majd megmondám kié.

Szép a’ hajad’ szép szála is,
Ha kis tsikó hordozta is,
Nem akasztott ember’ haja,
Mint a’ Trézi’ rőt Vuklija.

Édes a’ te danolásod,
Jértze-forma kotyogásod:
Kittykottyod innepi ének
Bús Szívemnek, szegénykének.

Ha bánatim’ közlöm véled,
Egy szódra lelkem megéled;
Ha jó kedvem tsutsorodik,
Általad megszaporodik.

Mikor hideg szelek vagynak,
Elveszed mérgét a’ fagynak;
És mikor a’ hév nyár lankaszt,
Nékem te megfrissíted azt.

Óh ha téged nem láthatlak,
Beg óhajtlak, be’ siratlak!
’S ha képed kezembe akad,
Szememből örömköny fakad.

Téged hordozlak útamban,
Téged ölellek ágyamban;
És valahányszor felkelek,
Szerelmedről énekelek.

Eggyütt be sokszor feküdtünk,
Bár soha meg nem esküdtünk!
Az éjjel is, tsak megintsem,
Eggyütt hálunk úgy e Kintsem?

Óh ha szívünk’ szerelmének
Kis zálogi születnének,
’S ott űlnének hosszú sorral
A’ kutzkóban tele borral! –

Bár tsak a’ feleségemmel
Téged tserélhetnélek fel,
Hogy fiakat, Leányokat,
Szűlnél apró kulatsokat:

Zsanám meg’ kulattsá válna,
Borral mindég színig állna.
Az ő bőre úgy-is tsikó,
Belé férne négy-öt akó. –

De jaj, engem ide-tova
Elvisz a’ Szent Mihály’ lova,
Szerelmed megemészt végre,
És te maradsz özvegységre.

Keserves Sors! adjatok bort!
Lakjuk el előre a’ tort;
A’ mi menne más kutyába,
Jobb megy a’ magunk torkába.

Akadtam még egy Bankóra,
Kit szántam szemborítóra:
De vakságtól ki már nem fél,
Minek annak a’ szemfedél?

Kintsem, violám, rubintom!
Itt az utólsó*
utóltó Sh., em.
forintom:
Érted adom ezt is, tubám!
Tsak szádhoz érhessen a’ szám.

Óh csókollak, óh ölellek!
Míg mottzanok, míg lehellek:
Tested’ tegyék hólttestemhez,
És ezt az írást fejemhez:

„Útas köszönj rám egy pint bort:
„Itt látsz nyúgodni egy Jámbort,
„Kedves élete-párjával,
„TSIKÓBŐRÖS KULATTSÁVAL!